Páratlan páros, 9.rész

Harmadik kör: Előny

Az alapvető előnyünk - ami abból származott, hogy rajtam (és most már Bakugou-n) kívül senki nem tudott a képességem velejáróinak egyikéről -, megduplázta a sikerünk kimenetelének valószínűségét. Még ha ki is kapnánk Kiritől és Tsuyu-chan-tól, álmukban sem keresnénk a testemen a kupánkat.

Így hát miután felhangzott az indulást jelző sípszó, bátran indultunk neki a városnak, az egyes kapu irányába, ahol ellenfeleink tartózkodását feltételeztük. Nem tartottam valószínűnek, hogy Kiriék szétválnának, hiszen az én képességem miatt tanácstalanok lehettek és kicsit sötétben puhatolóztak, míg Bakugou esetében pedig pont azért láthatják előnyösebbnek együtt maradni, mert tudják, mire számítsanak.

- Állj! – torpant meg Bakugou hirtelen és mivel közvetlen előttem haladt, a váratlan stopja következtében a hátának ütköztem. – Csapda.

Okos. Számítottak rá, hogy a pusztítás mániás Bakugou nem fog a tojásain üldögélni, hanem utánuk ered, ezért előkészítettek egy ideális terepet, ahova mi sétálunk majd be, így ők lesznek előnyben.

- A csapda elég látványos – bámultam le a kifeszített kötélre, melyet elszakítva ránk omlana az egyik épület teteje és Bakugou-nak be kellene vetnie a giga robbantását már rögtön az elején.

- Azt akarják, hogy kikerüljük – felelte hűvösen Bakugou, míg én csak pofákat vágtam mögötte.

- A vizes részhez akarnak terelni minket, hogy Tsuyu-chan előnyben legyen – állapítottam meg.

- Muszáj minden egyértelmű dolgot hangosan kimondanod? – förmedt rám.

- Szeretek hangosan gondolkodni – vontam meg a vállamat nem törődve a beszólásával.

- Ez biztos a javadra válik majd a gonosztevők ellen – gúnyolódott, majd kikerülve a csapdát arra felé vette az irányt, amerre ellenfeleink is szerették volna.

Bízik az erejében. Végül is, nem csodálom. Nem kizárt, hogy Kirivel és Tsuyu-channal is el tudna bánni egymaga.

Egyszer csak egy fal zuhant kettőnk közé, majd Tsuyu-chan lesből támadásával találtam szemben magam. Valószínűleg ez volt a tervünk, egyikük az egyikünkkel, másikuk a másikunkkal harcol majd. Azonban Tsuyu-chan adottsága számomra előnyt jelentett, hiszen nyelvével font körbe és fogott le, ám ujjaim amint egy hangányit is megérintették a nyelvét, a kék tűz fellángolt és megdermesztette őt. Kibújtam a béklyóból és átmásztam a törmelékeken, hogy meglessem, mi a helyzet a kedves párommal.

- Keresd meg a kupát! – érkezett az utasítás valahonnan.

Bakugou észrevett engem, de ő maga még nem győzte le Kirit, igy parancsba adta nekem, hogy tegyem a dolgom. Csodás.

Tudtam, hol a kupa, így pillanatok alatt a hatalmas tó partján találtam magam. Hát a képeségemmel speciel annyira nem sokra mentem, úgyhogy kibújtam a csizmámból és nekiláttam begyalogolni a hideg vízbe.

Tsuyu-chan azért támadt sokkal korábban, hogy ne legyen egyértelmű, hova rejtették a kupát, ám pont ezért sejtettem, hogy itt lesz. Vettem egy mély lélegzetet és alámerültem.

A fenébe, de hideg! Egyre mélyebbre merültem és fogyni kezdett a levegőm is, amikor végre megpillantottam a tó alján lévő tárgyon megcsillanó fényt. Ez az! Mindjárt elérem! 

Egyre mélyebbre úsztam, míg végül ujjaim a kupára kulcsolódtak és nagyon tompán hallottam felhangzani a győzedelmünket jelző sípszót. Azonban csúnyán elszámítottam magam és a már a már amúgy is megcsappant levegőm teljesen elfogyott, egyre homályosabban láttam, elhagyott az erőm és lesüllyedtem a tó fenekére.

Elkezdett lecsukódni a szemem, ám ekkor észrevettem egy alakot felém úszni, majd valaki megragadta a kezem és a derekam és sebesen fellökte magát a víz felszínére.

- A picsába! – hallottam a káromkodást és éreztem, hogy Bakugou lekapja rólam a kesztyűjét, majd feltűrte a nadrágom és a ruhám ujját, hogy ne tapadjon rám a jég hideg anyag, majd finom robbantásokkal hőt termelt, hogy melegedhessek.

Fulladozva kezdtem köhögni, reszkettem a hidegtől vizet köptem és krákogtam, míg végre teljesen magamhoz tértem.
- Győztünk! - eresztettem meg egy halvány vigyort, jobb szememet résnyire nyitva. 

- Akkor is győztünk volna, ha nem próbálod megölni magad. Néha nem árt gondolkodni, mielőtt cselekszel, tüzike! - gúnyolódott, folytatva a kifagyasztásomat. 

- Ne! – kaptam a balomhoz, amikor megéreztem, hogy a ruhám ujjával bajlódik. Késő volt. Meglátta a kard egy részét, aminek következtében pánikszerűen takargattam a kezemet a ruhámmal és szabad balommal.

- Te… - kezdte volna, de addigra megérkezett Aizawa-sensei és Recovery Girl, hordágyra dobtak és sietősen a gyengélkedőre szállítottak.

- Hajjaj – sóhajtott Recovery Girl, negyedórával később, mikor végzett az ellátásommal. – Nem kell ám a végtelenségbe hajszolnod magad már az első napon.

- Abszolút véletlenül alakult így – ellenkeztem, miközben betekerte gézzel a balom karom, melyen a Bakugou által okozott égési sérülések virítottak.

- Aludj egyet – utasított, én pedig engedelmesen másztam a takaró alá és merültem álomba.

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-10resz.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-8resz.html