Sydney, 7.rész

Jaxx kijelentését követően csend borult a szobára.

Tiszta sor volt számomra, hogy rajtam kívül mindenki őt hibáztatta. Eleinte kiálltam mellette és bizonygattam, hogy nem Jaxx hibája volt, vagy legalábbis akkor már mindkettőnkké, de senkit nem izgatott különösebben. És mivel Jaxx pedig kereket oldott, idővel beletörődtem, hogy nem hisznek nekem. Nem is izgatott már annyira, hisz nem volt többé itt az, aki mellett ki akartam állni.

- Nem foglak olyasmiért hibáztatni, amiben ártatlan vagy – vontam meg a vállam, befejezve a szemöldökének kezelését.

- Én vezettem, Syd – mondta lágyan Jaxx.

- Viszont én is láttam a kiscicát az út közepén. Én is elrántottam volna a kormányt – makacsoltam meg magamat, miközben visszahelyeztem a helyére az elsősegélydobozt.

- Hát így állunk – jegyezte meg kissé kételkedő hangnemben.

- Te talán magadat hibáztatod?

- Nem igazán – csóválta meg a fejét tárgyilagos arckifejezéssel.

- Akkor miért akarod, hogy én hibáztassalak? – tapintottam a lényegre.

- Mert megsérültél – felelte halkabban és túlságosan is őszinte hanglejtéssel Jaxx.

- Te is megsérültél – emlékeztettem.

- Nem akartam, hogy megsérülj – sóhajtott, lehunyva a szemeit, izzadt szőke tincsei a homlokába hulltak.

- Tudom. Nincsen semmi baj – tétováztam két méterrel arrébb álldogálva.

- Én is ezt hittem. Mindezidáig – nyitotta ki szemeit, tekintetét mélyen az enyémbe fúrva.

- Mindezidáig? – ismételtem meg értetlenül.

- Valami nincs rendben veled. Felépültél, de nem játszol – emelkedett fel lassan a székéből Jaxx.

- Lassan vissza kéne mennünk – indultam volna az ajtó irányába, de Jaxx elállta az utat, közben gondosan ügyelve rá, hogy még véletlenül se érjen hozzám.

- Mi ez? Valami trauma? Vagy történt még más is? – faggatott.

- Nagyon beszédes lettél – fintorogtam, védekezően karba fonva a kezemet a mellkasom előtt.

- Tudok beszédes lenni, ha akarok – válaszolta, tekintetét le sem véve rólam.

- Sok kérdésed van. Nekem is vannak ám kérdéseim! – lendültem inkább támadásba.

- Csak tessék. Örömmel megválaszolom őket – tárta szét a karjait várakozásteljesen.

- Minden rendben, kölykök? – lépett ekkor be Miles edző, hála az égnek kimentve engem szorult helyzetemből.

- Persze. Lekezeltem Jaxx sebét – osontam el fürgén Jaxx mellett.

- Megmarad? – mosolygott huncutul Miles edző.

- Hogyne. Ami nem öl meg, az megerősít – legyintettem.

- Kivéve mikor nem – szólt utánam jó hangosan Jaxx.

- A kivétel csak erősíti a szabályt – szájaltam vissza.

- Ez baromság! – érkezett Jaxx ellenvetése, de addigra már messze jártam.

- Minden rendben? – kapott el a pályánál Leif. A jelek szerint Miles edző pihenőt rendelt el, mivel a játékosai vagy nagyban ittak vagy épp vergődtek a jégen.

- Persze – mosolyogtam rá. – Hogy megy a játék?

- Veled erősebbek lennénk – nyomott egy gyors csókot a számra.

- Hízelgéssel nem érsz el semmit – vigyorogtam rá jókedvűen.

- Nem is akarok – kacsintott rám. – Eljön majd a pillanat, mikor magadtól visszatalálsz ide.

- Köszi – mosolyogtam rá hálásan, mert rettentően jól esett, hogy nem sürgetett. Erre volt szükségem. Rá.

- Pályára, kölykök! – jelent meg Miles edző, oldalán Jaxx-szel.

- Ne hidd, hogy ennyivel végeztünk – súgta a fülembe alig hallhatóan Jaxx, mikor elhaladt mellettem.

Következő rész:

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2017/08/sydney-6resz.html