Csillaghullás: A vonzás törvénye, 50.rész

2018. április 7., szombat

A vonzás törvénye, 50.rész

Mivel másnap reggel kapart egy kicsit a torkom, rendkívül csalogatónak tűnt otthon maradnom, a lehető legtávolabb Jackietől, Acetől, meg mindentől, amitől jobb volt nekem jó messze. Azonban úgy éreztem, ez nem vallana rám. Menekülni. Ugyan. Szembe kellett néznem a problémáimmal. Előbb utóbb amúgy is.
Amint kiléptem a ház ajtaján, Acebe botlottam, aki a motorját támasztotta nagy vigyorogva.
- Milyen jó kedve van valakinek – vettem át az általa felém nyújtott bukósisakot.
- Mindig jó kedvem van, ha látlak – kacsintott rám, mire csak a szememet forgattam.
- Ennél sablonosabb szöveget nem sikerült kitalálnod?
- A lányok buknak a sablonokra – pattant fel a motorra, én pedig mögé.
Kivételesen nagyon hálás voltam érte, hogy nem autóval jött, mivel így legalább az úton nem kellett beszélgetnünk. Nem sok kedvem volt hozzá, a gondolataim egész máshol jártak.
Mikor megérkeztünk, igyekeztem mielőbb eliszkolni, de Ace gyakorlatiasan elkapta a könyökömet és visszahúzott.
- Remélem, ma nem tervezed ellógni a próbát – húzott közel magához.
- Nem tervezem – feleltem, kibújva a karja alatt és sietve odébb álltam.
Ace nem törődött az esetleges furcsa viselkedésemmel, nyilván nem érdekelte, mi bajom vagy fel sem tűnt neki. Nem is bántam. Semmi köze nem volt hozzá.
Ebédig egyszer sem láttam Jackiet. Minden terembe kissé szorongva léptem be, ahogy a mosdóba is és a folyosókra is. De sehol sem volt ott. Ha jobban belegondolok, egészen eddig nem volt itt.
Hatalmába kerített a remény undorító érzése, hogy talán nem is idejár. Egy szebbnél szebb álom a részemről. Utána akartam járni a dolgoknak.
A menzára érkezve Caget kerestem a tekintetemmel, legnagyobb mázlimra pont a sorban állt.
- Eszünk ma együtt? – érdeklődtem tőle, mire mosolyogva megfogta a csuklómat és finoman maga elé húzott a sorba.
- Persze.
- Ez nem helyes. Beállok a végére – tiltakoztam, de a mögötte álló, számomra ismeretlen srác menyugatott.
- Semmi gond, kislány. Aki szép, előzhet – kacsintott rám kedvesen.
- Köszi – eresztettem meg egy óvatos mosolyt.
- Minden rendben veled? – kérdezte Cage, mikor leültünk egymással szemben egy kisebb asztalkánál.
- Aha, minden okés – bólintottam.
- Nem vagy beteg? – Ja, tényleg. Tegnap erre hivatkozva szöktem el.
- Egy kicsit fáj a torkom, de nem vészes – legyintettem.
- Akkor jó. Semmit nem hagytál ki tegnap. Inkább csak megbeszélés volt, mint tánc – tájékoztatott Cage segítőkészen, amit (megjegyzem amúgy mellékesen) a táncpartnerem valahogy elfelejtett megtenni.
- Ennek örülök, köszi. És ki a partnered? – tértem azonnal a témára.
- Jackie? Úgy tudtam, ismeritek egymást – ráncolta szépen ívelt szemöldökét Cage.
- Ismerjük? – Mi van? Elmondta?
- Jackie mesélte, hogy egy egyetemre jártatok – vágott értetlen arcot Cage.
- Mi? Ja, igen. Szaktársak voltunk – bólintottam lassan.
- Először nem ismert fel, ezért mutatkozott be. Azt mondta, nem nagyon ismertétek egymást.
- Aha. Nem… Voltunk jóban – Inkább egyetértettem vele. – T-Te honnan ismered? – nyeltem egy nagyot, miközben próbáltam lenyugtatni magam.
- Ő a húgom.


Előző rész:

5 megjegyzés :

  1. ÁÁÁÁ ����EL SEM HISZEM MOST KOMOLYAN A HÚGA? ������ le vagyok sokkolodva ���� de nagyon de nagyon jó lett ez a rész is �� imádom ���� már nagyon várom a kövi remek részt �� addig is további jó hétvégét és puszi ��

    VálaszTörlés
  2. Naneeeeeeeeeee🤤🤤🤤ez komoly???? Gyorsaan folytaasd!!!:)))

    VálaszTörlés
  3. Szerintem szép kis utat bejárna ez a sztori egy könyv lapjain:)
    Én lennék az első, aki megvenné:D

    VálaszTörlés