Vajon miről mutatkozik meg a hatalom?
A megbízható testőrök számáról, akik körül vesznek és akár életük árán is megvédenek?
Vagy a félelemmel teli alattvalókról, akik
rettegése oly hatalmas, hogy eszükbe nem jutna fellázadni?
A keménykezűségről?
Vagy
pont, hogy a szeretetteljes bánásmódról?
Pénz?
Erő? Kapcsolatok?
Bölcsesség? Elismerés? Tisztelet?
Ahogy Guillaume D’Enflammert figyelem arra gondolok, mindez
megvan benne. A többi elem jelenlegi atyjaiból mind hiányzik valami. A víz
urának és családjának egy múltbéli félresikerült akció miatt kevés tisztelet
adatott a néptől és a többi elemtől. A levegőelismert ugyan, de ereje nem elég nagy. Az apám, az árnyak
vezetője erős és félelem által vezérelve tiszteletet is eleget kap, de a
szeretetteljes bánásmódot távolról sem ismeri.
Guillaume D’Enflammer viszont az összes jellemzőnek
helyet ad asztalanál, még ha alaposan meg is
szabadult a lányától. Annak tudatában
tette, hogy így lesz a legjobb neki és a népnek.
Persze, Wavenek nem, de ez eltörült egy egész birodalom érdekei mellett. A tűz
és a birodalom vezetője hatalmas darab ember,
iszonyat erővel, bölcsességgel és tiszteletet parancsoló külsővel. Viszont még Guillaume sem tökéletes. A jelek szerint
ostoba, sokkal ostobább, mint egy vezető ezt megengedheti magának.
Bármilyen tervel is készül, Wave bármelyiket könnyűszerrel
kiütheti, csupán kijátszva azt a kártyát, miszerint ő a törvényes, első
gyerek. Guillaume és felesége bizonyára nem volt elég erős
ahhoz, hogy megölesse őt baba korában és vagy nem számolt vele vagy nem is akarja
tudomásul venni, hogy Wave igenis megjelenhet az Escarmouche csataterén.
Tekintetemmel Elyas után kutatok. Hamarosan megérzem az
ismerős bizsergést a jobb vállamban, mely az öcsém közeli jelenlétét jelzi. Meg is pillantom
őt, az egyik asztalnál áll, kezében üvegpohárral. Testtartása
nyugodtnak, légzése egyenletesnek, arca kiegyensúlyozottnak tűnik.
Azonban ujjai teljesen elfehérednek, olyan erővel
markolja a poharát és mered előre, egyenesen apánkra.
Tudom, hogy nem tenne semmit, de viszont tartok tőle, apánk
mit tenne, ha megtudná, hogy itt van. Szüksége lehet még rá, ha meggyőződik
róla, hogy rólam lemondhat. Kelleni fog neki is egy utód. Elyas azonban sosem
akarna uralkodni. Képtelen lenne Wave ellen harcolni. Nekem pedig eszem ágában
nincs lemondani a törvényes helyemről az Escarmouche-ban. Enyém a kettes
rajtszám.
- Mi a helyzet, Cadet? – lépek mellé, kezemet a vállára
helyezve. Érintésem és hangom kizökkenti és finoman összerázkódik ijedtében.
- Rég hívtál már így – mosolyodik el.
Régen sokszor neveztem cadet-nek, ami annyit jelent, fiatalabb,
ifjabb, akár azt is, öcs.
- Nos, terveim szerint hamarosan olyan lesz minden, mint
régen. Csak még sokkal jobb – kacsintok rá bíztatóan és érzem, ahogyan lassan
felenged.
- Hiszek neked – bólint.
- Mi járt a fejedben? – érdeklődök, mert az a
legbiztonságosabb, ha ismerem a gondolatait, nem pedig csak sejtem.
- Anya gyönyörű – pillant ismét a családunk felé Elyas.
- Hasonlítasz rá.
- Igen, tudom. A hajunk és bőrünk – figyeli vágyakozva
édesanyánkat Elyas.
- És a szemetek – teszem hozzá.
- Azt nem látom – céloz az anyánk által viselt álarcra.
Anyánk egyetlen egyszer érdeklődött tőlem Elyas hogyléte
felől. Szándékosan nem említem az öcsémnek, mert nem vagyok biztos benne, hogy
felvidítaná vagy elszomorítaná. Hisz csak egyetlen egy alkalom volt annyi év
alatt. Tudom, hogy anyám csak nem merte többször, mert tartott apánk
haragjától.
- Hol van Wave? – zökkent ki a gondolataimból Elyas.
A mosdóba ment, viszont még mindig nem tért vissza.
Rossz előérzetem támad.
Nagyon rossz.
Előző rész:
Remélem hamar lesz folytataas!:D
VálaszTörlés