Felhangzott
a sípszó, ami az első tárgy megszerzésére
alkotott versenyének kezdetét hirdette. Bakugou abban a pillanatban megindult,
de hamarjában eléálltam és széttártam a kezemet.
- Megmondtam,
hogy ne állj az utamba! – kezdett a szikrázni a tenyere, ami annyit jelentett,
ha nem kotródom, engem is felrobbant.
- Várj
egy kicsit!
- Nem
fogok terveket gyártani veled – morogta. – Semmi szükségem egy Deku kettőre.
- Az jó,
mert nincs is tervem – bólintottam, közben láttam, hogy Asui a vízben úszva
közeledett a szigethez.
Kirishima
nem volt sehol, így arra következtettem, ezt a kört Asui egyedül csinálja
végig, valószínűleg, mert
itt ez nagy tó, sok víz, pont az ő területe.
Persze mi
meg se beszéltük, melyikük indul, de kár lett volna már az elején elpazarolni a
lehetőséget, hogy
mindkettőnket bevetjük.
- Jól
figyelj, te kis senki! – Már a szemei is szikráztak. – Nem fogok háromig
számolni, itt helyben felrobbantalak!
- Akkor
nem fogsz nyerni – ingattam a fejemet. – Nem vehetsz részt mind a három körben.
Csak kettőben.
Asui
ekkor már elérte a sziget peremét és kimászott a vízből.
Bakugou
ebben a pillanatban veszítette el a maradék higgadtságát és nekem támadt, én
pedig nem tehettem mást, mint, hogy kiálljak ellene.
Két
technikám volt, amivel rövidtávon legyőzhettem
Kacchant. Az egyik a kardom volt, de azt ugyebár nem mutathattam meg senkinek,
nem tudhattak róla, így csak a másik maradt. Tudtam, hogy ez lesz, így volt időm felkészülni.
Kacchan
messze nem volt amatőr. Sosem
vaktában robbantgatott, valójában neki is megvoltak a maga tervei, azonban
hátrányban volt velem szemben. Én töviről hegyire
ismertem képességét, ő viszont szinte
semmit nem tudott az enyémről.
Nem
mozdultam el, hagytam, hogy az ütése telibe találjon, csupán a jobb kezemet
emeltem az arcom elé, hogy azt égesse meg.
A ruhám elég vastag és kemény
anyagból készült, azonban a jobb kezemen ugyebár nem volt semmi, szabadon volt,
de nem kockáztathattam a balomat. Égető fájdalom nyilallt bele, ahogyan Bakugou ütése
célba talált, de nem törődtem
vele, arra koncentráltam, hogy átvezessem saját tüzemet a kezén, majd egész
testén, abból a pontból, ahol hozzámért.
A teste
megdermedt és bár a szemeit tudta mozgatni, szinte semmi más részét nem. Csakis
azért voltam erre képes, mert felhasználtam a robbantásának tüzét, a
képességeink átfedését.
Összeégetett
jobbomat a levegőbe emelve
tartottam fel Bakugou fagyott állapotát.
- Ezt a
kört én nyertem – villantottam egy győzedelmes
mosolyt Kacchanra, ekkor azonban megszólalt a
jelző hang, mely azt hirdette, Asui célba ért. –
Na, jó. Ezt a kört Kirishimáék nyerték, de jól is van ez így.
Kacchan
szemei veszedelmesen megvillantak.
- Jól
tudom, hogy mind a hármat meg akartad nyerni, de ez egy csapatjáték. Stratégia
kell és együttműködés. Azt
mondtam, nincs tervem, de volt. Tudom, hogy neked is akadt, csak egyikben sem
szerepeltem. Úgy határoztam hát, hogy megmutatom neked, milyen, ha nem vagy
képes csapatban működni. Vesztettünk az első körben. Pedig te utálsz veszíteni – billentettem
oldalra a fejemet, jelentőségteljes pillantást vetve a foglyomra.
- Nem
feltétlen kellenek olyan összetett tervek, mint amiket Midoriya gyárt. Nem is
tudnánk olyat. De ketten vagyunk ebben a versenyben. Elmondom, én mire
jutottam. Az első körben egyikünk sem
szerepelt, így a második kettőben
mindketten starthoz állhatunk,
míg a kettő közül
valamelyikben Kirishimáéktól csak egy valaki lehet ellenünk. Ha a másik két kört nyerjük, a vizsgán is győzedelmeskedünk. Ez a
vereség pedig legyen a büntetésed.
Lassan
leeresztettem a kezemet, Bakugou pedig ismét szabad lett. Nem támadott ismét
nekem, szó nélkül elindult a második menet kezdőpontjára. Mikor mellém ért, megállt, lehúzta az
egyik gépezetet a kezéről, majd
az alatta lévő könyékig érő kesztyűt is
levette és a kezembe nyomta. Vettem az adást. A másik
csapat nem láthatja, milyen sérüléseim vannak, mert felhasználhatják ellenem,
gyengélkedőre pedig a vizsga után mehettem csak.
- Ezt még
visszakapod – dörmögte a kis akciómra célozva.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése