Persze azért Draco rajta tartotta a szemét, nem e valami
rosszaságon töri a fejét a kiscsaj. Hamar szemet szúrt a testőrnek,
hogy védence különösen jó viszonyt ápol a biztonsági szolgálat főbb
tagjaival, a keleti senkiháziakkal. Draco azt is észrevette, hogy nemegyszer
beszélnek közös nyelvet, amiből ő egy árva kukkot sem értett. Megbízható forrásból kiderítette hát - ugyanis befűzte
a középkorú, telt szakácsasszonyságot és az egyik fiatal takarító
lánykát, hogy legyen kiktől belsős információkhoz jutnia -, hogy a nyelv nem más, mint thai. Ezt a
hablatyolást – ahogy Draco nevezte - még elődje, az imádott Tul tanította meg Raelynnek, aki
előszeretettel kommunikált
ily módon a sárga ördögökkel.
Draco természetesen nem beszélt thai nyelven és
tulajdonképpen nem is akart, de dühítette, hogy a jelenlétében szándékosan úgy
beszélnek, hogy ő ne érthesse. Persze az angol
mellett elsajátított ő is egy idegennyelvet, nem mellesleg szülőhazájának nyelvét, a svédet, mivel az apai nagyapja rögeszméje volt, hogy nem hajlandó – még ha beszéli is – angolul kommunikálni a családjával. A Svédországban élő nagypapi kényszere által Draco kénytelen
volt kisgyerekkorában elsajátítani a svéd nyelvezetet, hogy mégiscsak szóba
elegyedhessen a nagyapjával, addig pedig a nagymamája segített szót érteni a
papussal, ugyanis Draco apja nem volt hajlandó résztvenni a nagypapa
hülyeségében.
Azonban Draco a kiváló svéd nyelvismeretével nem sokra ment
az elkeletiesedett és elfuserált kúriában.
Egyik este Jeff magához hívatta Dracot, hogy megejtsék a
szokásos megbeszélést, észlelt e Draco valami furcsát vagy oda nem illőt.
- Mármint magamon kívül, aki akaratom ellenére ide vagyok
kényszerítve a normálisnál jóval több ázsiai csávóval? – kérdezett vissza
szokásos stílusában.
- Ezt a múlt héten már tisztáztuk – válaszolt rezzenéstelen
arccal Jeffrey.
- Arra céloz, mikor kiselőadást tartott a nemes ázsiai vér áramlásáról? – vágott egy
pofát Draco. Jeffrey többnyire engedte az alkalmazottainak, hogy tegezzék, de
Draco egyelőre nem élhetett ezzel a kiváltsággal.
- Látom, legalább emlékszel – bólintott egyet Jeff.
- A hülyeség mindig megmarad az ember fejében – húzódott gúnyos mosolyra Draco keskeny szája.
- Akkor hát nincs mit mondanod nekem? – tért vissza az eredeti
tárgyra Jeff.
- Semmi különöset nem véltem felfedezni, uram – hangzott a
válasz, ami nem meglepő módon eléggé gunyorosan
csengett.
- Rendben.
- Esetleg visszatérhetnék a helyemre, nehogy lepuffantsák
drága védencemet, míg itt csacsogunk? – érdeklődött Draco kedélyes mosollyal az arcán.
- Hogyne, távozz – legyintett a biztonsági főnök, Draco pedig elhagyta az irodáját.
Jeffreynek nem most volt dolga életében először egy ilyen fiatal és lázadó szellemiségű
testőrrel. Draco azonban más
volt, mint egy tipikus huszonéves tinédzser. Hiába volt gúnyos és lekezelő,
főnökével és kollégaival szemben tiszteletlen, Jeffrey abból, amit eddig
látott és amiket korábbi esetekről olvasott vagy épp Draco apjától hallott, meg volt győződve,
hogy a fiú tehetséges testőr, aki a munkájában egész más ember, mint a valóságban. Éppen
ezért nem is aggódott. Úgy gondolta, Raelynn jó kezekben van.
Draco mindeközben mérgesen haladt végig a ház folyosóin.
Már megint számon kérték. Mintha nem számolna be arról, ha
valami furcsát vagy aggodalomra okot adót látna. Ő tudja, mi a dolga,
tisztában van vele, mivel jár a munkája és igenis remekül végzi
azt. Úgy kezelik, mintha valami taknyos kölyök lenne, nulla tapasztalattal,
hozzáértés és rálátás nélkül.
Draco fortyogás közepette elért Raelynn szobájáig, ám hamar
észrevette, hogy a lány bizony nincs ott. A rohadt életbe!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése