- Szia, Draco! Raelynn vagyok – nyújtotta kezét mosolyogva
a kis „híresség”.
- Ne hívj így – mordult rá az újdonsült testőre,
figyelmen kívül hagyva a lány mozdulatát, kezét továbbra is zsebében
nyugtatva.
- Pardon. Ellie? – A lány szemében huncut fény csillant,
hisz hamar rájött, hogy ezzel csak felbosszantja az amúgy is labilis idegzetű
vigyázóját. Vette az adás és visszahúzta a kezét, de nem tűnt úgy,
mint akit zavarba hozott Draco ellenséges stílusa.
- Biztos, hogy nem.
- Drake?
- Viccelsz velem, baszki?
- Mr. Norcross?
Mr. Norcross Draco apja volt és Draco egyébként is csak
három évvel volt idősebb a lánynál, így mielőtt
a vérnyomása ismét egekbe szökött volna, reflektált a lány által alkotott újabb
zseniális megszólításra.
- Tudod, mit? Mindegy, a fenébe is – vágta rá, majd nemes
egyszerűséggel odébb állt.
A Castle család biztonsági szolgálatának fejese, a koreai Jeffrey
Lee vezette körbe Dracot az első napján. A fiúnak már az akta olvasása
közben szemet szúrt, (mert természetesen hiába tartotta unalmasnak, figyelmesen
elolvasta minden szavát és elraktározta a memóriájában a fontos információkat) hogy
a testőr gárdában erősen túlerőben
vannak az ázsiaik, amivel kapcsolatban persze igen sok kivetnivalót
talált.
Ott volt a vele majd egykorú technikus zseni, valami Chen
akárkicsoda, (a nevük egyáltalán nem számított fontos információnak, így ezeken
könnyedén tovasiklott) akit Draco magában nyeszledéknek könyvelt el, aztán a
két fegyver meg bomba szakértő, az egyik valami kiejthetetlen névvel és idióta becenévvel, a másik pedig a kínai Larry.
Draco agyán hamar átfutott a kérdés, ki a fene nevezi el az ázsiai kölykét
Larry-nek, viszont kénytelen volt elismerni, hogy a saját szülei is jól kicsesztek
vele a névválasztáskor. Egészen megesett a szíve szerencsétlen Larry-n, de
hamar rájött, hogy amúgy rohadtul hidegen hagyja, így nem is pazarolt többet a
drága idejéből erre az elmélkedésre. Végső soron pedig az ázsiai felvonulatot az az alak zárta, akit Draco helyettesített.
Tul Kasetsin. Az ő neve szöget vert Draco fejében, hiszen tudta, mit jelent a
helyettesítés. Tul Kasetsin ugyanis két éve volt a kiscsaj mellett, mint a
személyi, huszonnégyórás testőre és ezzel a külföldi kiküldetéssel választották el őt a Castle családtól. Draco tisztában volt vele, mivel jár a testőrség. Kapcsolattal.
Egyszerűen nem lehet örökké ridegnek és érzelemmentesnek maradni
valakivel, akivel a nap minden percében együtt vagy. Ez nem így megy. Persze,
Dracónál így ment, mert ő más volt. De nagyon is számított rá, hogy ez a kis lányka
egészen hozzá nőtt thaiföldi vigyázójához és hozzáméri majd Draco
teljesítményét. Márpedig ez szörnyen hangzott. Draconak már csak az hiányzott,
hogy azt hallgassa éjjel-nappal, mennyire nem ázsiai is az arca és hogy ez a Tul
ezt nem így szokta, Tul mindig ágyba hozta a kávéját és kikérdezte a háziját,
továbbá kitörő lelkesedéssel hallgatta a
szerelmi életét és pletykáltak együtt, egymás haját fonva.
Jeffrey úgy találta jónak, hogy egy helyiségbe terelte az
egész testőrséget, Raelynnt és a giga ház többi személyzetét, hogy mindenki
alaposan szemügyre vehesse az újonnan érkezett jövevényt.
- Ő itt Raelynn új
testőre, Draco Ellington Norcross – jelentette be, miközben Draco
gyakorlatilag a kör közepén állt zsebredugott kezekkel, idiótákkal körülvéve,
akik úgy bámultak rá, mint egy cirkuszi látványosságra.
- Szívesen bemutatok neked mindenkit, de gondolom olvastad
az aktákat – pillantott Jeff jelentőségteljesen Dracora. Ez annyit tett, hogy elvárásnak számít mindenkiről
tudnia mindent, anélkül, hogy bármit is mondanának most neki.
- Hogyne – bólintott félszegen a szőke.
Mindent tudott is. Kivéve a francos elfuserált
neveket.
- Draco? – szólalt meg ekkor valaki. – Mint Draco Malfoy a
Harry Potterből?
Hangjában gúny csendült.
Draco azonnal a hang irányába kapta a fejét.
- Nem Draco Malfoy az egyetlen Draco ezen világon – küldött
egy gyilkos pillantást az egyik ázsiai biztonsági szolgálatos felé a
megszólított, még visszafogott stílusban.
- Az lehet, de te hasonlítasz is rá. Mondták már? – kérdezte
egy másik.
És ezzel a beszélgetés el is érkezett oda, ahova mindig cefetül
muszáj kilyukadni.
A rohadt életbe, hát svéd vér csordogált az ereiben! Az
összes svéd szőke kék szemekkel. Mindegyik
egy kicseszett Draco Malfoy!
- Te meg a pattanásra hasonlítasz a haverod seggén! – vágott
vissza rögvest Draco, akit sikerült az első témafelhozatalnál alaposan felhúzni, azzal, hogy a legérzékenyebb
pontjára tapintottak.
Ekkor meglepő dolog történt. Leginkább Draco számára meglepő.
Az ázsiai, akinek a sértést szánta, ahelyett, hogy
összehúzta volna magát és megilletődött volna, ahogy azt Draco körében a vele egykorúak
szokták, inkább lenézően és felettébb lesajnálóan képen röhögte Dracot.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése