Csillaghullás: Váratlan, 98.rész

2018. május 24., csütörtök

Váratlan, 98.rész

Persze hiába a jó csók, ez nem felejtette el velem, hogy nem válaszolt az eredeti kérdésemre. Na, jó. Elfelejtette egy kis időre, de nem örökre!
- Szóval? – húzódtam el, továbbra is a válaszára várva.
- Szóval, itt maradsz, míg elvégzem, amiért idejöttem? – biccentett a WC irányába, mondván, hogy pisilni jött eredetileg ide.
- Mi van? – fintorodtam el.
- Kérlek, fáradj ki – lépett el mellettem és kitárta nekem az ajtót.
- Csak úgy kidobsz? – vágtam döbbent képet.
- Egy perc és csatlakozom hozzád – ígérte.
- És ha kimászol az ablakon, csakhogy ne kelljen válaszolnod? – makacsoltam meg magamat a mosogatógépnek döntve a csipőmet.
- Ha ki is másznék, majd sms-ben megírom a véleményem – ajánlotta, mire nevetve adtam meg magamat és kiléptem a mosdó ajtaján.
- Hát itt vagy – kapott el azonnal Wyatt, aki épp felért a lépcsőn, Keat pedig becsukta mögöttem az ajtót.
- Aha. Itt – bólintottam.
- Mit csináltatok ketten odabent? – húzta össze a szemöldökét Wyatt kérdően.
- Beszélgettünk? – feleltem, de véletlenül felvittem a hangsúlyt a szó végén, így inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek, így fürgén pontosítottam. – Beszélgettünk.
- A WC-n?
- Pont ott.
- Hát jó – vonta meg a vállát, aztán mellém lépdelt és átkarolta a vállam. – Annyira izgalmas, hogy ti ketten jártok.
Hamar túllépett a WC-n beszélgetős témán, az biztos.
- Apropó. Mióta is tudod, hogy így van? – ragadtam meg az alkalmat, hogy kiderítsem a dolgot.
- Hm, nem is tudom. Egy hete? – merengett, nem is leplezve a dolgot.
- Egy hete még bőven anyuéknál voltunk – vágtam rá.
- Aha – értett egyet Wyatt, de nem mondott többet.
- Keat elmondta neked? – hökkentem meg.
- Írt nekem, igen.
Egyszerre csapott meg a rossz érzés, hogy én se neki, se Zaynek nem mondtam semmit, de hamar felváltotta az „azta, Keaton magától elmondta” érzés.
- Csak úgy? – faggattam tovább Wyattet.
- Miért ilyen hihetetlen ez? Legjobb barátok vagyunk! – kezdett durcázni a reakcióm miatt.
- Csak…
- Csak te nem említetted senkinek? – fejezte be az épphogy megkezdett mondatomat mindenttudó ábrázattal.
- Haragszol? – biggyesztettem le az alsó ajkam bűnbánóan.
- Harag? Ugyan már! – nevette el magát.
- Csalódott se vagy?
- Minden alkalommal örülök, ha megnyílsz nekem, de megértem azt is, amikor nem. Ez esetben főleg. Kellett nektek ez az egy hét nyugiban – szorított magához Wyatt szeretetteljesen, én pedig vigyorogva simultam bele az ölelésébe.
- Keat tényleg magától elmondta? – pillantottam fel rá csillogó szemekkel.
- Tulajdonképpen, rákérdeztem – röhögte el magát Wyatt a fejét ingatva.
- Mi van? – rökönyödtem meg.
- Rákérdeztem.
- Csak úgy? Random? – értetlenkedtem.
- Időnként megérdeklődöm tőle azokat a dolgokat, amiket tudom, hogy magától nem mondana el, de ha rákérdezek, szívesen válaszol – avatott be a lényegbe Wyatt.
- Ez a taktika nyerő Keatonnél, mi? – húztam fel az orrom szórakozottan.
- Így igaz – helyeselt Wyatt.
- Szóval, időnként megkérdezted, összejöttünk e már? – Csak nem bírtam annyiban hagyni.
- Valahogy így.
- Mióta tart már ez? – lendültem bele a kérdezgetésbe, látván, hogy Wyatt készségesen válaszolgatott nekem. Nagyon kíváncsi lettem, mióta is tetszhettem Keatonnek.
- Roycy – torpant meg és maga felé fordított, huncutul vigyorogva nézve le rám. – Egy pillanatig se hidd, hogy elárulom neked.


Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése