2018. június 21., csütörtök

A vonzás törvénye, 58.rész

- Sziasztok! – köszönt el mindenki mindenkitől az étterem előtt álldogálva.
Rhetty és Eli ugyanabba az irányba távoztak, nem mellesleg együtt, míg Cage pont az ellenkező irányba indult.
- Elfáradtam a sok táncikálásba – sóhajtottam. – Ilyenkor bezzeg sehol sincs a motorod.
- Ha visszasétálunk, eleget tehetek ennek a szép kérésnek – kacsintott rám, mire elfintorodtam.
Még mindig jobb, mint buszozni.
- Olyan opció nincs, hogy én leheveredem itt a járdán, te elmész a motorért és visszajössz értem? – érdeklődtem laposakat pislogva.
- Hadd gondolkodjak – vakarta meg az állát, majd a suli felé vette az irányt. – Nincs.
- Miért? – indultam után nyöszörögve.
- Mert akkor abszolút ki lennék használva.
- Amúgy is kivagy – vontam meg a vállamat mögötte kullogva.
- Meglehet, de kölcsönös a dolog. Nekem kell valami tőled, neked pedig szintúgy kell valami tőlem – pillantottam rám eléggé mindenttudó ábrázattal.
Nem javítottam ki, hogy nekem ugyan nem kell az ég világon semmi sem tőle.
- És ebből hol következik, hogy nem várhattalak meg az étterem előtt? – böktem a hátuk mögött egyre eltörpülő étkezde irányába.
- Csak olyat teszek, amiből előnyöm származik. Semmit nem kaptam volna cserébe – legyintett úgy, mintha tényleg ez lenne a helyénvaló gondolkodás. Sose tenni semmi olyat, amiből nem származik valami haszon. Vicces.
- Behívtalak volna egy teára otthon – szúrtam közbe szarkasztikusan, mire megtorpant és olyan fejjel bámult rám, mint akinek vágyálmainak egyike a közös teázás.
- Tea? Desszert is járt volna hozzá? – nyalta meg az alsó ajkát.
- Hogyne – bólintottam komolyan. – Egy páros lábas seggberúgás.
- Micsoda ínyencség – vigyorodott el.
Időközben visszaértünk a suli parkolójába, egész pontosan Ace motorjához.
- Na, pattanj fel! – paskolta meg Ace a maga mögött lévő egyelőre üresen tátongó ülésrészt.
Szó nélkül eleget tettem a parancsának, és felszálltam mögé, majd átvettem tőle a bukósisakot és a fejemre nyomtam.
Miután beizzította a motort, azon tűnődtem, ugyan tényleg hazavisz e egyáltalán. Aztán eszembe jutott, hogy anyu megint éjszakázik és biztos nem volt ideje főzni, úgyhogy jobban be kellett volna lakmároznom az este folyamán.
Vajon Ace miben sántikálhat? Minek visz haza? Nem kell megnyernie a szívemet, ha betartja a fogadást, azt mondtam megkaphat. Nem szükséges egyéb erőfeszítéseket tennie. Vagy csak nem tudja elütni az időt, most, hogy eltiltottam a lányoktól? Velem akarja lefoglaltatni magát?
A motoron ülve éreztem, hogy megrezdült a zsememben a telefonom, így mikor Ace leparkolt a házunk előtt és leszálltam mögüle, előhalásztam a mobilt és megnyitottam a messenger üzenetet.
Eli üzenete: Remélem, jól mulattál ma és nem bánod annyira, hogy beleegyeztél a táncpróbákba!
Hát, ez így elég random.
Sere üzenete: Persze, nem gáz. Egész jó volt.
Ezt kissé ridegnek éreztem, hiszen olyan kis kedvesen érdeklődött, úgyhogy írtam pluszba még egy választ.
Sere üzenete: Te is? Látom, nagy egy húron pendültök mostanában Rhettyvel.
Annyira mondjuk nem érdekel a dolog, de legalább nem a táncpróbákról chatelünk a továbbiakban.
Eli üzenete: Barátok vagyunk.
Rhetty bizonyára remek barát.
Sere üzenete: Szóval, barátok.
- Kösz, hogy hazahoztál! – intettem Acenek, majd a telefonom képernyőjét nyomkodva, fel sem nézve, a kapu felé meneteltem.
- Mi lesz a teámmal? – szólt utánam.
- Nem tartunk itthon teát – feleltem hanyagul, amin persze felröhögött.
- Nekem a kakaó is megfelel.
- Nem vagy te túl kemény legény a kakaóhoz? – fordultam vissza összehúzott szemekkel.
- Úgy érted… - jelent meg egy perverz vigyor a képén.
- Mindenhogy értettem, csak úgy nem – vágtam közbe unott fejjel. – Holnap találkozunk – búcsúztam el, majd ismét a telefonromra összpontosítottam.



Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése