- Mi
vagyok én? Postagalamb? Írj neki, ha mondandód van – vonta meg a vállát finoman
Baek.
- Azt
sose kapná meg – pislogtam szomorúan.
- Írj
neki sms-t.
- Azt
akarod mondani, hogy lopjam el a telefonod? – billentettem oldalra a fejemet.
-
Szívesen kölcsönadom, ha szeretnéd. De ha ragaszkodsz a lopáshoz… - kezdte, de
fürgén félbeszakítottam.
-
Miért?
-
Barátok vagyunk, nem igaz?
- De
nem is ismersz. És ha szétkürtölöm Xiu számát?
- Akkor
vége a barátságunknak. Xiu pedig kénytelen lesz számot cserélni – rendezte le
egyszerűen Baek.
- Véget
vetnél a barátságunknak? – riadtam meg, mert nem akartam felébredni ebből a gyönyörű álomból.
-
Simán.
-
Inkább nem kérem Xiu számát.
- Most
miért? – nevette el magát Baek, sugárzó mosolyát rám irányítva.
- Ha
véletlen elhagyom a mobilom és valaki megtalálja és elveszi vagy mit tudom én.
Te meg azt hiszed majd, én tettem közzé a számotokat és paff. Annyi a
barátságunknak – foglaltam össze tömören.
- Ha
elhagyod a mobilod, nem foglak hibáztatni.
- És ha
kölcsönadom valakinek?
- Védd
le az adatokat.
-
Tényleg megadod Xiu számát? – csillogott a szemem boldogan.
- Az én
számomnak nem örültél ennyire – dörmögte Baek.
- A te
számodért bármelyik EXO tag számát feladnám.
- Csak
azért mondod, hogy megadjam Xiu-ét. Behízelged itt magad nekem.
- Nem,
nem. Halálosan komolyan beszélek. Sőt, tudod mit?
- Na,
mit?
- Az
összes EXO tag számáról lemondanék a tiedért cserébe – vigyorogtam.
- Könnyű ezt mondani, ha már egyszer megvan neked a
számom – ingatta a fejét, de közben a zsebébe túrt és átnyújtotta nekem fekete
telefonját.
El sem
hiszem, hogy a kezemben tartottam Byun Baek-Hyun mobilját. Ki kéne ugranom a
kocsiból és csak szaladni és szaladni.
Hopp.
Kód van rajta. Talán addig mégsem kellene elszöknöm, míg nem tudom-
- A
jelszó: 79864 – avatott be. Na, most kéne menekülőre
fognom.
- Mit
forgatsz a fejedben? Ki akarsz szállni és kereket oldani a telómmal? – szólalt meg
ismét Baek a vesémbe látva, majd lenyomott egy gombot, aminek következtében az
összes ajtót lezárta, nehogy meglógjak.
- Mi?
Dehogy – legyintettem, nagyban a telefont bámulva.
Én
voltam a háttérképe. Jobban mondva, mi.
Baekre
pillantottam. Olyan másmilyennek tűnt,
mint aznap, mikor megismertem, ahogy a képen is kinézett. Fekete haja volt,
melyet oldalra zselézve viselt, a fellépőruhája egy sötét, fekete és bordó színekből álló öltöny szerű ruha volt. Tekintete és jelleme komolynak,
eleinte távolságtartóbbnak, tárgyilagosabbnak tűnt.
Most
pedig itt ült mellettem, világosbarna, homlokába hulló hajával, fehér
pulcsijával és egyszerű,
fekete csőnadrágjával. Mosolygósan, gyönyörűen.
Istenem,
de odavoltam érte.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése