Töréspontok, 27.rész

A felsőm az ágyon landolt.

Ez volt egész pontosan a huszonharmadik ruházat, amiről úgy határoztam, nem elég érdemes erre a vacsorára. Igaz, hogy találkoztam már az EXO-val, de véletlenszerűen rájuk rontani egy próba alatt és előre eltervezetten eltölteni velük egy estét két különböző dolog.

Biztosan mindenki ismeri az érzést, mikor rajong valakiért, valakikért, valamiért, valamikért. Akár egy banda, akár egy színész, egy játék egy film, egy sorozat, egy akcióhős, egy mesefigura, egy híres ember, egy márka, mit tudom én, akármi. Maradjunk a hús-vér személyeknél. Mikor követed a munkásságát, veszel dolgokat a nevével vagy képével, elolvasol róla személyes adatokat, várod, hogy újabb videója jelenjen meg vagy egy egyszerű képe, de mégsem megszállottság ez, mert nem vagy ott minden koncerten például, csakhogy témánál maradjak. Nem nézel meg minden videót, nem töltesz le minden képet, nem tudod fejből az egész életútját. De kedveled és szeretnél találkozni vele. Érdekes egy érzés, hisz igazából egy idegen az és lehet, hogy nem is olyan, mint aminek elképzelted.

Persze, Baek olyan volt. Sőt, annál sokkal jobb.

- Ruha vagy farmer? – vizslattam az ágyra dobott cuccaim.

A hajam már megszáradt, miután megmostam, kicsit kifestettem a szemem és lealapoztam az arcom. Csak fel kellett volna öltöznöm. Megrezdült a telefonom.

A fiú, akinek szívébe beloptam magam üzenete: 10 perc és ott vagyok.

Erre én: Nem tudom, mit vegyek fel.

Hamarosan befutott egy hívás tőle.

- Mire véljem ezt?

- Két órája keresem a megfelelő ruhadarabot – sóhajtottam leülve a földre.

- Nem egy puccos eseményre megyünk – emlékeztetett kedvesen.

- Dehogynem. Vacsora az EXO-val!

- Akkor sem szükséges kiöltöznöd.

- Rajtad mi van? – kaptam az alkalmon.

- Farmer és póló.

- Hát, te aztán tényleg nem vihetted túlzásba a kiöltözést – fintorogtam.

- És rajtad mi van? – hangzott kicsit incselkedőnek.

- Melegítő – vágtam rá, mire felnevetett.

- Felőlem abban is jöhetsz – kuncogott.

- Azt már nem! Ácsi! Ha épp értem jössz, hogy telefonálsz? – kértem számon.

- Nem én vezetek, ne aggódj.

- Csak nem Byung-Soo? – vigyorodtam el, hogy találkozhatok a legkedvencebb testőrömmel.

- De bizony. 2 perc és ott vagyunk.

- Jesszus! Akkor kitalálok valamit – pattantam fel sietősen.

- Húzz zsákruhát – búcsúzott Baek huncutul, majd bontottama hívást.

Na, jó, ha ennyire lazán veszi a dolgokat, igyekszem én is. Kiválasztottam egy világoskék pólót és egy fekete, magas derekú szoknyát, amibe alaposan betűrtem a felsőm, hozzá egy vászoncipőt húztam. Behajigáltam a cuccaimat a táskámba és lelapítgattam felborzolódott hajamat. Nem sokkal később kopogtak, én pedig izgatottan tártam ki az ajtót.

- Nem kellett volna feljönnöd, lementem volna – mosolyogtam Baekre.

- Ugyan már. Csinos vagy! – dicsért meg, mire elpirultam.

- Köszi. – Végül is, ez a lényeg. – Te is – tettem hozzá, amin persze elnevette magát.

- Csak egy farmer és egy póló.

- Te mindenben csinos vagy – fokoztam.

- Sosem akadt olyan fellépőruha, amiben nem tetszettem? – érdeklődött, miközben leindultunk a lépcsőn.

- A Ko Ko Bop klip idején lévő frizurád nem volt olyan király – kocogtattam az államat elgondolkodva.

- Az nem is ruha – fintorodott el. - Mi bajod vele? Azt hittem, mindig helyes vagyok.

- Nem bírom a hosszabb hajat – húztam fel az orrom.

- Szóval nem bírtál abban az időszakban? – torpant meg kérdő tekintettel bámulva rám.

- Vicces, hogy azt hiszed, egy hajstíluson múlik a szeretetem – ingattam a fejem mosolyogva és haladtam tovább. Mármint az iránta érzett szeretetem. Bárki másnál kiábrándítana a hosszú haj, de Baek más tészta.

- Szóval odavoltál értem csak nem tetszettem – próbálta értelmezni a hallottakat, miközben utolérve engem, kitárta előttem a koli ajtaját.

- Valami ilyesmi – hagytam rá.

Először megjelent egy elégedett mosoly az arcán, a következő pillanatban viszont megint a homlokát ráncolta.

- Xiunak volt hosszú a haja?

- Jesszus, Baek! – sóhajtottam lemondóan.

Következő rész:

Előző rész:

http://csillagokhullas.blogspot.com/2018/08/torespontok-26resz.html