- Szia –
suttogta nekem, miközben becsusszant mellém a padba.
- Szia –
köszöntem vissza halkan.
Ennyi. Ennyi
volt a kommunikáció közöttünk.
Na, nem mintha
végig kellett volna csevegnünk a tanórát, csak valamit mégis mondhatott volna.
Biztos túlreagáltam. Csak hagyott figyelni az órán.
Amint
kicsöngettek, Krisz lecsapott Konrádra és faggatni kezdte valami videójátékról,
ami az éjszaka folyamán jött ki. Nem sokat tehettem, felálltam és kimentem a
folyosóra, mosdóba vagy valami ilyesmi. Kicsi megilletődtem.
Végül fogtam
magam és leültem az egyik padra, nem sokkal a termünk mellett.
- Megint olyan
arcot vágsz, mint aki pillanatokon belül kiterül – jegyezte meg Dominik, majd
helyet foglalt az bal oldalamon.
- Pedig nem
terveztem – ráztam meg a fejemet, kissé észhez térítve magamat: Fogalmam nem
volt, mi lelt.
- Hogy estél
le a lépcsőn? – kérdezte hirtelen.
- Tessék? –
hökkentem meg.
- Gólyatábor
előtt – egészítette ki magát
Dominik, hogy egyértelmű legyen számomra, mire is célzott.
- Ja –
nyújtottam el alaposan az utolsó hangot. – Megbotlottam.
- Mi van? –
rökönyödött meg.
- A saját
lábamban – tettem hozzá fapofával, Dominik pedig elfintorodott.
- Azt mondtad,
nem a te hibád volt! – mutatott rám vádlón.
- Csak
viccelek – ütöttem el játékosan a kezét.
- Bámulatos a
humorod – vágott egy pofát.
-
Tulajdonképpen nyugodtan haladtam le a lépcsőn, mikor a macska átiszkolt a lábam alatta és kigáncsolt – meséltem el a
csodálatos történetemet.
- Elgáncsolt a
macskád – ismételte meg a távolba meredve Dominik, mint aki próbálja
feldolgozni a hallottakat.
- Aha –
bólintottam.
- Ennyire
utál? – fordította felém a fejét.
- Dehogy! Csak
kicsit… fura – tűnődtem.
- Aha.
- A macskák
már csak ilyenek – tettem hozzá magamat mentve. Vagy épp a cicámat.
- Az én
macskám még sosem gáncsolt el – jegyezte meg Dominik szórakozottan.
- Van macskád?
– ámultam el.
- Nincs. Ezt
csak amolyan képzeletbeli síkon mondtam – érkezett a komolynak tűnő válasz.
- Tényleg?
- Nem. Jó ég,
Liliomszál! Nyilván van macskám, különben nem mondtam volna – forgatta a
szemét, de láttam rajta, hogy jól mulatott. Rajtam.
- Ezt nem
hittem volna – feleltem elmerengve.
- Ugyan miért
nem?
- Kutyásnak tűntél. Vagy olyannak, aki utálja az állatokat – vontam meg a vállam.
- Ez kedves –
vette tudomásul nyugodt képpel a kijelentésem Dominik.
- Bocsi –
vigyorogtam.
- Ha ez segít,
van kutyám is – sandított rám huncutul.
- Nem segít –
ingattam a fejem nevetve.
Előző rész:
En erzem csak ugy h lassan Dominikhoz kozelebb kerul??😅😍😍
VálaszTörlésNem csak te😂😂
Törlésen nem akarom Konradot Hannavaal
VálaszTörlésDe miért Hannavaaaal?
VálaszTörlésNemár:(
Ez így nem happy end:(