2018. november 11., vasárnap

Kicseszett Testőrség, 5.rész

Draco Ellington Norcross nem mellesleg valóban hasonlított Draco Malfoyra.
Külsejét illetően is, hisz világos, tejfölszőke haja, fagyos, ezüstös, kék szemei, karcsú, kecses, izmos alakja, öltözködés terén pedig hibátlan megjelenése és stílusa hajazott a Harry Potteres rosszfiúra. Hogy haja sosem volt kócos, mintha minden egyes szálat pontosan beállított volna és kínosan ügyelt volna rá, hogy úgy is maradjanak, ruháján sosem volt nyoma gyűrődésnek, bőre ápolt volt, teste kisportolt, mozgása, mint egy ragadozóé, kifinomult, puha, zajtól mentes, lábainak tökéletes eleganciával illesztése egyik mögül a másik elé.
A belső hasonlóságok megragadása már másképp épül fel. Mindkét Draco arrogáns és beképzelt, de a mi mi Dracónknak volt is mire, volt mit felmutatnia. Nem mintha hibátlan lett volna vagy ilyesmi. Pont annyi kivetni való volt benne, pont annyira volt defektes, mint mindenki más. Azonban, ha valamibe belekezdett, azt teljes odaadással végezte, ha valami elkezdte, azt még ha nyavalyogva és pnaszkodva is, de bevégezte és szívét-lelkét beletette. Miután elvállalta, már nem keresett kibúvókat, nem választotta a könnyebb utat, hanem mindent tőle telhetőt megtéve teljesítette a feladatát. Így volt ez a testőrséggel is. Bár nem szerette az egészet, magától nem választotta volna ezt hivatásként és minden egyes új kuncsaft elvállalása előtt levágott egy komplett hisztit az apjának, onnantól, hogy élesbe ment, Draco megvédte ügyfeleit. Bármi áron.
És nem volt gyáva. Hirtelen haragú, makacs, számító, szarkasztikus, szemtelen, éles nyelvű, büszke, elszánt, ravasz, bátor, kitartó, száraz humorú. Tulajdonképpen Draconak két oldala volt. Az egyik a testőr énje, aki mindig higgadt maradt és megfontolt, aki kétszer is meggondolta és mérlegelte, mi lehet a legjobb lehetőség, ezenkívül alapos, pontos, kimért, komoly, precíz, logikus, érett volt. A másik pedig egy átlagos nap átlagos Dracoja, aki – ezen pozitív tulajdonságai mellett, amiket persze nem vetkőzött le egyik pillanatról a másikra - hisztis volt, komoly indulatkezelési problémákkal megáldott, lobbanékony, gőgös és felettébb vulgáris is. A csúnya szavak és sértések olyan cenzúrát nem kímélő és másokat megszégyenítő módon áramoltak ki a szájából, hogy… Hát, maradjunk annyiban, hogy nem sok barátja volt, az egyszer biztos.
Plusz, első ránézésre Draco egész lénye tiszteletet parancsoló volt, mint egy alfáé. Azonban, ha az ember egy kicsit jobban megnézte, már annyira mégsem volt az, hogy egy neki szánt sértés után ülve maradjon, elengedve füle mellett azt vagy netalán felálljon és szó nélkül elhagyja a terepet. Ezzel a nyugodtsággal nyert ügye lett volna, hisz, ha nincs értelmük, nem is reagál a piszkálódásokra, előbb utóbb békén hagyják, felhagynak azzal a tevékenységgel, amire érdektelenség a válasz. 

De Draco nem bírt magával. Ha beszóltak neki, felment benne a pumpa, felpattant és válogatott sértésekkel, szitokáradattal vágott vissza. 

Most pedig ott állt, szemben a nyeszledékkel, aki azt merte mondani neki, hogy hasonlít Draco Malfoyra és villámokat szóró tekintettel, kis híján füstölgő orrlyukakkal meredt a csávóra.
- Látom, máris megvan a gyengepontod – eresztett meg egy gúnyos mosolyt a húzott szemű.
- Az jó – szűrte a fogai között Draco. – Nem akartam volna, ilyen hamar lépéselőnyben legyek.
- Miről beszélsz? – értetlenkedett amaz.
- Átlátszó vagy, nyeszledék. A szipi-szuper tecnikuska. Terepen öt másodperc alatt lepuffantanának, ha nem bújnál mindig a többiek háta mögé.
Draco okos volt, szeme pedig éles, az akták olvasása közben hamar kiszúrta azokat a dolgokat, amik csak rejtve jelentek meg benne.
Ezúttal Draco arcán terült el a gúnyos, győztes mosoly, majd mivel az ázsiai nem tudott mit válaszolni, Draco elégedetten nyugtázva diadalát visszavonult Jeffrey mellé.
- Ezzel meg is volnánk – jelentette be a biztonsági főnök.
Draco úgy vélte, ez az egész ceremónia annyit tett, mint odadobni a friss húst még élő gazella képében az oroszlánoknak, hogy lássák, mit tesznek a vadállatok vele. Vagy épp a gazella mit tesz velük. Draco mondjuk szívesebben gondolta magát rókának, farkasnak vagy épp kígyónak, de ennek a hasonlatnak távolról sem ez volt a lényege.
- Raelynn, Draco, kérlek gyertek velem – biccentett Jeff, a két megszólított pedig ellenkezés nélkül indult a nyomába.
A férfi megmutatta Draconak a házat, a szobákat, a felszereléseket, a biztonsági szolgálat részét és különösen Raelynn területét, hisz attól a naptól hivatalosan is az lett Draco fenségterülete is. Draco csendesen hallgatta az idősebb szavait, elraktározta magában a fontos információkat és alaposan feltérképezett mindent maga körül.

Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése