2019. május 28., kedd

Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor? A FILM


Sziasztok!:) 

Egy újabb filmecske tőlem, a koncepció valami olyasmi akart lenni, hogy először mennek a kilencedikes képeik, aztán felnőnek és az egész egy ilyen album szerűség. Persze a szokásos kis nyomi szerkesztőmmel raktam össze, szóval értékeljétek inkább a szándékot. :D 



2019. május 25., szombat

A vonzás törvénye, 86.rész

Nagyjából este kilenc-tíz fele jutott oda a parti, hogy leléptek az unalmas tanárok és hallgatók, kint besötétedett, a csarnok színes fényekben úszott, mi pedig mindenféle szar elektronikus zenére roptuk.
Ace kitartóan koppintotta le a lányokat, míg én kitartóan álltam a lekoppintott lányok gyilkos pillantásait. Persze a női mosdóban az egyetlen beszédképes téma nem más volt, mint a szőke csaj, aki kisajátítja magának Ace-t. Egy-egy szellemes megjegyzés erejére közbeszóltam én is, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget, így kivételesen nem is folytam bele a társalgásokba.
Ace párszor kiment néhány sráccal elszívni egy-egy szál cigit, addig Cage szórakoztatott.
- Na, hogy érzed magad? – kíváncsiskodott Cage, felém nyújtva egy üdítővel teli poharat.
- Meglepően jól – vágtam rá.
- Ez csak téged lep meg – kuncogott.
- Mondja ezt a tapasztalt bálozó – bólogattam amolyan „hallgatnom kellett volna rád, mester” stílusban.
- Így van. Vannak dolgok, amik nem változnak. Ez a bál minden évben csúcs.
- De most a legcsúcsabb, hogy kiegészült velem – vigyorogtam jókedvűen.
- Nem tagadom, hogy szerény személyed emeli a színvonalat – kacsintott rám nevetve.
- Köszönöm – emeltem meg a poharam és koccintottunk.
- Visszajöttem – lépett mellém Ace és már húzott is a parkettre.
Ám ezúttal úgy tűnt, Cage nincs semerre, Rhett pillantása pedig egyértelműen azt üzente: „nálam ne is próbálkozz.”
Valaki azonban a kajás asztalnál megkopogtatta a hátam, mire érdeklődve fordultam hátra.
- Van egy szabad perced? – kérdezte Jackie, mire összeszorult a gyomrom, de bólintottam, ő pedig elindult a kijárat felé. Nem tehettem mást, így követtem, míg megállt egy csendesebb beugróban.
- Lassan indulok haza és reméltem válthatunk még néhány szót – kezdte lesütött szemekkel.
Hirtelen megkönnyebbültséget éreztem. Nem gurult le az egész szikla a mellkasomról, de legalább ez azt jelentette, ezúttal nem találkozunk, mivel nem lesz apropója.
Mivel nem feleltem, folytatta.
- Csak bocsánatot akartam kérni. Tudod… A történtek miatt.
- Aha – sikerült ennyit kinyögnöm.
- Nem fogok vallomást tenni vagy könyörögni a megbocsátásodért. És zavarni se foglak, ma visszamegyek és ennyi. Csak szerettem volna, ha tudod, hogy sajnálom.
Legalább őszinte.
- Értem.
- A bűntudatom leküzdésében sokat segít, hogy úgy láttam, jó életed van. Nem szenvedsz. Sajnálom, hogy aznap autóba ültünk.
Érdekes, hogy csak ezt sajnálja.
- De tudod, milyen vagyok – nevetett fel kurtán. – Hiszem, hogy minden okkal történik. Csak ennyit akartam.
- Rendben.
Tudtam volna sok mindent mondani, de nem akartam. Jackie átpillantott a vállam fölött, majd ismét rám nézett.  
- Ég veled, Sere! – intett, majd hátat fordított és elment.
Elmerengve fordultam meg, ahol jó pár méterre Rhett távolodó alakját véltem felfedezni.
Hát, legalább bocsánatot kért. Ez mondjuk rá vallott. Megbánja bűneit, de nem tesz semmit azért, hogy visszacsinálja. Nem mintha annyira sokra mennék vele. A szüleim házasságának annyi. Az apámmal való kapcsolatomnak annyi. A jogsim meg nem is hiányzik.
Persze, ez nem azt jelenti, hogy megbocsájtom neki a tetteit, egyszerűen csak tudomásul vettem a dolgok állását.
- Hát, itt vagy! – ölelte át a vállam Ace és magához húzott. Ingének férfias kölni és cigaretta szaga volt. Kellemes párosítás.
- És te is – bólintottam.
- Menjünk, táncolni – karolta át a derekam és visszavonultunk a csarnokba.
Ace-szel táncolni egyszerre volt felemelő, szexi és vicces. A zakóját már rég elhagyta valahol, ingének ujjait feltűrte, felső gombjait meglazította, betekintést adva ezzel csupasz mellkasára.
Nyilván jól táncolt. Még szép. Meleg volt, ugráltunk, izzadtunk és nevettünk, hol összepréselődtünk, hol eltávolodtunk egymástól, hogy levegőhöz jussunk.


Aztán egyszer csak felhangzott a Cheat Codes Hold on című száma, mely nagy kedvencnek örvendett köreinkben és mindenki hallatott egy örömteli kiáltást, majd ismét ropni kezdtük.
Mikor elindult az ének, Ace magához húzott és csak ringtuk a ritmusra, majd mikor elhallgatott a fickó énekhangja és csak az elektronikus zene ment, elengedett és ugráltunk meg pattogtunk.
Mindaddig míg végül nem engedett el, hanem még szorosabban magához vont és megcsókolt. Onnantól kezdve a szám végéig és talán a következő szám elejéig abba se hagytuk. Vagy talán a következő két szám elteltéig.
Izzadtan tapadtuk össze, egyik keze a derekamon, míg a másik a nyakamon pihent, míg az én ujjaim a derekán feszülő ingbe markoltak. Ott és abban a pillanatban gondtalannak és boldognak éreztem magam. 


Előző rész:

2019. május 23., csütörtök

A vonzás törvénye, 85.rész

Az este kellemesen telt el. 

A fellépésünk alatt ugyan megesett néhányszor, hogy fogalmam sem volt, mi következik és miért, de Ace szerencsére jól betanulta a koreográfiát és jól is vezetett. Nem rángatott, nem ráncigált, nem dühöngött, amiért ráléptem a lábára. Csak vigyorgott azon, ahogy bénázom és disznóságokat suttogott a fülembe, hogy megint rontsak. Mindenesetre abszolút lefoglalt és elszórakoztatott (vagy épp én magamat), így nem gondoltam se a bénázásomra, se Jackiere, se semmi egyéb rossz dologra. Csak jól mulattam. Márpedig erre volt szükségem.

Utána eszegettünk, iszogattunk együtt, majd visszamentünk a parkettre és táncoltunk, többnyire egymással, hiszen kötött minket a megállapodást. Na, jó, kit álltatok? Magamat. Vele akartam táncolni és kész.
Persze, jöttek a lányok folyamatosan, hogy lekérjék őt, de Ace nevetve és természetesen rám kenve az egészet, elhajtotta őket. Egy valakinek azonban nem mondott nemet.
- Hát meddig kell még várnom, hogy felkérj? – kérdezte csípőre tett kezekkel Marco, mire átadtam neki a táncpartnerem.
- A tied – kuncogtam, majd körbe kémleltem és miután megtaláltam, akit kerestem, odaindultam.
- Szabad egy táncra? – nyújtottam a kezemet Rhett felé, aki épp a kajás asztalnál szobrozott.
- Nem – nézett rám egy pillanatra, majd folytatta az evést.
- Nem lehetnél egy kicsit kevésbé bunkó?
- Igazad van. Azt akartam mondani, hogy nem, kösz – pontosított, mire elfintorodtam.
- Csak egy dal – alkudoztam.
- Még mindig nem kedvellek.
- Hogyne.
- Nem akarok veled táncolni – mondta őszintén.
- Na, jó. És miért nem beszéljük meg egy tánc közben, hogy miért nem kedvelsz?
- Mert nem akarok beszélgetni sem – vonta meg a vállát tárgyilagosan.
- Inkább itt álldogálsz egyedül? – húztam fel a szemöldököm.
- Nagyon szívesen – felelte.
- Azt akarod, hogy könyörögjek? – biggyesztettem le a szám.
- Inkább azt, hogy elmenj – vágta rá.
- Oké, ezt a labdát feladtam – ismertem el.
- Miért nem hagysz békén? – sóhajtott grimaszolva.
- Mert idestova te vagy az egyetlen barátfélém – mondtam ki az igazságot és cseppet sem szégyelltem, hogy neki én egyáltalán nem vagyok az, ő pedig értékelte ezt, mert nem oltott be, csak elfogadta az egészen eddig felé tarott kezemet és nagy kegyesen nekem adta ezt a táncot.
- Iszonyat gáz vagy – jegyezte meg azért, mire elvigyorodtam.
- Én is így gondolom, de nagyon rossz vagyok a barátkozásban.
- Talán csak rossz helyen keresgélsz – sandított le rám.
- Ezt, hogy érted? – érdeklődtem.
- Wild nem akar a barátod lenni.
- Ezt jól tudom.
- Mi pedig elviselünk, mert most épp te vagy soron, de mikor túl lesz rajtad, már nem fogsz velünk lógni. Ergo mi sem leszünk a barátaid – fejtette ki mindazt, amivel magam is tisztában voltam.
- Én fiús lány vagyok. Sosem voltak nagy barátnőim. Illetve… - hallgattam el. – Hát, tudod.
Inkább nem mentem bele, de értette, hogy Jackie-re célzok és csak bólintott egyet.
- Szóval, miért nem kedvelsz?
- Már elmondtam.
- Arra gondolsz, mikor le „buta libáztál”? – mosolyodtam el szívélyesen, a délelőtti beszélgetésünkre célozva.
- Pontosan arra – hagyta rám.
- Szóval nem imponálnak a buta libák?
- Eltaláltad. Az imponál, ha valaki határozott és kiáll amellett, amiben hisz. Ha van saját véleménye és nem csak akkor nagy a szája, mikor úgy esik jól neki. Ha vannak elvei, elképzelése és éretten áll a dolgokhoz.
- És felteszem, jó pont, ha rendmániás – szúrtam közbe.
- Hát, minimum. Ezenkívül, tudja, hol a határ. Nem mászik bele mások magánéletébe, nem kényszeríti őket olyanokra, amit nem akarnak, hanem éli a saját kis életét, ahelyett, hogy magát sajnáltatja.
Nem vettem magamra. Tényleg nem. Jól mulattatott.
- Kezdem látni, miért nem passzolunk össze – kacsintottam rá, mire a plafonra emelte a tekintetét.
- Komolyan mondtam, Sere. Amint végeztetek, mi mind kiszállunk az életedből.
Ezt annyira komolyan mondta, hogy még a nevemet is hozzátette és bár tudtam, hogy igaza van, nem akartam ezen rágódni. Szerencsére nem is kellett.
- Őt most visszaveszem – kúszott közénk Ace, átölelve a derekamat.
- Boldoggá teszel – engedte el a kezemet Rhett és már ott sem volt.
- Milyen volt Marcoval? – vigyorogtam.
- Míg én vagyok a férfi, addig rendben a dolog – közölte Ace, amin elnevettem magam.
- Nem próbálta letapizni a feneked?
- Nos, mivel mindenki erre vágyik, természetesen megengedtem neki. Nem vagyok én olyan önző – húzott közelebb magához.
- Már megint jössz a varázs-segeddel? – fintorogtam.
- Nyugodtan megfoghatod, ha annyira szeretnéd. Nem kell visszafognod magad – bíztatott.
- Tényleg annyira jó lenne? – adtam a meglepettet.
- Még annál is jobb.
- Tapasztalatból beszélsz? Szoktad fogdosni a saját feneked? – vigyorogtam, mivel sikeresen behúztam a csőbe.
- Haha. Sokak tapasztalatából beszélek – kacsintott.
- Azzal akarsz felszedni, hogy hányan fogdosták már a feneked? – fintorodtam el.
- Már rég felszedtelek – vont még szorosabban magához. – Már csak megtartanom kell.
- És úgy véled, ezzel a dumával menni fog?
- Már teljesen belém bolondultál – suttogta a fülembe. – Nyugodtan nyomhatom ez a dumát is akár.
Sajnos kezdtem azt hinni, hogy tényleg így van.


Előző rész:

2019. május 22., szerda

A vonzás törvénye, 84.rész

Bő egy órányi készülődés és trécselés után, Diane egy tükör elé vezetett szigorúan becsukott szemekkel -, és izgatottan várta, hogy megszemléljem az eredményt.
Sosem voltam az a csajos csaj, így kicsit félve nyitottam ki a szemeimet, ám amit a tükörben láttam, valami eszméletlen volt.
- Baszki! – szaladt ki a számon, majd gyorsan odakaptam a kezem. – Elnézést!
- Ugyan, örülök, hogy tetszel magadnak! – mosolygott rám Diane a tükrön keresztül.
Lassan körbefordultam, hogy mindent alaposan megszemléljek, majd közelebb léptem és még tüzetesebben vizslattam saját magamat. Már nem azért mondom, de valami káprázatosan festettem.
A ruha csodálatosan állt, Diane még megigazította korábban, így mindenhol passzolt, ahol kell, nem volt fodros-bodros, de elegánsnak bizonyult, nem volt túl kivágott, de mégis szexinek látszottam benne. Tökéletes volt. És hozzá a hajam! Nálam a kiengedett haj és a sima copf kimerítette a „hány féleképpen hordhatod a hajad” kérdést, de Diane-nel szemmel láthatóan nem hasonlítottunk ebben. Valahogy felfogta a hajamat, de valahogy egy szép fonat segítségével, ami nem volt szoros, sőt, egy-két tincset szabadon hagyott. A sminkem pedig egyszerre volt visszafogott és merész. A számat kiemelte egy matt piros rúzzsal, de a szememet nem festette ki olyan harsány színekkel. Mivel a ruhám hátulján volt egy fekete szalag, fekete magassarkút adott és két fekete karika fülbevalót.


- Ez egyszerűen csodálatos! – néztem rá boldogan, ő pedig magához húzott egy ölelésre.
Ekkor megrezzent a telefonom, mely Ace érkezését jelezte. A nagy átalakítás közepette dobtam neki egy SMS-t, hogy inkább idejöjjön értem, mert már nincs időm hazamenni.
- Köszönöm, hogy segített nekem! – búcsúzkodtam.
- Én köszönöm, hogy segíthettem! – mosolygott rám bátorítóan.
- Tényleg nem fizethetek? – kérdeztem még utoljára megpróbálva.
- Egészen biztos.
- A férje se lesz mérges, amiért elesnek a mai bevételtől?
- Neki fel sem fog tűnni – legyintett szórakozottan.
- És a dolgozói? Így is ki tudja majd fizetni a bérüket? – folytattam, kissé abszurd eshetőséget felhozva.
- Majd kitalálok valamit – nevette el magát. Értem én, hogy jól mehet a szekér, de akkor is.
- Biztos nem tudom valahogy meghálálni? Nem tudok csak úgy elsétálni – biggyesztettem le a szám szomorúan.
- Rendben – egyezett bele. – Legyen az a fizetséged, hogy idelátogatsz máskor is.
- A fia nem kedvel engem.
- Akkor majd olyankor írok, mikor biztos nincs itt – kacsintott rám, mire elvigyorodtam.
- Áll az alku – integettem, majd kiléptem a boltból és szembetaláltam magam Ace-szel, aki épp a kocsijának dőlve, a telefonját bújva várakozott.
Elindultam felé, ő pedig felnézett és elismerően füttyentett egy nagyot.
- Csini vagy – nyújtotta felém balját, én pedig belecsúsztattam jobbomat.
- Kösz, te sem festesz rosszul – ismertem el, miután szemrevételeztem fekete farmerét, hozzáillő sötét ingét és sötétkék zakóját.
- Tudom – vigyorgott.
- Mi ez a kalap? – kaptam le a fejéről az említett fekete darabot és a sajátomra raktam.
- Az én ruhámhoz jobban illik – vette vissza és annyiban hagytam, mert igaza volt.
10 perccel később már tornacsarnokban pompáztunk, ami ezúttal egészen másképp volt feldíszítve. Csicsás volt, de jópofa.
- 15 perc múlva kezdünk – jegyezte meg Marco, aki csak elsuhant mellettünk.
- Jesszus – fintoroftam kelletlenül.
- Hát itt vagytok! – került elénk Cage, akibe pedig Jackie karolt természetesen, aminek következtében önkéntelenül is közelebb húzódtam Ace-hez és kínosan igyekeztem a padlóra szegezni a tekintetem.
Persze neki fogalma sem volt semmiről, így hát tovább cseverészett Cage-dzsel.
- Csinos vagy, Hamupipőke! – dicsért meg Cage mosolyogva.
- Köszi – erőltettem az arcomra egy halvány mosolyt és igyekeztem nem arra koncentrálni, hogy kezd eluralkodni rajtam a hányinger.
- Csak nem Diane-nél jártál?
- De – jelent meg Rhett a szemét forgatva.
- Srácok, tíz perc! – közölte a semmiből feltűnt Marco, majd ismét köddé vált.
Nem tudtam nem kiszúrni, hogy míg Ace a jobbon állt, Rhett a balomra pozícionálta magát és kicsit, alig észrevehetően elém.
- Kár, hogy az a srác már lediplomázott, aki minden évben belehányt a puncsos tálba – röhögött össze Ace a srácokkal, miközben átölelte a derekamat.
- Ez az első bálunk hányós-Paul nélkül – bólogatott Cage.
Majdnem megjegyeztem, hogy én eléggé hányós közeli állapotban vagyok és akár szívesen rókázom a puncsos tálba, ha ettől jobban érzik majd magukat.
- És milyen az új lakás? Sikerült ma berendezkedni? – érdeklődött Cage témát váltva.
- Fogjuk rá – kuncogott Ace. – Bulit tartani már megfelelő lesz.
- Sere?
- Igen? – kaptam fel a fejem a nevem hallatán.
- Te voltál ma ott, nem? Milyen? – kérdezte ezúttal tőlem Cage.
Mivel egész máshol jártak a gondolataim, csak ennyit sikerült kinyögnöm:
- Tágas.
- Ezt csak azért mondod, mert sosem voltál még Rhettéknél – nevetett Cage jóízűen.
- Haver! – méltatlankodott Rhett.
- Az egy kibaszott palota – értett egyet Ace.
Talán tényleg nem szorult rá Diane, hogy kifizessem a ruhát…
- Öt perc! Gyerünk a bejárathoz – állt neki terelgetni minket Marco, melynek következtében elsodródtunk egymástól, ami máris jobb kedvet és arcszínt kölcsönzött nekem.
Felsorakoztunk a bevonuláshoz, ahogy begyakoroltuk, Ace pedig megfogta a kezemet.
- Megkopasztottad anyámat? – hallottam meg egy gúnyos hangot magam mögül, mire pofákat vágva fordultam meg.
- Én igenis ki akartam fizetni! – bizonygattam a mögöttem álló Rhettnek, aki egyelőre pár nélkül várakozott.
- Persze. Biztos kihasználtad, hogy szegénynek nincs lány gyermeke – húzta össze a szemét.
- Mi van? – tátottam el a számat teljesen elámulva.
Rhett nem felelt csak megjelent egy egészen aprócska mosoly a szája sarkában, én pedig meglepetten, de elégedetten fordultam előre.

Előző rész:

2019. május 20., hétfő

A vonzás törvénye, 83.rész


Hát, Rhett anyukája minden volt, csak olyan nem, mint maga Rhett.
- Rhett! – lepődött meg, mikor meglátott minket.
- Szia, anya! – üdvözölte anyukáját Rhett és úgy tűnt, nem annyira fekszik neki a helyzet.
- Már vártalak, mondtad reggel, hogy beugrasz ma! – csapta össze a kezét a nem mellesleg gyönyörű nő. Szóval ezért dobott el Rhett. Amúgy is idejött volna.
- Jó napot kívánok! Sere vagyok, Rhett egy barátja – mutatkoztam be habozás nélkül.
- Nem vagyunk barátok – szúrta közbe Rhett, de az anyukája nem is foglalkozott vele.
- Szia, Sere! Diane vagyok, Rhett édesanyja – nyújtotta jobbját kecsesen, majd kezet ráztunk.
- Viszem a dobozom és már itt sem vagyok – lépett el mellettünk Rhett.
Kihasználtam az alkalmat és körbekémleltem a hatalmas boltban, mely fehér és bézs színekben pompázott, egyedi esküvői ruhákkal és hatalmas tükrökkel. Ízléses volt és gyönyörű.
- A pult alatt van, szívem – mondta segítőkészen az anyukája.
- Köszi – találta meg, amit keresett, majd nyomott egy puszit Diane arcára és már ott sem volt.
- Miben segíthetek neked? – fordult felém mosolyogva Diane.
- Tudja, lesz ez a bál az egyetemen… - kezdtem neki vonakodva.
- A gólyabál, hogyne! – bólogatott.
- Szeretnék egy ruhát, de elképzelésem sincs, hogy milyen illene és milyen tetszene – foglaltam össze röviden és tömören.
- A legjobbhoz jöttél – mosolygott rám és már meg is indult. – Gondolom, nem esküvői ruhában szeretnél parádézni.
- Hát, azt hiszem, azzal kicsit kilógnék – vigyorogtam.
- Akkor a titkos részlegre megyünk – kacsintott rám, majd odaszólt az odébb ácsorgó hölgynek. – Juliette, kérem vigye a boltot, míg mi hátra megyünk.
- Igenis, asszonyom!
- Gyere, Sere! – intett nekem, én pedig követtem őt egy hátsó, kisebb tükrös teremben, melyben már színes ruhák sorakoztak a fogasokon.
- Ez miért titkos? – kíváncsiskodtam.
- Mert ezeket csak hobbiból készítem.
- Maga csinálja a ruhákat?
- Az elképzelés a tervezés minden ruhánál az enyém. Mind egyedi és egyedüli. Persze, nem mindegyiket én készítem a saját kezemmel.
- Ez csodálatos! – ámultam, pedig nem voltam egy nagy ruhabolond.
- Köszönöm. Van elképzelésed a ruhád színét illetően?
- Fekete? – kérdeztem vissza tétován.
- Angyalom, kizárt, hogy fekete ruhát adjak rád. Sokkal gyönyörűbb lennél valami színesben lépett a ruhák elé.
- Akkor mit ajánlana?
Diane alaposan végigmért, majd így szólt:
- Pirosat.
- Állok elébe – mosolyogtam, hiszen egyértelmű volt, hogy ő ért ehhez, én viszont cseppet sem.
Rhett édesanyja úgy tűnt, egy szimpla szombaton is sokkal elegánsabb, mint én valaha is, így hát örömmel átadtam az irányítást.
- Meg is találtam a számodra tökéleteset! – kapta le vállfával együtt a piros ruhát és a kezembe nyomta. – Próbáld fel!
Ellenkezni nem maradt időm, mivel máris az öltözőben találtam magam. Belebújtam a ruhába és felhúztam az oldalán lévő cipzárt, majd kiléptem a fülkéből.
- Na, milyen?
- Csodásan áll! – örvendezett Diane boldogan és az egyik hatalmas tükör elé állított.
- Tetszik?
Alaposan megnéztem magamat a piros ruhában és igazából tényleg tetszett. Nem volt túl báli, passzolt hozzám a stílus, a szín és úgy az egész, maga.
- Igen. Igen, nagyon!
- Mennyi idő van még a bálig? – érdeklődött Diane.
- Nagyjából másfél óra – saccoltam.
- Szívesen segítek a hajaddal és a sminkeddel is – ajánlotta fel.
- Így is jóval többet tett értem, mint amit megérdemeltem, miután az utolsó pillanatban jöttem ide – hárítottam.
- Ugyan már! Szívesen tenném.
- Szeretném kifizetni a ruhát először jelentettem ki.
- Vidd el, neked adom – legyintett.
- Kifizetem – kötöttem az ebet a karóhoz.
- Erre semmi szükség.
- De miért? Nekem van pénzem.
- Nekem is van, drágám – mosolygott rám kedvesen.
- Telik erre a ruhára – bizonygattam, mert így is volt.
- Nekem az összes ruhára telik, ami itt van – mutatott körbe, amint kis híján felnevettem.
- Ha jótékonykodni szeretne, miért egy drága ruhaboltot üzemeltet?
- Jótékonykodni is szoktam.
- Ezt örömmel hallom. Akkor is ki szeretném fizetni.
- Nem. Neked adom és kész.
- Még ha el is vinném ingyen, max. kölcsönbe! Hova vennék fel egy ilyen szép ruhát?
- Az majd elválik. Fogadd el tőlem. Nézd, Sere. Mindig is vágytam egy lány gyermekre, de csak Rhettet sikerült megszülnöm.
Mivel ezt viccesen, amolyan „nekem csak ő jutott” stílusban mondta, felnevettem, ő pedig bátorítóan rám mosolygott.
- Hagyd, hogy kiéljem rajtad a lány gyermekkel kapcsolatos vágyaimat. Csak ma.
- Jól van, köszönöm szépen – sóhajtottam, mert úgy éreztem, nem lenne esélyem ellene.
- Már ki is találtam, milyen frizura illene a ruhához! – vidult fel rögvest. – Egy szép fonat, feltűzött haj és vörös rúzs! Te leszel a leggyönyörűbb.
- Úgy látom, tényleg vágyik erre – nevettem el magamat.
- Ha tudnád, mennyire! Egy férjem van és egy fiam. Semmi lányos dolgok – forgatta a szemét. – Gyere, foglalj helyet.
- Köszönöm.
- És mondd csak, Sere. Táncolni is fogsz?
- Igen. – Úgy fest, Rhett mama képben van a bállal kapcsolatban.
- És ki a párod?
Persze, egy percig se feltételezte, hogy Rhett az.
- Wilder Ace – fintorogtam.
- Oh! – kuncogott és rám pillantott a tükrön keresztül, miközben a hajamat fésülte. – A legjóképűbb.
- Nem Rhettet tartja a legjóképűbbnek? ráncoltam a homlokom.
- Én olyan anya vagyok, aki objektíven meg tudja ítélni az efféle dolgokat.
- Szóval semmi elfogultság?
- Na, jó, elismerem. Mivel ő az egyetlen drága gyermekem, abszolút elfogult vagyok vele kapcsolatban vallotta be mosolyogva.
- Szomorú, hogy elköltözött?
- Persze, de helyén való ez így. Már elég idős és érett ehhez, ráadásul szerencsére nincs is messze.
- Igen. A férje mit dolgozik?
- Vezérigazgató – legyintett, mintha ez nem lenne nagy dolog. – Inkább magadról mesélj!

Diane - Rhett mama

Következő rész:
Előző rész: