2018. július 10., kedd

Töréspontok, 23.rész

- Lassan mennem kell – jegyezte meg Baek.
- Azt hittem, szabad vagy ma – húztam össze a szemem az arcát vizslatva.
- Ennyire sosem vagyok szabad – nevette el magát.
- Jaj, te szegény, „híres vagyok, sok a dolgom” gyermek! – csaptam össze a kezem tettetett sajnálkozással.
- Nem vagy vicces – meredt rám rezzenéstelen arccal.
- Tsh – horkantottam, hogy minél tovább leplezhessem, mennyire is csalódott vagyok, amiért nem maradhat tovább. Velem.
- Hogy van elmentve a számom a telefonodban? – kérdezte hirtelen.
- Miért érdekel ez ilyen váratlanul? – hökkentem.
- Most, hogy emberek között vagy… - kezdte Baek, de itt máris közbevágtam.
- Nem akarlak félbeszakítani, de eddig is emberek között voltam.
- Úgy értem, fiatalok között – pontosított.
- Látom, nem tűnök neked valami nagy, társasági embernek – vágtam amolyan „kösz, ez tök jól esik” fejet.
 - Nem! Én nem így...
- Persze, te könnyen beszélsz! Az EXO tagjaként, ha rajtuk kívül nem is lenne senkid, akkor is társasági ember lehetnél, annyian vagytok - ingattam a fejem karbafont kezekkel.
- Én speciel úgy értettem, hogy itt az egyetem meg… - kezdett mentegetőzni, de ismét megelőztem.
- Ugyan! – legyintettem. – Igazad van. Egyedül voltam a koncerten, nem rég költöztem ide és gyakorlatilag senkit nem ismerek itt a családomon és az EXO-n kívül.
Itt elhallgattam néhány másodperc erejére, elgondolkodtam, majd elkurjantottam magam.
- Milyen rohadt jó már ez!
Baek először meghökkent, aztán édesen elnevette magát.
- Henceghetek vele, hogy barátok vagyunk? – bámultam rá csillogó szemekkel.
- Nem tiltok meg semmit, de nem is hiszem, hogy megtennéd – válaszolta bölcsen.
- Tényleg nem. A végén még mindenki meg akarná szerezni a számod és elhódítanának tőlem – szorítottam össze a szám.
Baek csak nevetett. Nyilván nem jött a „ez nem történhet meg” vagy a „hű vagyok hozzád” szövegekkel, így inkább témát váltottam.
- Miért is kérdezted, hogy van elmentve a számod?
- Hát, csak tudod, ha kölcsönadod a telefonod a barátnőidnek vagy elhagyod a suliban, mennyire egyértelmű – magyarázta.
- Tessék – fordítottam felé a mobilom kijelzőjét, amin a száma és a neve szerepelt éppen.
- Ez komoly? – kerekedett el a szeme meglepetten.
- Aha. Miért?
- Ez komoly, Se-Ryung? – ismételte magát.
- Baj van, Baek? – döntöttem oldalra a fejem összezavarodva.
- Úgy szerepelek a telefonodban, hogy „Byun Baek-Hyun”?
- Ez a neved, nem? – pislogtam nem értve a dolgot. – Miért baj, hogy így mentettem el a számod?
- Ez annyira… Hivatalos! – fakadt ki.
- A neved? Mit kellett volna írnom?
- A kedvenc idolom! – vágta rá.
- Pont ezt? – fintorodtam el.
- Baekkie! Vagy legalább Baek. Sok szívecskével – meredt maga elé kétségbeesetten.
- Te, hogy mentettél el? – pillantottam rá gyanakodva, előre sejtve a választ.
Baek egy pillanatra habozott, beharapta az alsó ajkát, majd így felelt:
- A legjobb barátom.
- Megnézhetem? – nyújtottam felé a kezem.
- Mi szükség erre? Tán nem hiszel nekem? – hátrált.
- Eltaláltad – mozgattam meg az ujjaimat várakozásteljesen.
- Milyen barát az ilyen? – próbálta kihámozni magát szorult helyzetéből.
- Baekkie – húztam ragadozó mosolyra a számat. – A telefonodat.
- Jól van, na – sóhajtott és a kezembe nyomta azt.
Egy minutummal később győzedelmesen emeltem magasba az eszközt.
- Byun Se-Ryung – jelentettem ki. – Pont úgy írtál bele, mint én téged. Te kis huncut! – böktem rá nevetve.
- Megegyezhetnénk valami közösben és átírhatnánk – ajánlotta, halvány rózsaszín pírrel az arcán.
Anyám, itt helyben, ebben a percben, boldogan tudnék kimúlni.
- Mondjuk, Csuklótörőre és Csuklótöröttre? – vigyorogtam a messenger neveinket felidézve.
- Vagy Byun1 és Byun2-re – kacsintott rám Baek feloldódva.
- És melyikünk lenne az 1?
- Természetesen én, mivel én születtem előbb! – düllesztette ki a mellkasát büszkén.
- Vessük el ezt az ötletet – feleltem felhúzva az orrom.
- Rendben, akkor cseréljünk telefont és nevezzük el a másik névjegyzékében saját magunkat – vetette fel újabb ötletét Baek.
- Oksa – adtam át neki a mobilom, az övé pedig már a kezemben volt.
- Nehogy Byun Se-Ryung-ot merj írni – figyelmeztetett.
- Pont te beszélsz? – vágtam vissza, mire behúzta a nyakát és elhallgatott.

Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése