- Benne
vagyok.
- Mit
csinálsz délután?
-
Próbánk lesz. Hamarosan koncertet adunk Japánban – szedelőzködött Baek.
Felvette
a maszkot, a napszemüveget, a sapkája pedig már eleve rajta volt.
- Tudok
róla – vigyorodtam el.
- Hát,
persze, hogy tudsz – nevette el magát. – Majd hozok neked jegyeket.
-
Jegyeket? – kérdeztem vissza a többes számon fennakadva.
- A
húgodat is elhozhatnád – vonta meg a vállat, mintha ennek egyértelműnek kellett volna lennie számomra.
-
Japánba? – kerekedett el a szemem.
-
Jöhettek velünk a külön gépen – felelte ugyanolyan közömbös stílusban.
- Baek!
– kiáltottam el magam és kezemet a szájára nyomtam.
- Mohme
biva? – Annyit tesz: Most meg mi van?
- Baek
– lélegeztem szaporán. – Nem mondhatsz nekem ilyeneket. Mármint, akkor legalább
kisebb adagokban. Mindennap egy kicsit.
- Deb
értele – húzta össze a szemét. Nem
értelek.
Persze,
hogy nem értesz. Édes Istenem. Elvinne a húgomat és engem. Egy magángépen. Az
EXO-val. Japánba. Az EXO koncertjére.
Lehet,
hogy már meghaltam. Lehet, hogy ez a Mennyország. Meghaltam azon a bizonyos
koncerten, összezúztak és azóta élhetem ezt az álomszerű életet.
-
Egeel.
- Mi
van? – Ezt még én sem értettem.
Baek
megragadta a kezemet és finoman lehámozta a szájáról. Az ajka hozzáért a
tenyeremhez.
- Azt
mondtam, engedj el.
-
Bocsi. – Hogy lehet valakinek ilyen puha ajka?
-
Vegyél egy mély lélegzetet, Se-Ryung! – utasított.
-
Minek?
- Úgy
nézel ki, mint aki menten elájul – felelte az arcomat fürkészve.
-
Sebaj, boldogan halok meg – rántottam meg a vállam bágyadtan.
- Az
egy dolog. Én viszont nem leszek valami boldog tőle –
jelent meg egy apró mosoly a szája sarkába.
- Igaz.
Én vagyok az egyetlen barátod – tértem magamhoz, elsütve egy apró, vicces
megjegyzést.
Baek
édesen elfintorodott.
-
Vannak barátaim!
- Az
EXO továbbra sem számít – mosolyodtam el huncutul.
-
Muszáj indulnom – pillantott a csuklóján feszülő órára.
-
Kikísérlek – biccentettem, majd mindketten kiléptünk a szobából.
-
Ezentúl óvatosabb leszek – ígérte. – Kis dózisokban adagalom majd az infókat,
amiktől esetlegesen szívrohamot kaphatsz vagy ilyesmi.
- Ez
nagyon kedves tőled –
röhögtem el magamat. – Ami pedig a Japán utat illeti…
-
Remélem, nem visszautasítani készülsz – nézett rám szigorúan.
- Arra
nem hiszem, hogy képes lennék – ismertem el.
- Hát
akkor hallgatlak.
- Hálás
vagyok az ajánlatodért, de a húgom túl kicsi még ehhez. Majd egy sima, koreai koncertre
viszem inkább magammal.
- Hohó!
– bökött felém. – Tudom, mire játszol! Ki akarsz sajátítani magadnak!
- Se-Jung
Chanyeol fan – szúrtam közbe szórakozottan.
- De
hát hozzám akart jönni? – értetlenkedett Baek, megjegyzem valóban jogosan.
- Mivel
te voltál ott, megragadta az alkalmat és úgy volt vele, talán jobb ajánlatot
nem kaphat – vigyorogtam jókedvűen.
- Ha
nincs ló, jó a szamár is, mi?
-
Valahogy így – értettem egyet.
- Szóval,
rád ütött. – Bár nem igazán láttam az arcát a maszk mögött, de szeme sarkában
összefutottak a nevetőráncok.
- Nem
tagadom. Bár én megkaptam a legjobb ajánlatot – kacsintottam rá remekül
mulatva. – Még ha nem is kérted meg a kezem.
- Akkor
nem is kaptad meg a legjobbat – ingatta a fejét.
- Nem
tudom, jó lenne e, ha megkérnél. Szerintem idejekorán jobblétre szenderülnék
örömömben. Jobb, ha csak barátok vagyunk, mintha meghalok, mert többek lettünk,
mint barátok.
- Ezt
észben tartom.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése