Hóesés

2018. április 27., péntek

A vonzás törvénye, 52.rész

És eljött.
A rettegett délutáni próba időpontja.
Na, jó. nem rettegtem. Irtóztam.
És még egy ép ésszel elfogadható tervet sem sikerült kieszelnem.
Egyszerre akartam Jackienek ugrani és kérdőre vonni, ugyanakkor legalább ennyire szerettem volna olyan távolról elkerülni, amennyire csak lehetséges.
Mikor beléptem a csarnokba, azonnal megpillantottam őt. Cage mellett állt és épp összenevettek valamin.
- Semmivel sem kedvellek jobban, mint eddig, de ha akarod, elintézem, hogy Jackie ne jelenjen meg többé – közölte Rhett mellém lépve.
- Én se kedvelek különösebben – legyintettem, tekintetemet le sem véve a szóban forgó személyről.
- Komolyan mondtam.
- Tudom – sóhajtottam, eljátszva a gondolattal, hogy többé nem kellene látnom Jackiet. – De nincs rá szükségem.
Rhettre siklott a tekintetem, arckifejezése mintha elégedettségéről árulkodott volna, mintha helyes választ kapott volna.
- Ace kedvéért is el szoktál tüntetni embereket? – szólaltam végül újra meg, visszaváltva szokásos párbeszédi stílusunkhoz.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy nem valami csicska vagyok? – jelent meg egy fintor az arcán.
- Minden alkalommal – kacsintottam rá huncutul.
- Barátok vagyunk. Bár te ezt nem értheted, hiszen neked nincsenek barátaid – küldött felém egy szívélyes mosolyt.
Tényleg nem voltak, de nem vettem magamra.
- Amíg itt vagy nekem te, nem is kell más – húzódtam közelebb hozzá.
- Tényleg fogalmad sincs a barátságról – nevetett ki gúnyosan Rhett.
- Dehogynem. Csak egy szavamba kerül és a kedvemért elsöpröd a kellemetlen illetőket a föld színéről – vigyorogtam rá jókedvűen, majd a szempilláim rebegtetve belekaroltam.
- Tessék – hallottam Ace hangját mögülünk, ezért abba az irányba fordítottam a fejemet. – Édeshármas – mutatott ránk, majd magára, aztán lelkesen összecsapta a kezeit.
- Mindjárt idehányok – rázta le magáról a kezemet Rhett.
Megleptek a szavai, általában nem fogalmaz ilyen nyersen.
- Én pedig ráhányok a hányásra – tettem hozzá szórakozottan, mire Ace felhúzta az orrát.
- Guszta – jegyezte meg kissé ironikusan.
- Fáradjatok be, gyermekeim. Kezdődik a próba – noszogatott minket egy fiatalnak tűnő srác, feltehetőleg a tánctanár lehetett.
- Marco – rikkantotta el magát Ace, majd kezet fogott a csávóval.
- Wilder. Rhett – mosolygott a srác a fiúkra. – Hát megint itt vagytok.
Szóval nem kamu. Ezek tényleg minden évben itt táncikálnak.
- Hol máshol – kacsintott rám Rhett, mire csak elhúztam a számat.
- ÉS a hölgy? – fordította felém a fejét a srácka.
- Sere vagyok – intettem bénán.
- Én pedig Marco, a keringőtanár – nyújtotta a jobbját, majd kezetfogtunk.
- Ő a párom – jelentette be Ace vigyorogva.
- Táncpartner – pontosítottam rögvest, mire Marco jóízűen felnevetett, majd fejcsóválva elindult.
- Menjünk!
Egy másodperc erejére megdermedtem, a lábam még véletlenül sem kívánkozott a terembe vinni a testemet. Persze, nem sok időm maradt vonakodni, ugyanis Ace megragadta a kezem, összekulcsolta ujjainkat és gyakorlatilag maga mögött húzva a terembe vonszolt.
Hagytam neki. Jól esett. Nem mintha biztonságban éreztem volna magam mellette. Sőt. El se tudtam dönteni, ki jelent a nagyobb veszélyt számomra. Jackie vagy Ace. Mégis, legalább állt valaki mellettem. Még ha ki is használt. Ha nem kellettem neki igazán, csak meg akart hódítani. De abban a pillanatban nem érdekelt. Majd később lerázom. Most csak arra volt szükségem, hogy ne legyek egyedül.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése