Csillaghullás - Kollár Betti történetek: Felejthetetlen nyár, 78.rész

Az elsősegély sátornál szerencsére nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Egy barna hajú, zöld szemű srác látta el a sebesülésem és első ránézésre szerintem olyan 4-5 évvel lehetett csak idősebb nálam. Elvette a zsepigalacsint az orrom elől és megvizslatta a labda becsapódásának helyét.

- Szerencsére nem vészes – mosolygott rám kedvesen. – Nem tört el, de valószínűleg szép lila lesz.

- Nem gond, a lila jól áll nekem – legyintettem szórakozottan.

- Nem hiszem, hogy van olyan szín, ami nem állna jól – kacsintott rám huncutul.

- Hé! Hé! Elsősegélyes srác! – állt közénk Cooper, testével eltakarva előlem a fiút. – Te csak ne flörtölj Liával!

- Tehát Liának hívnak – hagyta figyelmen kívül Coopot a srác, simán megkerülve a Button fiút.

- Igen. De ez úgy lenne fair, ha most te is elárulnád a tiedet – mosolyogtam rá.

- Te főleg ne flörtölj! – fordult ezúttal felém elképedve Coop.

- Már miért ne? – hökkentem meg.

- Ez az arc sokkal idősebb nálad! – heveskedett Coop.

- És aztán? Nem arról van szó, hogy hozzá akarok menni, csak elvonja a figyelmem a fájdalomról – vontam meg a vállam.

- Hát ennyit jelentek neked? – szorította mellkasára kezeit a srác drámaian.

- Bocsánat, ha te valami komolyabbat szeretnél, hajlandó vagyok újra átgondolni a dolgot – mosolyogtam jókedvűen.

- Hogy sérült meg az orrod? – váltott témát, mert még mindig véreztem kicsit.

- Ez a szöszi itt arcon dobott egy labdával – foglaltam össze a történtetek, mutatóujjammal Coop felé bökve.

- Ez így nem igaz! Csak röpiztünk és te képtelen voltál visszaütni a lasztit! – ellenkezett Coop.

- Visszaütötte ő, csak épp az arcával – pontosított Dex közbeszólva.

- És legalább átment a hálón? – érdeklődött az épp az orromat ápoló srác.

- Átment? – sandítottam a többekre, ugyanis nekem fogalmam sem volt.

- Attól jobban éreznéd magad, ha azt hazudnánk, hogy igen? – kérdezte roppant empatikusan Norbi, mire csak megforgattam a szemem.

- Ezek után már nem hiszem – ingattam a fejem.

- Akkor jó, mert totál nem ment át. Még csak a közelébe se került. Csak az arcodba csapódott, aztán meg a földre pottyant – lendült bele Norbi annak közlésébe, hogy mennyire nagyon nem ment át a labda a háló felett.

- Szerintem ez karma – jegyezte meg váratlanul Dex, mire mind feléfordultunk.

- Mire gondolsz? – húzta össze a szemét Talia.

- Hát, Leah a minap ok nélkül alaposan képen törölt és az élet, az univerzum, a sors most visszaadta ezt neki – magyarázott Dex ábrándosan az ég felé fordulva (vagy legalábbis az elsősegély sátor teteje felé.

- Megütötted Dexet? – meredt rám Tal értetlenül.

- Mit hittél, honnan van a monoklim? – érdeklődött húgától Dex.

- Hát, hogy nekimentél valaminek. Vagy összekaptatok Cooppal – legyintett Tal.

- Coop? – szólt közbe az elsősegélyes fiú. – Mint az üzletlánc?

- Nem! Még véletlenül sem! Az én nevem Cooper! Mint a menő kicsi kocsi! – pördült a srác felé idegesen és kicsit kétségbeesetten a szöszi, majd a húgához fordult. – Nem kaptad meg az üzimet, hogy mától nem szólíthattok Coopnak?

- De, csak nem vagyunk hajlandóak elfogadni – vigyorgott Tal gonoszul.

- Miért léptünk túl máris azon, hogy Leah behúzott nekem? – szomorkodott Dex.

- Mert Leah köztudottan harcias típus, ti pedig idegesítőek vagytok – legyintett Tal egyszerűen. – Főleg ha férfitöbbségben vagytok. Valahogy érvényesülnünk kell.

- Bírom a harcias csajokat – jegyezte meg jókedvűen az elsősegélyes srác, aki közben az utolsó simításokat végezte az orromon.

- Állítsd le magad, ember! – szólt rá Coop. – Mégis mit képzelsz, hogy mersz flörtölni vele? Hány éves vagy egyáltalán?

- 23 – felelte a srác.

- És milyen alapon dolgozol itt? Tán már megvan az orvosi diplomád? – folytatta a kihallgatást Coop.

- Nem, még egyetemista vagyok, de egy ilyen szintű sérülést azért el tudok látni.

- Szerintem remekül csinálod – mosolyogtam fel rá kedvesen.

- Elég ebből! – pattant szorosan mögém Coop és nemes egyszerűséggel eltakarta szemeim a kezeivel.

- Mi jót csinálsz? – érdeklődtem, de nem próbáltam lefejteni ujjait az arcomról.

- Mostantól nem nézhetsz rá, Leah.

- Mert amúgy mi történt volna, ha ránézek? – érdeklődtem, csupán azért, hogy tudjam, mi jár a fejében.

- Mit tudom én, megigézed a tekinteteddel. Vagy ami még rosszabb, ő igéz meg téged!

- Aha – hagytam annyiban a dolgot. – Fülem azért még van. Szóval simán elkérhetem a számát, hogy aztán a hátad mögött megigézzük egymást – piszkálta direkt.

- Hogy akarod elkérni a számát, ha még a nevét sem tudod? – szólt közbe Dexter elgondolkodva.

- Jogos – biccentettem egyetértően. – Mégsem menthetem el névtelenül. Elsősegélyes sátor hercege, kérlek, áruld el a neved!

- Kérésed számomra parancs úrnőm! – nevetett a fiú, majd épp folytatta volna a mondatot, amikor Coop a szemem helyett a füleimre tapasztotta tenyerét.

- Nem! Nem! Nem! – kiabált harsányan. – Nem fogja hallani a neved!!

Mivel időközben végeztünk az ellátásommal, távozni készültünk. Felálltam a székemből, de közben Coop továbbra is a fülemet szorongatta, de azért menet közben még visszaszóltam a fiúnak.

- Ugyan nem tudtam meg a neved, de magamban szexi elsősegélyes fiúnak foglak hívni. Vagy Beninek – tettem hozzá elgondolkodó arccal.

- Tényleg Beni! – engedett el döbbenten Coop

- Tudom, hallottam, mivel nem hangszigetel a kezed – vigyorgok a srácra, Coop pedig fürgén kitolt a sátorból.