Csillaghullás: A vonzás törvénye, 57.rész

2018. június 8., péntek

A vonzás törvénye, 57.rész

- Minden rendben? – érdeklődött Cage, mikor elfoglaltam mellette a helyem.
Ace nem volt az asztalnál.
- Persze, csak néhány lány elkapott a mosdóban – fintorodtam el szórakozottan.
- Gyere, vegyünk desszertet – invitált, én pedig engedelmesen bólintottam.
A pult felé menet azon agyaltam, mennyire is volt őrültség a részemről felruházni a bizalmammal Wilder Acet. Mekkora egy barom voltam. Minimum kamerát kellett volna szerelnem a homlokára és figyelnem minden lépését. Szinte biztos, hogy már nem is egyszer megszegte a megállapodásunkat, hisz annyi időt töltöttünk külön. Simán eltusolta. Nem is értem, mit gondoltam.
- Sere! – lökte meg a vállam finoman sajátjával Cage, ezzel visszarántva a földre.
- Hm. Igen? – pislogtam, konstatálva, hogy épp a sorban álltunk.
- Akarsz róla beszélni? – nézett le rám szelíden.
- Miről is? – vakartam meg a fejem kissé elveszve.
- Azokról a gondolatokról, amik ennyire dolgoztatják az agyad – kocogtatta meg a fejem játékosan.
- Fogadtunk Ace-szel – engedtem le a vállaim lemondóan.
- Hallottam hírét – mosolygott egyenesen előre nézve.
- Megbántad?
- Eleve azért találtam ki az egészet, hogy lerázzam – sóhajtottam.
- De egy kicsit magadhoz is akartad láncolni, igazam van? – csengett mindent tudóan, de nyugodtan Cage hangja.
- Én…
- Mindenki így van ezzel az elején. Jól tudom, hogy Wildnek megvan a maga bája, a hibái ellenére is – bólintott egy aprót Cage.
- Egy oltári nagy seggfej – fintorodtam el, mire jókedvűen felnevetett.
- Nem vitatkozom – értett egyet, kezeit tehetetlenül széttárva. – Mit mondtak az a lányok a mosdóban?
- Hogy a csajok az egyetemen, fogadásokat kötöttek, melyikük tudja megtörni az alkunkat Ace-szel – avattam be.
- Vagy úgy – merengett eltűnődve.
- Olyan ez, mint valami rossz tini regény – hőbörögtem sűrű pofavágás közepette.
- Tulajdonképpen mi bánt most téged?
- Sziasztok! Mit adhatok nektek? – érdeklődött az eladó leányzó, mivelhogy időközben a sor elfogyott előttünk.
- Sere?
- Nekem jó lesz, amit te eszel – vontam meg a vállam.
- Két csokis-karamellás fagyi lesz.
- Tölcsér vagy… - A hangok elhalkultak körülöttem.
Tulajdonképpen mi is bánt most engem?
Hogy igaza volt a csajnak a mosdóban? Ace csak engem is kihasznál, majd félredob, ahogy mindenkivel teszi? Ugyan, hisz eddig is tudtam, hogy így lesz. Vagy reménykedtem volna? Megint reménykedtem volna, hogy én megválthatom? Hogy én lehetek az a lány, akinek a kedvéért megváltozik? Miért akarnék az a lány lenni? Még csak nem is kedvelem. Vagy pont ez a baj? Kedvelném? Hisz sose kérdezi meg, hogy vagyok. Sikerült e dolgozatom vagy jól aludtam e az éjjel. Vagy, ha még is érdeklődik, van valami mögöttes, perverz szándéka és beszólása.
Sosem komoly. Semmivel kapcsolatban és nem csak, hogy nem kérdez, el se mond nekem semmit az életéről. Nem vagyok több azoknál a lányoknál, csupán hosszabb ideig feltartom, de ez az idő is eseménytelenül, érzelmek nélkül telik el.
Egy kihívás vagyok neki semmi több.
És hogy ő mi nekem?
Ha kedvelném is… Az lenne az egyetlen okom rá, hogy helyesnek tartom? Hogy tetszetős a külseje? Ez azért elég gyenge, lássuk be. Viszont, ha csak ennyiről van szó, nincs más dolgom, mint hagyni, hadd menjen tovább a jelenlegi helyzet. Nyer vagy veszít, nekem mindegy. Ettől a gyerekes érzéstől előbb vagy utóbb, de úgyis megszabadulok.
- Parancsolj – nyújtotta át a fagyimat Cage.
- Köszönöm! – mosolyogtam rá hálásan.
- Hát itt vagy – ölelte át egyszer csak a vállamat Ace és vigyorogva nézett rám. – Képzeld, mi történt velem!
- Na, mi? – kérdeztem unott képpel.
- Egy szőke meg egy vörös csaj elkapott a férfi mosdóban – kapta a szája elé a kezét tettetett ijedtséggel.
- Na, ne! És mit csináltak? Megpróbálták belenyomni a fejed a WC-be? – húztam fel a szemöldököm faarccal.
- Ugyan, bébi. Ne magadból indulj ki – kacsintott rám szórakozottan, mint aki jól ismer és tudja, hogy simán megtenném vele.
- Jogos – hagytam rá.
- Szóval, az egyik a falnak szorított – kezdte mesélni izgatottan, miközben visszafelé tartottunk az asztalunkhoz. – A másik meg tartotta belülről a mosdó ajtaját.
- Mint egy igazi akció-film – forgattam a szememet.
- Igen, igen. És meg akart csókolni! Egyre közelebb hajolt én meg csak jajgattam, hogy „neee, ne tedd ezt!” meg, hogy „eressz el, te alávaló nőszemély, nem tehetem ezt!” – emelte fel hangját, kissé idiótán, magas hangon jajveszékelve.
Horkantva felnevettem.
- Halljam ennek a csodás sztorinak a végét – ingattam a fejemet.
- Már majdnem lekapott a csaj, de akkor Rhetty befejezte a vizelést és kilépett az egyik fülkéből, és egy végtelenül higgadt, de határozott mozdulattal odébb tolta a lánykát.
- Hű, a hős Rhetty! – ámultam gúnyolódva.
- Annyit mondott nekik: „Ez a férfi mosdó. Ha be akartok jönni, növesszetek… - mélyítette ezúttal el a hangját Ace, de itt fürgén közbevágtam.
- Oké, oké, vágom! Rhetty nagyon menő – röhögtem el magamat.
- Úgy ám! – vigyorgott Ace. – Hm, karamellás öntet? Adj egy harit – tátotta a száját a fagyimra pályázva.


Előző rész:

1 megjegyzés :

  1. Nem tudom,szeressem Nagyon Ace-t vagy nem😂😂😂😂huu ez de ertelmes volt😂 gyorsan folytatast!!:))💛❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés