- Titkos taktikákat osztunk meg? – vigyorgott Krisz, aki a
jelek szerint jókedvűen ébredt és ereje teljében volt.
- Szétosztom a mezeket – emelte fel a kezében lévő
két szatyrot Vili bá,
melynek következtében Krisz lelkesedése egy kicsit azért
megcsappant.
- Oh – nyugtázta egy csalódott sóhajtással, mivel a jelek
szerint számára ez nem volt túl izgalmas.
- Hát, hazugság lenne azt állítani, nem hagyták az utolsó
pillanatra – küldtem egy sokatmondó pillantást Konrád irányába.
- Én bármiben pályára állnék – kacsintott rám huncutul, épp az anyától kapott túró rudit majszolva.
- Efelől kétségem sem volt –
legyintettem lemondóan, visszafordulva Vili
bá felé.
- Finom ez a rudi. Tényleg ezzel tömöd magad mindig meccs előtt?
– érdeklődött a fülembe suttogva.
- Csak ha délelőtt van – pirultam el egy picit. –
Reggeli pótléként.
- Ez biztos? – faggatott tovább, lehelete csiklandozta a
nyakamat.
- Jó! Nem! Mindig megeszek egyet! – vallottam be, mire
halkan felnevetett.
- Csak egyet?
- Max kettőt – jelentettem ki végül határozottan.
- Ezt az információt mindenképpen elraktározom magamban –
jegyezte meg kuncogva, aminek következtében jóleső érzés áramolt végig rajtam.
- A mezek, mint mondtam nem kifordíthatóak, hanem van egy
piros kék szegéllyel és egy fehér kék szegéllyel – magyarázta Vili bá. – Mindenki választott
egy mezszámot, ez a nadrágon is szerepel és a felső
rész elején, hátulján rajta van, plusz
hátul a nevetek is. Vezetéknév és a keresztnevetek első
betűje, ahogy azt megszavaztátok.
Hű, gondolataim elkalandoztak a néhány héttel korábbi szavazásra.
- Szavazzunk! – adta ki
az utasítást az ofő.
- Mik is a lehetőségek?
- Lehet rejtett
szavazás? – érdeklődött Krisz.
- Nem akarod felvállalni
a véleményed? – sandított rá Dominik.
- Én igen, de mi van, ha
valaki nem?
- Jó trükk.
- A lehetőségek a következők:
1.) Csak vezetéknév
2.) Csak keresztnév
3.) Vezetéknév első betűje és a keresztnév
4.) Vezetéknév és a keresztnév első betűje
5.) Teljes név (vezetéknév + keresztnév)
6.) Becenév
Ne legyen név
1.) Csak vezetéknév
2.) Csak keresztnév
3.) Vezetéknév első betűje és a keresztnév
4.) Vezetéknév és a keresztnév első betűje
5.) Teljes név (vezetéknév + keresztnév)
6.) Becenév
Ne legyen név
- Van, aki nem akar
nevet? – hőbörgött Krisz.
- Ez csak egy lehetőség, Krisztián – reagált Vili bá.
- Akkor jó.
- Tépjetek egy kis
lapocskát és írjátók rá, mit szeretnétek – egyezett bele végül Vili bá a titkos
szavazásba.
Elővettem a leckefüzetem, amiben tudtam, hogy találok egy üres lapot, majd kivettem
azt.
- Megkaphatom a felét? –
kérdezte Konrád mellőlem, aki épp a matekfüzetét (tehát az egyetlen füzetét) tervezte szétmarcangolni.
- Tessék! – téptem ketté
a kezemben tartott lapocskát.
- Köszi. Mire szavazol?
- Ez egy titkos szavazás
– mutattam rá felvont szemöldökkel.
- Egy jó kapcsolatban
nincsenek titkok – vágta rá fürgén.
- Tanácstalan lennél,
vagy csak túl kíváncsi?
- Érdekel a véleményed –
vonta meg a vállát a szemembe nézve.
- Azt hiszem, a vezetéknév
és keresztnév első betűje verziót választom – feleltem végül
elgondolkodva.
- Török L.?
- Hm – bólintottam. –
Herczeg K.
- Tetszik a hangzása –
húzódott egy vidám félmosolyra a szája.
Nagyon tetszett a
mosolya.
- Ne tessék már tovább csigázni minket! – pattogott Krisz,
aki időközben visszanyerte a
lelkesedését.
- Jól van, jól van – húzta elő a mezeket Vili bá, majd komótosan szétosztotta mindkét színben pompázó felsőket
és alsókat.
Mindenki áradozva, örvendezve vizslatta a kezébe kerülő
mezeit és gatyáit, csillogó szemekkel nézegettük a saját
nevünket a hátulján.
- De király!
- És milyen jó a színe!
- Tetszik a szabása és a mintája!
- Az enyémre az van írva, hogy „Orova B.” – pislogott értetlenül
Krisz, Konrád pedig jó barát lévén vigasztalóan megpaskolta a hátát.
- Üdv köztünk, Béla.
- Ne már!
- Ne aggódj, Krisztián, majd orvosoljuk a problémát – ígérte
neki az ofő.
- És ma Bélaként kell játszanom? – biggyesztette le a száját
szomorkásan.
- Lehetsz Benedek is – ajánlottam vigyorogva.
- Vagy Boldizsár – tette hozzá Eszti.
- Mindkét mezen rossz a név? – fordult Kriszhez Konrád.
- Csak a piroson – érkezett a válasz.
- Az nem baj, ma a fehéret fogjátok viselni – oldotta meg a
problémát Vili bá, így Krisz is tovább tudott lépni a megrázkódtatásán.
- Kár – szólt halkan Konrád, megint a fülemhez hajolva. –
Megnéztelek volna a pirosban.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése