Május 28., szombat
- Mi van? –
meredtem Dominikra tanácstalanul.
- Nem igazán
értem, hogy is kerültél a jobb angol csoportba – vonta fel a szemöldökét
újdonsült tanárom.
- Általánosban jól
ment a dolog, de azóta eléggé szétcsúsztam – vallottam be.
- Mert sose
figyelsz rendesen, csak álmodozol – pillantott rám szúrósan.
- Na már! Ezt
mégis mire alapozod? – háborodtam fel, mondjuk egyáltalán nem jogosan, hiszen
igaza volt.
- Az ábrándos
tekintetedre, amivel kibámulsz mindig az ablakon.
- Jó, na. Néha
elkalandoznak a gondolataim – húztam el végül a számat megadóan.
- Hát amíg én
vagyok a tanárod, ilyen ne forduljon elő! – jelentette ki ellentmondást nem
tűrő hangon, majd a könyvemre bökött, hogy folytassam a feladat megoldását.
- Hehe! – nevetett
ki halkan és némileg kárörvendően Konrád. Ez volt az egyetlen korrep csoport, ahol
együtt voltunk, ugyanis a matekoktatásán sajnos nem kellett résztvennem és sajnos
eltérő tárgyakból teljesítettünk rosszul.
- Te tán kész vagy?
– érdeklődtem, mert Dominik időközben Kriszhez trappolt, hogy neki segítsen.
- Dehogy. Neki se
tudod kezdeni – vonta meg a vállát hanyagul.
- És még te
akartál Merikába menni – ingattam a fejem.
- Nem igazán
akartam – nézett mélyen a szemembe, én pedig elmosolyodtam.
A mi házunkba
voltunk és nyomtuk a közös tanulást reggel tíz óta. Az egész osztály jelen volt
Gergő kivételével, aki a tegnapiak ellenére sem jött el. A szüleim nagyon jó
fejek, nemcsak, hogy engedték, hogy nálunk legyen az összejövetel, anyu
mindenáron ebédet szeretett volna főzni nekünk, apa pedig könyvelő lévén
felajánlotta, hogy segít a tanulásban is annak, akinek szüksége van rá. Anya is
felajánlotta ugyanezt, de mivel ő ápolónő, a tudása most kevésbé volt hasznos a
számunkra.
Így történt hát,
hogy birtokba vettük az egész házat, elkülönültek a tanulócsoportok és felváltva
zajlott az oktatás és a tudásszerzés. Az angolosokkal épp a szögletes étkezőasztal
körül üldögéltünk a konyhában. Konrád meg én egymással szemben foglaltuk helyet
az asztal egyik szélénél, mellettünk Csenge és Eszti, a másik szélen pedig
Krisz és Bence voltak.
- Lehet, hogy nem
is miattam maradtál, hanem csak azért, mert nem beszéled a nyelvet – rágcsáltam
a ceruzám végét elmerengve.
- Lehet – kacsintott
rám huncutul, mire szórakozottan forgattam a szemem.
- Nincs duma! – csapott
az asztalra Dominik, mire behúztam a nyakam és inkább a könyvemben lévő
feladatra összpontosítottam.
Miután végeztünk
az angollal, jött a matek és a töri, így hát szomorúan ballagtam Klauhoz a
nappaliba, míg Konrád átlényegült tanárrá, hogy a többieket matekra okítsa.
Szinte vágyakozva meredtem a konyhába, ahol Konrád mosolyogva köszöntötte kis
diákjait. Biztos remekül tanít.
A töris csoportban
Regivel, Esztivel és meglepő módon Dominikkal voltam együtt.
- Te mit keresel
itt?
- Én nem
tanulhatok? – válaszolt kérdéssel a kérdésemre Dumbó.
- Azt hittem, a
top három minden tagja kiválóan teljesít mindenből.
- Ez többnyire így
is van, de töriből van egy kis lemaradásom – vonta meg a vállát.
Klaudia magyarázott
egy kicsit, aztán feladatokat adott, majd közölte, hogy velem külön fog
foglalkozni, így átköltöztünk a szoba egy távolabbi pontjára, ahol már előre
rettegve vártam a folytatást.
- Töriből szóbeli
is lesz, szóval kezdenünk kell veled valamit – nézett rám tanakodva.
- Oké – nyeltem egy
hatalmasat.
- Mi okoz gondot
ilyenkor?
- Nem tudom. Egyszerűen
leblokkol az agyam.
- Valószínűleg nem
vagy elég magabiztos a tudásodban. Amit az ember jól megtanul, az igenis eszébe
jut. Gondolom, stresszel a vizsgahelyzet, ezért bizonytalanodsz el abban, amit tudsz
és abban is, amit esetleg nem tudsz száz százalékra.
- Igen, ha
valamiben nem vagyok biztos, azt sokszor nem is merem mondani.
- Ez egy nagy
probléma – bólogatott. – Igenis ki kéne mondanod, mert simán lehet, hogy jóra
gondolsz, csak lebeszéled magad. Mi az, ami jól megy szóbeli alatt?
- Alapvetően, ha
van kidolgozási idő, olyankor viszonylag megnyugszom. Amit sikerül leírnom a
papíromra, azt elő is tudom adni, csak mikor kérdeznek, teljesen lefagyok.
- Oké, akkor koncentráljunk
erre. Minél több mindent le tudj írni a meglévő idő alatt és azok minél
lényegesebb információk legyenek. Vegyük akkor úgy át az anyagot, hogy fókuszáljunk
a legfontosabb dolgokra és szűrjük ki a lényegteleneket, hogy minél több minden
eszedbe jusson.
Klaudia módszere
jól hangzott és jól is haladtunk vele. Mikor letelt az idő egészen elégedett
voltam azzal, mennyit haladtunk előre és egészen lelkesen költöztem át a fizika
tancsoporthoz, ami a matek helyére került a konyhába. Itt Krisszel, Hannával, Bencével,
Csengével, Esztivel és Tibivel voltam, míg Dominik és Klau együttesen próbáltak
segítséget nyújtani nekünk. Sajnos a fizika sokaknak nehézségeket okozott a tanárunk
hanyagságából fakadóan, így ezzel nagyon küzdöttünk. A többiek addig biosszal
és kémiával foglalkoztak a nappaliban, amit Krisz kisebb kétségbeeséssel
fogadott.
- Nekem ott is
részt kellene vennem! – fogta a fejét tehetetlenül.
- Így jár az, aki mindenből
gyatrán teljesít – mosolygott rá szívélyesen Klau.
- Néha komolyan
nem értem, hogy vettek fel – csóválta fejét Krisz, mire Dominik játékosan hátba
veregette.
- Néha én se.
Tizenötpercnyi
kínszenvedéssel teli fizikázás után megszólalt a csengő és mivel nem vártunk
senki mást, unottan caplattam el a bejárati ajtóig, hogy elküldjem a feltehetőleg
hittérítőket, akik időnként meglátogattak. A kapuban azonban nem idős hölgyek, hanem
Gergő állt.
- Hát te? –
tátottam el a számat csodálkozva.
- El is mehetek,
ha gondolod – fordult sarkon, mire feltéptem a kaput és elkaptam a könyökét.
- Isten ments! A
legjobbkor jöttél! – mosolyodtam el a boldogan és konkrétan bevonszoltam őt a
házba.
A többiek egy
pillanatra elnémultak és mindenki döbbenten bámulta az újonnan érkezőt.
- Srácok, itt van
Gergő! Máris van fizika tanárunk! – csaptam össze a kezem boldogan.
- Eddig is volt –
morogta Dominik és Klau szinkronban, de nem ellenkeztek.
A többiek végül
köszöntek Gergőnek és visszatértek a tanulmányaikhoz, míg én gyorsan elhadartam
neki, hogy mit hova tehet, mit hol talál a házban, majd a konyhába rángattam,
hogy nekikezdhessen az oktatásunknak.