2018. november 22., csütörtök

Felejthetetlen nyár, 69.rész

- Tök jó, hogy itt lehetek – szólalt meg a sötétben Coop Talia ágyáról.
- Ha csak egyet is tüsszentesz, szétszórva a bacijaid, repülsz innen – morogtam.
- Már sokkal jobban vagyok!
- Ha annyira jól vagy, miért alhatsz te az ágyon? – érdeklődött Dexter kissé cinikus hanglejtéssel.
- Mert annyira nem vagyok jól, hogy a hideg földön fetrengjek – vágta rá Coop.
- Tényleg nagyon hideg, így a 35 fokban…
- Te csak ne feleselj, inkább örülj, hogy egyáltalán itt maradhattál – érkezett a remek báty válasza.
- Tisztességes küzdelemmel értem el, hogy itt lehessek – ellenkezett Dexter.
- Na, aztán az minden volt, csak nem tisztességes – szóltam közbe szemforgatva.

10 perccel korábban

- Kő!
- Papír!
- Olló!
Én papírt mutattam, Dex meg Coop pedig ollót.
- Na, még egyszer!
Ezúttal követ formáltam az öklömből, míg ezek ketten véletlenül pont papírt.
A következő körben olló voltam, míg ők kövek.
- Röhejesek vagytok – fintorogtam elégedetlenül.
- Nem értem, miről beszélsz vágott értetlen fejet Dex.
- Én főleg nem kontrázott Coop.
- Csaló banda – horkantottam tettetett haraggal. – Összecuccoltatok már holnapra?
- Ne válts témát!
- Csak indokot keresel, hogy kipaterolj innen minket!
- Lehet, de tényleg nem árt összepakolni – hagytam rájuk.
- Te összepakoltál már? – érdeklődött Dex, amit néhány másodperc kínos csend követett.
- Elképzelhető – feleltem végül kissé vontatottan.
- Arra a táskára célzol, amiben egy törülköző van meg a töltöd? – húzta össze a szemét.
- A fejemben már összeraktam mindent – jelentettem ki végül magabiztosan.
- Attól még a táskádban semmi sincs – legyintett Coop.
- De lesz.
- Én fel nem állok innen – kötötte az ebet a karóhoz.  – Simán kizársz minket, ha kimegyünk.
- Ha reggel miattatok késsük le a vonatot, nem állok jót magamért! – fenyegetődztem nagyban.
- Én csak behajítok pár dolgot azt kész – zárta rövidre a dolgot Coop.
- Ja, ne felejtsük el, hogy csak egy napra megyünk – okoskodott Dex.
- És mindent ki lehet fordítani – tette hozzá bölcsen Cooper.
- Fúj! – fintorodtam el. – Ez lenne a nagy Button szabály?
- Persze, ez mindig bejön. Ide is csak néhány alsót hoztam. Kétszer fel lehet venni, plusz kifordítva még kétszer. Póló meg nem kell – magyarázta.
- Én azért ennél tisztább vagyok – közölte Dex tárgyilagosan.
- Ez a nap híre – dünnyögtem.
- Egyszer voltam egy lánnyal, akin kifordítva volt a fehérnemű. Ő is biztos ismerte ezt a nagy élettörvényt – mélázott Coop hangosan.
- Vagy csak nem vette észre – forgattam a szememet.
- Szerintem meg a nők igenis tudják, mi a jó – állította Coop magabiztosan.
- Szerintem meg te egyáltalán nem ismered a nőket – utánoztam a stílusát gúnyosan.
- Csak féltékeny vagy, mert te mindeddig nem éltél ezzel a nagyszerű lehetőséggel. Állandóan mosnod kellett, meg újakat venni. Itten neked áll feljebb, csak mert morcos vagy, hogy lemaradtál valamiről. Tudod, hogy nevezik az ilyet mifelénk? Suspicious.
- Tifelétek? Úgy beszélsz, mintha legalább Gagyapátin élnél – röhögtem el magamat.
- Az mi az? Egy létező hely?
- Aha, egy 10 fős falu BAZ megyében – vontam meg a vállamat.
- Királyság. A következő nyarat tölthetnénk ott. Elsajátítanánk a jó magyar paraszt nyelvet – váltott elképzelése szerint „jó magyar paraszt nyelvre” Coop, ami igazából kábé így hangzott: Jáó mágyár párászt nyélvet.
- Honnan veszed, hogy parasztok lakják? Lehet, hogy tíz gyémánt diplomás zseni él ott – kötekedtem vigyorogva.
- Attól még lehet parasztos akcentusok – próbálkozott Cooper.
- Nem értelek, Coop – szólalt meg Dex. – Minek neked parasztok? Te magad is az vagy.
- Parasztnak paraszt a testvére! – dobta vissza a labdát Coop nagy lazán.
- Tiszta szerencse, hogy nem vagyunk rokonok – kacsintottam rájuk.


Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése