Páratlan páros, 3.rész

AZ ÍRÁSBELI VIZSGA ÉS GYORSTALPALÓ

- Üljetek a helyetekre, máris kezdjük az írásbeliket! – parancsolt minket rendre Aizawa sensei.

- Mi? Nincs is időnk felkészülni? – sápadt el Kaminari.

- Kaminari, egy egész nyarad volt felkészülni – villant meg Aizawa sensei szeme, majd rám nézett. – Betettünk neked egy padot a sor végére.

Már mindenki elfoglalta a helyét, Todoroki Shouto mögött tátongott egy üres pad, amely a jelek szerint csak rám várt.

Már majdnem odaértem, mikor Todoroki felállt és elfoglalta a mögötte lévő padot, szabaddá téve nekem azt, amit eddig ő használt.

- Ülj oda nyugodtan, majd leszek én leghátul – közölte.

- Köszi – eresztettem meg egy halvány mosolyt, majd lecsüccsentem Yaoyorozu és Satou közé.

A felállás a következő volt:

Hagakure	Shouji	Oijiro	Aoyama
Bakugo	Jirou	Kaminari	Ashido
Midoriya	Sero	Kirishima	Tsuyu-chan
Mineta	Tokoyami	Kouda	Iida
Yaoyorozu	Én	Satou	Uraraka
	Todoroki

Írásbeli vizsga, mi? Hű, nem sok időm volt tanulni, egy éve is ajánlással jutottam be és igyekeztem az utóbbi hetekben felzárkózni, de… A matek egész jól megy, viszont a klasszikus japán irodalom…

-- 3 órával később, az ebédszünetben –

- Aokaen-san! Gyere, ülj velünk! – integetett nekem az ebédlőben Uraraka.

- Köszi – mosolyogtam rájuk, majd leültem a hat fős asztal utolsó üres székére, Todorikval szemben, Tsuyu-chan mellé.

- Aokaen-san! Mesélnél a küldetéseidről? – kérdezte csillogó szemekkel Midoriya.

- Nyugodtan hívhattok Miyakonak – ajánlottam fel.

- Milyen nyugatias stílus! – csapta össze a kezeit Uraraka. – Akkor te is szólíts engem Ochaconak!

- Rendben – bólintottam jókedvűen. – Igazából tényleg arrafele voltam küldetésen. Egészen rám ragadt, hogy abszolút a keresztnevükön szólítják egymást.

- Izuku vagyok! – kiáltotta el magát Midoriya, mire felnevettem.

- Mindent bele, Deku, igaz? – kacsintottam rá kedvesen.

- Csak Uraraka-san és Kacchan szólít így, de ha ragaszkodsz hozzá – motyorászott zavarában.

- Shouto vagyok – jelentette ki Todoroki fel sem nézve.

- Mesélj nekünk, Miyako-chan! – kérte Tsuyu-chan kíváncsian.

- Messze nem akkora nagy dolog, mint hiszitek – tártam szét a karom. – A hősök sosem engednek harcolni, hátul kell várakoznom, míg mindenkit legyőznek, majd a kék tűzzel semmissé tennem az ellenfeleket. A mai masinák már bármiből újjáélednek, ha egy darabjuk is megmarad, az is képes életre kelni és rosszalkodni. A kék tűz viszont porrá éget, gyakorlatilag arra is képes, hogy semmi ne maradjon a tárgyból, amit eltalált.

- Emberekre nem hat? – jegyzetelt Deku-kun szorgalmasan.

- Hatni hat, csak nem ilyen erősen. Nem tudok porrá égetni egy embert sem – csóváltam a fejem.

- De növényeket és állatokat igen?

- Igen.

- És mi van a mesterséges élőlényekkel? – jött egészen lázba.

- Mint mondjuk… Egy noumu? – kérdeztem vissza elgondolkodva.

(noumu – mesterséges ember, több DNS-ből összegyúrva)

- Vagy egy bestia!

(bestia – képesség által előállított föld/kőszörny)

- Hm, a noumukat nem hinném, de a bestiákat simán. De – tartottam fel a mutató ujjam. – Még egyiket sem próbáltam. Leginkább robotok ellen vetettek be.

- Neked aztán nem is lett volna értelme részt venned a felvételi gyakorlati vizsgáján – nevetett Ochaco.

Jogos volt a megjegyzés, hisz végig robotokkal kellett harcolniuk.

- Lehet, hogy még Bakugo-chant is legyűrted volna – merengett Tsuyu-chan.

- Ha jól értem, képes vagy szabályozni a tüzed, hogy mikor pusztít és mikor nem – vette fel a fonalat Deku-kun.

- Igen.

- Ezért nem porladt el a kislabda sem – folytatta.

- Értem, értem – bólogatott hevesen, továbbra is a jegyzetfüzetét bújva. 

Következő rész:

http://csillagokhullas.blogspot.com/2018/07/egy-ujabb-kezdet-4resz.html

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.com/2018/06/egy-ujabb-kezdet-2resz.html