Töréspontok, 20.rész

Jó ég.

Vajon vannak olyan képek a telefonján, amiket nem tett közzé instán?

Mondjuk reggeli selfiek.

Nem olyan beállítottak, hanem ahol tényleg kócos és még álmos.

Remélem nincsenek, mert akkor menten kinyiffannék.

Bár, jobban belegondolva, totálisan megérné. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy Baek látványába belehalni a legszebb elhalálozások egyike. Persze éldegélni és vele lógni még csodásabb, ezért hát inkább meg sem nyitottam a galériát.

A Baek-szarvas úgyis elég szívrohamot okozott erre a hónapra.

- A névjegyzékben találod Xiu számát. Xiu néven van elmentve – segített ki Baek, gondolom látván, hogy percek óta csak meredtem a kezemben tartott telefonra.

- Azt hiszem, inkább visszaadom a telefont – nyomtam le az oldalán lévő gombot, így a képernyő elsötétült. Baekyhun felé nyújtottam a telefont, mire felvont szemöldökkel pillantott rám, de nem vette el.

- Meggondoltad magad?

- Ez túl sok – vallottam be.

- Ez csak egy telefon – ingatta a fejét, tekintetét azonban az úton tartotta.

- Neked – horkantottam és letettem kettőnk közé a mobilt.

- Ne haragudj, de azt hiszem, most elvesztettem a fonalat – ráncolta édesen a homlokát.

- Teljesen megértelek – bólintottam mindenttudó ábrázattal.

- Az előbb még totál odavoltál, hogy megadom Xiu számát, most meg szám és kutakodás nélkül visszaadod a mobilom – próbálta Baek megfejteni, mi is történt az előbb.

- Így igaz.

- Miért?

- Ezt te nem értheted, Baek. Fogalmad nincs, milyen rajongani – hunytam le a szemem egy pillanatra.

- Xiu-ért? – Kezdte tényleg nagyon összekuszálni a szálakat.

- Érte. Érted. Akárkiért – hadonásztam.

- Elismerem, hogy ez valóban kimaradt az életemből.

- Na, ugye.

- Akkor magyarázd el – kérte.

- Ezt nem lehet elmagyarázni. És amúgy is oltári hülyén jönne ki, tekintve, hogy tudod. Én érted rajongok.

- Ezt speciel észrevettem – vigyorgott rám huncutul, mire a kezembe temettem az arcom.

Mégis, hogy mondhatnám el neki, hogy már akkor is szerelmes voltam belé, mikor még nem is ismertem? Ez baromira idiótán jönne ki. Hogy mennyit álmodoztam az érintéséről, az illatáról, a mosolyáról. Hogy egy nap, majd találkozunk. Még egy óriási párnám is van, amire a szépséges feje van óriásiban rányomtatva és esténként előkotrom az ágy alól és ölelgetem? Na, jó. Ezt mostanában nem szoktam.

- Még mindig várom a magyarázatot – sandított rám.

Azt várhatod, Byun Baek-Hyun.

- Csak túl sok nekem és kész. Egyelőre beérem veled – kacsintottam rá, mire elmosolyodott.

- Szóval, beéred velem. – Elégedettnek tűnt.

- Egy ideig – tettem hozzá fürgén.

- Akkor igyekszem kihasználni ez az időt – jegyezte meg.

Ó, édesem. A világ összes ideje a tied, ha rajtam múlik.

- Bölcs döntés.

- Megérkeztünk – parkolt le Baek, én pedig az ablakon kinézve konstatáltam, hogy valóban az egyetemnél voltunk.

- Hogy szándékozol bejönni? – fordítottam fejem Baek felé.

- Mint mondtam, van álcám – nyúlt a hátsó ülés irányába, majd egy fekete sapkát maszkot és napszemüveget mutatott fel.

- Ugye tudod, hogy ezekben még feltűnőbb leszel?

Baek felkapott mindent és magára mutatott.

- Felismernél, ha nem tudnád, hogy én vagyok?

Szerintem akkor is felismerném, ha pandajelmezt húzna és csirketáncot járna.

- Lehet – kockáztattam meg egy finomabb választ.

- Először is, senki nem tudja, hogy világosbarna a hajam – mutatta fel egyik ujját Baek. – Egyenes a fodrásztól jöttem.

- És még sosem láttak világosbarna hajjal – tettem hozzá fapofával, mire az állára tolta a maszkot és elfintorodott.

- Azt akarod, hogy ne menjek veled? – kérdezte morcosan.

- Nincs semmi, amit jobban akarnék annál, hogy velem gyere.

Következő rész:

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.hu/2018/04/torespontok-19resz.html