2018. május 3., csütörtök

Kosársuli, 76.rész

Konrád valóban elkésett, de csak nagyjából öt percet, így nem igazán tudtam mire vélni a korábbi üzenetét. Ha egy kicsit fut, simán jöhettünk volna együtt.
- Szia – suttogta nekem, miközben becsusszant mellém a padba.
- Szia – köszöntem vissza halkan.
Ennyi. Ennyi volt a kommunikáció közöttünk.
Na, nem mintha végig kellett volna csevegnünk a tanórát, csak valamit mégis mondhatott volna. Biztos túlreagáltam. Csak hagyott figyelni az órán.
Amint kicsöngettek, Krisz lecsapott Konrádra és faggatni kezdte valami videójátékról, ami az éjszaka folyamán jött ki. Nem sokat tehettem, felálltam és kimentem a folyosóra, mosdóba vagy valami ilyesmi. Kicsi megilletődtem.
Végül fogtam magam és leültem az egyik padra, nem sokkal a termünk mellett.
- Megint olyan arcot vágsz, mint aki pillanatokon belül kiterül – jegyezte meg Dominik, majd helyet foglalt az bal oldalamon.
- Pedig nem terveztem – ráztam meg a fejemet, kissé észhez térítve magamat: Fogalmam nem volt, mi lelt.
- Hogy estél le a lépcsőn? – kérdezte hirtelen.
- Tessék? – hökkentem meg.
- Gólyatábor előtt – egészítette ki magát Dominik, hogy egyértelmű legyen számomra, mire is célzott.
- Ja – nyújtottam el alaposan az utolsó hangot. – Megbotlottam.
- Mi van? – rökönyödött meg.
- A saját lábamban – tettem hozzá fapofával, Dominik pedig elfintorodott.
- Azt mondtad, nem a te hibád volt! – mutatott rám vádlón.
- Csak viccelek – ütöttem el játékosan a kezét.
- Bámulatos a humorod – vágott egy pofát.
- Tulajdonképpen nyugodtan haladtam le a lépcsőn, mikor a macska átiszkolt a lábam alatta és kigáncsolt – meséltem el a csodálatos történetemet.
- Elgáncsolt a macskád – ismételte meg a távolba meredve Dominik, mint aki próbálja feldolgozni a hallottakat.
- Aha – bólintottam.
- Ennyire utál? – fordította felém a fejét.
- Dehogy! Csak kicsit… fura – tűnődtem.
- Aha.
- A macskák már csak ilyenek – tettem hozzá magamat mentve. Vagy épp a cicámat.
- Az én macskám még sosem gáncsolt el – jegyezte meg Dominik szórakozottan.
- Van macskád? – ámultam el.
- Nincs. Ezt csak amolyan képzeletbeli síkon mondtam – érkezett a komolynak tűnő válasz.
- Tényleg?
- Nem. Jó ég, Liliomszál! Nyilván van macskám, különben nem mondtam volna – forgatta a szemét, de láttam rajta, hogy jól mulatott. Rajtam.
- Ezt nem hittem volna – feleltem elmerengve.
- Ugyan miért nem?
- Kutyásnak tűntél. Vagy olyannak, aki utálja az állatokat – vontam meg a vállam.
- Ez kedves – vette tudomásul nyugodt képpel a kijelentésem Dominik.
- Bocsi – vigyorogtam.
- Ha ez segít, van kutyám is – sandított rám huncutul.
- Nem segít – ingattam a fejem nevetve.


Előző rész:

4 megjegyzés :

  1. En erzem csak ugy h lassan Dominikhoz kozelebb kerul??😅😍😍

    VálaszTörlés
  2. en nem akarom Konradot Hannavaal

    VálaszTörlés
  3. De miért Hannavaaaal?
    Nemár:(
    Ez így nem happy end:(

    VálaszTörlés