2018. július 24., kedd

A vonzás törvénye, 60.rész

Szeptember 25, hétfő

- Kitaláltam egy játékot – tájékoztattam Ace-t, mikor Webb és Gaines eltűnt valamerre, mi pedig kettesben maradtunk az embertömeg közepén.
- Játék? – húzta fel az egyik szemöldökét és lassan elvigyorodott.
- Nem olyan játék – legyintettem. – Sosem olyan.
- Hallgatlak – ragadta meg derekamat és egy kevésbé tömött szegletébe tolt a helyiségnek.
- Minden egyes napra jut egy kérdés.
- Kérdés? – billentette oldalra a fejét értetlenül.
- Egy az életedben vájkáló kérdés, amire játékon kívül biztosan nem lennél hajlandó megválaszolni. Vagy épp legalább meghallgatni.
- Hol az előnyöm?
- Előny ismételtem meg.
- De ne az legyen, hogy én is feltehetek kérdéséket. Mert egyáltalán nem érdekelnek a válaszaid – mondta tárgyilagosan, én pedig már fent sem akadtam ezen, elengedtem a fülem mellett.
- Nem vagyok olyan naiv, hogy ilyesmiben reménykedjek – legyintettem szórakozottan.
- Akkor? – lépett közelebb. – Kérdésenként mínusz egy nap a fogadásból?
- Menten beszarok – röhögtem fel lesajnálóan.
- Jó, ezt még magam sem hittem – legyintett lemondó fejjel.
- Minden kérdés egy érintés – nyalta meg az alsó ajkát kihívóan, majd a fülemhez hajolt. – És én választom ki, hol.
- Mit sugdolóztok? – jelent meg mellettünk Rhett, mire alapos határozottsággal löktem el magamtól Acet.
- Erre még visszatérünk – vigyorgott rám sokat sejtetően.
- Szerintem nem akarod tudni – válaszoltam inkább Rhett kérdésére. – Igazából én se akarom.
- Srácok! Nem megyünk a próbára? – csatlakozott Cage is.
Oh, hála az égnek! Sietve Cage mellé léptem és rámosolyogtam.
- Megmentőm!
- Már megint mibe keverted magad, Hamupipőke? – sandított le rám huncut tekintettel.
- Csak a gonosz mostohatestvéreim – horkantottam.
- Szinte meg se szólaltam. Miért lettem gonosz? – pislogott értetlenül Rhett.
- Én nem panaszkodom – vigyorgott Ace, alaposan végigmérve engem, tetőtől-talpig. Ha lenne egy tippem, azt mondanám, nem azon járt az esze, milyen jól sikerült összehangolnom a cipőm színét a pulcsiméval.
Cage fogta kezében lévő pulcsiját és ráterítette a hátamra, a kapucnit a fejemre húzta, majd annyit mondott:
- Meneküljünk!
- Ez komoly? – rökönyödtem meg, de azért követtem a tömött termen keresztül.
- Nem jól csináltam? – pillantott rám komoly képpel.
- Hát, egyedi volt az biztos – nevettem el magamat. Jó tudni, hogy Cage nem az a „majd én megvédelek” típusú herceg.
- Szóval, hova is menekülünk? – érdeklődtem, mikor lassított a tempóján. -  A táncterembe, ahol ők is mind ott vannak?
- Tudod, nem voltam jó választás neked – mélázott a távolba meredve Cage.
- Ugyan, miért nem?
- Én is gonosz mostohatestvér vagyok.
- Azt hiszem, elvesztettem a fonalat – jelentettem ki Cage mellett sétálva. – Csak két gonosz tesó van.
- De mi hárman egy csomagban vagyunk.
- Ez azért eléggé túlzás – ingattam a fejemet, magam elé képzelve Ace és Cage számomra totálisan ellentétes személyiségét.
- Csak mert te nem látod, még lehet igaz – mosolyodott el féloldalasan.
- Jó, elismerem. Elhamarkodott kijelentést tettem – bólintottam.
- Sok időt töltötök együtt, de nem mesél neked semmit – célzott Acere Cage.
- Most erre mit mondjak? – sóhajtottam.
- Amit gondolsz.
- Nem barátkozni akar – tártam szét a kezem tehetetlenül.
- De ezt tudhattad előre.
- Igen, de azt hiszem, a szívem mélyén még reménykedtem egy kicsit.
Cage nem válaszolt, így hát az arcára irányítottam a tekintetemet. Úgy festett, mint aki elgondolkozott a hallottakon.
- A remény hal meg utoljára – szólalt meg végül, belőlem pedig kitört a nevetés.
- Ace esetében nem vagyok benne biztos – mulattam és együtt nevettünk tovább.
Talán tényleg nem jó taktikát folytatok. Ace szolgái vagy ahogy ők hívják magukat „barátai” mind Ace pártján állnak, nyilván nem fogják velem együtt szidni és főképp nem fogják hátba szúrni. Itt volna az ideje új ismerettségeket kötni. Megkeresni az összetört szívű, haragos lányokat.
- Gimi első évében találkoztunk – szólalt meg váratlanul Cage.
- A matekverseny, mi? – fintorodtam el, ő pedig nevetve bólintott.
- Már a gólyatáborban összebarátkoztunk. Wilder, Rhett meg én. Webbel és Gaines-szel pedig az egyetem első évében ismerkedtünk meg.
- Idejártatok gimibe? – érdeklődtem a városra célozva.
- Nem. Az a gimnázium, ami most van, még csak néhány éve épült. A szomszéd városba jártunk, Rhették ott is laktak, Wild még egy várossal arrébb, én pedig itt.
- Őslakos vagy?
- Nem – nevetett. – Gimi előtt költöztünk csak ide.
- Értem. Szóval, gólyatábor?
- Igen. Vonattal mentünk, én az elsők között szálltam fel és leültem egy négyes részben.
- Csá, haver! Szabad ez a hely, ugye? – mélyítettem el a hangomat, Acet utánozva, mire Cage megint felnevetett.
- Ugyan már! Nem kérdezte, csak leült – kacsintott rám, én pedig amolyan „bakker, igazad van” fejjel nyugtáztam.
- És Rhetty?
- Rhett elment mellettünk, Wild pedig megragadta a kezét és közölte, hogy nyugodtan leülhet mellé. – Megteszed a következő tipped, Rhett hogyan reagált?
- Uuu, igen! Nem szólt semmit, csak leült?
- Nem, kösz. – jelentette ki Cage Rhett évekkel ezelőtti válaszát Acenek.
- Ez komoly? – vigyorodtam el.
- Így történt – bólogatott Cage. – Persze Wilder nem hagyta annyiban, Rhettnek meg igazából édes mindegy volt, hova ül.
- Ez rá vall – értettem egyet. – Tehát így lettetek barátok.
- Valahogy így, igen. Aztán megérkeztünk a táborba, Wild elintézte, hogy egy házban lakjunk, egy csapat lettünk és így tovább.
- Ez egy cseppet úgy hangzott, mintha csak Ace akarta volna ezt a barátságot – jegyeztem meg vigyorogva, de persze csak vicceltem.
- Tudod, sok lánynak voltam az, ami most neked – komolyodott el Cage arca. – Rhett is.
- Hogy érted?
- Wild nem beszél, így hát a lányok hozzánk fordulnak, a barátaihoz. Sztorikért, segítségért, vigasztalásért. Akár tudatosan, akár nem – tette hozzá.
Hát igen, jobban belegondolva én is ezt tettem. Akarva, akaratlanul.
- Akkor itt és most, hozok egy szabályt kettőnk kapcsolatát illetően – torpantam meg és szembefordultam Cage-dzsel.
- Halljuk – biccentett.
- Ezután egyikünk sem fordult a másikhoz Ace-szel kapcsolatos gondokkal, kérdésekkel és tippekkel… - kezdtem, de nevetve közbevágott.
- Én eddig sem… - Gyorsan félbeszakítottam, mert elrontani készült a poénomat.
- Ismétlem, egyikünk sem zaklatja a másikat Ace-szel kapcsolatos témákkal.
- És ha saját magamról szeretnék mesélni? – érdeklődött, nyilvánvalóan arra utalva, hogy az egyik legjobb barátjáról van szó.
- Ha nincs hátsó szándékod, megemlítheted őt is – hagytam jóvá szigorú arckifejezéssel, majd a jobbomat nyújtottam.
- Érdekesnek hangzik – csúsztatta tenyerét az enyémbe és kezet ráztunk. – Áll az alku.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése