- Lil, szerintem már nagy vagy ehhez – szólt rá a bátyja
szórakozottan.
- Ezer éve nem láttam Casey-t! – reklamált a lány.
- Már tizenkét éves vagy! Nem ülhetsz bele ilyen
szemérmetlenül jöttment fiúk ölébe – okította testvérét Luke.
- Cas nem jöttment. Ígéretet tettünk, hogy el fog venni –
szegte fel az állát a lány.
- Ugye tudod, hogy Cas huszonhárom éves? – vonta fel a
szemöldökét Luke.
- Csak huszonkettő – vontam meg a vállam vigyorogva.
- Te ebből maradj ki – intett le Luke. – Tizenegy év van köztetek!
- Csak tíz! – vágta rá Lily mérgesen, én pedig egyetértően
bólogattam.
- Egy öreg, kopasz, sörhasú fószer lesz, mikor te még a
fénykorodat éled! – folytatta a lebeszélő hadjáratot Luke.
- Ez mondjuk egy kicsit sértő - fintorodtam el. – Szerinted mikor éli
majd a fénykorát Lily?
- Huszonkét évesen – kacsintott rám jókedvűen
Luke.
- Biztos nem leszek kopasz harminckét évesen – ingattam a
fejem.
- Se sörhasú – mért végig Lily játékosan.
- Mit tudsz te a nem sörhasakról? – akadt meg ezen az
apróságon Luke. – Ó, várj! Hiszen tele van a telefonod kockahasú énekesekkel
meg modellekkel.
- Hallgass! – förmedt rá Lily elvörösödve, majd felém
fordult. – Nem is igaz.
- Mindenféle bájgúnárral csalod szegény Cas-t – vádaskodott
Luke, mutatóujját egyenesen az egyre inkább zavarban lévő
Lilyre szegezve.
- Hát mert… Cas eltűnt egy ideje – ismerte el „bűnösségét” a lány. – Hogy legyek hűséges, ha nem is találkozunk soha?
Ez a kérdés megtette a hatását. Luke elhallgatott,
pillantása felém tévedt és szomorúan nézett rám. Ja. A viszonzatlan szerelem
leküzdhetetlenségének én voltam a mesteri űzője.
- Semmi baj, Lil. Jól tetted, hogy tovább léptél – feleltem
végül.
- Nem tovább lépett, csak félre – találta meg a hangját
Luke.
- Hagyj már békén, te hülye! Megmondalak anyának! – pattant
fel a lány és kiviharzott az ebédlőből.
- Menj csak! Ő is nekem ad majd
igazat! – kiabált utána Luke nevetve.
- Látom, itt nem sok minden változott – mosolyodtam el őszintén.
- Hiányzott a családom. Igyekszem minden percet bepótolni
velük – bólintott Luke.
- És jól ment a sorotok odaát? – tereltem más vizekre a
beszélgetést.
Amennyire én tudtam, Sophie lehetőséget kapott, hogy egy évet
Spanyolországban töltsön el tanulással és mivel ez egy kihagyhatatlan lehetőségnek számított, élt is vele. Luke egy éve
diplomázott le alapon, így mester előtt úgy volt vele, vár egy
évet, az alap diplomájával keres munkát és megy Sophie-val. Jól
tette.
- Igen, Soph kapott az egyetemtől
egy kis lakást, ott éltünk, én dolgoztam, ő
tanult – magyarázta Luke. – Volt egy kis gond, mikor Sophie apja megbetegedett, de végül minden megoldódott.
Hát, ezt meglehetősen tömören foglalta össze. Nyilván Luke-nak sem volt
fogalma arról, mit is mondhatna még, hisz nem fog áradozni a kapcsolatukról
vagy az együttélés örömeiről.
- Ja, igen. Jus mesélt ezt-azt – bólintottam félszegen.
- És te, Cas? Hallom, megvan az első
diploma – vigyorodott el.
- Ez úgy hangzott, mintha elvárnál még legalább hármat –
fintorodtam el, mire felnevetett.
- Nem tervezel tovább tanulni?
- De, valójában igen.
- És utána?
- Nem tudom. Egyelőre nem érzem hivatásomnak ezt az egészet.
- Ha emlékeim nem csalnak, akkor sem voltál túl biztos benne,
mikor egyetemet kellett választani – merengett hangosan.
- És akkor se, mikor faktot – tettem hozzá.
- Magabiztosságod a régi – kacsintott rám jókedvűen.
- Eltökélt vagyok – vágtam egy pofát, majd felnevettünk.
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/01/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/01/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor.html
Előző rész:
