- Azt
hittem, szabad vagy ma – húztam össze a szemem az arcát vizslatva.
-
Ennyire sosem vagyok szabad – nevette el magát.
- Jaj,
te szegény, „híres vagyok, sok a dolgom” gyermek! – csaptam össze a kezem
tettetett sajnálkozással.
- Nem
vagy vicces – meredt rám rezzenéstelen arccal.
- Tsh –
horkantottam, hogy minél tovább leplezhessem, mennyire is csalódott vagyok,
amiért nem maradhat tovább. Velem.
- Hogy
van elmentve a számom a telefonodban? – kérdezte hirtelen.
- Miért
érdekel ez ilyen váratlanul? – hökkentem.
- Most,
hogy emberek között vagy… - kezdte Baek, de itt máris közbevágtam.
- Nem
akarlak félbeszakítani, de eddig is emberek között voltam.
- Úgy
értem, fiatalok között – pontosított.
-
Látom, nem tűnök neked valami nagy, társasági embernek – vágtam amolyan „kösz, ez tök jól esik”
fejet.
- Nem! Én nem így...
- Persze, te könnyen beszélsz! Az EXO tagjaként, ha rajtuk kívül nem is lenne senkid, akkor is társasági ember lehetnél, annyian vagytok - ingattam a fejem karbafont kezekkel.
- Én speciel úgy értettem, hogy itt az egyetem meg… - kezdett mentegetőzni, de ismét megelőztem.
- Persze, te könnyen beszélsz! Az EXO tagjaként, ha rajtuk kívül nem is lenne senkid, akkor is társasági ember lehetnél, annyian vagytok - ingattam a fejem karbafont kezekkel.
- Én speciel úgy értettem, hogy itt az egyetem meg… - kezdett mentegetőzni, de ismét megelőztem.
-
Ugyan! – legyintettem. – Igazad van. Egyedül voltam a koncerten, nem rég
költöztem ide és gyakorlatilag senkit nem ismerek itt a családomon és az EXO-n
kívül.
Itt
elhallgattam néhány másodperc erejére, elgondolkodtam, majd elkurjantottam
magam.
-
Milyen rohadt jó már ez!
Baek először meghökkent, aztán édesen elnevette magát.
-
Henceghetek vele, hogy barátok vagyunk? – bámultam rá csillogó szemekkel.
- Nem
tiltok meg semmit, de nem is hiszem, hogy megtennéd – válaszolta bölcsen.
-
Tényleg nem. A végén még mindenki meg akarná szerezni a számod és elhódítanának
tőlem – szorítottam össze a szám.
Baek
csak nevetett. Nyilván nem jött a „ez nem történhet meg” vagy a „hű vagyok hozzád” szövegekkel, így inkább témát váltottam.
- Miért
is kérdezted, hogy van elmentve a számod?
- Hát,
csak tudod, ha kölcsönadod a telefonod a barátnőidnek
vagy elhagyod a suliban, mennyire egyértelmű –
magyarázta.
-
Tessék – fordítottam felé a mobilom kijelzőjét, amin a száma és a neve szerepelt éppen.
- Ez
komoly? – kerekedett el a szeme meglepetten.
- Aha.
Miért?
- Ez
komoly, Se-Ryung? – ismételte magát.
- Baj
van, Baek? – döntöttem oldalra a fejem összezavarodva.
- Úgy
szerepelek a telefonodban, hogy „Byun Baek-Hyun”?
- Ez a
neved, nem? – pislogtam nem értve a dolgot. – Miért baj, hogy így mentettem el
a számod?
- Ez
annyira… Hivatalos! – fakadt ki.
- A
neved? Mit kellett volna írnom?
- A
kedvenc idolom! – vágta rá.
- Pont
ezt? – fintorodtam el.
-
Baekkie! Vagy legalább Baek. Sok szívecskével – meredt maga elé
kétségbeesetten.
- Te,
hogy mentettél el? – pillantottam rá gyanakodva, előre sejtve a választ.
Baek
egy pillanatra habozott, beharapta az alsó ajkát, majd így felelt:
- A
legjobb barátom.
-
Megnézhetem? – nyújtottam felé a kezem.
- Mi
szükség erre? Tán nem hiszel nekem? – hátrált.
-
Eltaláltad – mozgattam meg az ujjaimat várakozásteljesen.
- Milyen
barát az ilyen? – próbálta kihámozni magát szorult helyzetéből.
-
Baekkie – húztam ragadozó mosolyra a számat. – A telefonodat.
- Jól
van, na – sóhajtott és a kezembe nyomta azt.
Egy
minutummal később győzedelmesen emeltem magasba az eszközt.
- Byun
Se-Ryung – jelentettem ki. – Pont úgy írtál bele, mint én téged. Te kis huncut!
– böktem rá nevetve.
-
Megegyezhetnénk valami közösben és átírhatnánk – ajánlotta, halvány rózsaszín
pírrel az arcán.
Anyám,
itt helyben, ebben a percben, boldogan tudnék kimúlni.
-
Mondjuk, Csuklótörőre és Csuklótöröttre? –
vigyorogtam a messenger neveinket felidézve.
- Vagy
Byun1 és Byun2-re – kacsintott rám Baek feloldódva.
- És
melyikünk lenne az 1?
-
Természetesen én, mivel én születtem előbb! –
düllesztette ki a mellkasát büszkén.
-
Vessük el ezt az ötletet – feleltem felhúzva az orrom.
-
Rendben, akkor cseréljünk telefont és nevezzük el a másik névjegyzékében saját
magunkat – vetette fel újabb ötletét Baek.
- Oksa –
adtam át neki a mobilom, az övé pedig már a kezemben volt.
-
Nehogy Byun Se-Ryung-ot merj írni – figyelmeztetett.
- Pont te
beszélsz? – vágtam vissza, mire behúzta a nyakát és elhallgatott.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése