- Mi a
terv, Leah?
- Focit
nézünk – közöltem levetve magam a kanapéra.
- Ez
most komoly? – hökkent meg Dex.
-
Mindjárt kezdődik az El Clasico – kapcsoltam be a tévét.
-
Bizony, bizony! – tette le magát a másik oldalamra Cooper egy fél literes
pohárral a kezében, amiben a jelek szerint jegeskóla volt.
- Éljen
egy újabb unalmas másfél óra – döntötte hátra a fejét fáradtan Dex.
- Éljen
a Real Madrid! – csatlakoztam határozottan lelkesebben.
- Éljen
a Barcelona! – kontrázott Coop is kitörő örömmel, minek következtében rögtön lelohadt az arcomról a
mosoly.
- Na,
húzzál ki innen – intettem az ajtó irányába.
- Mi
van? – rökönyödött meg Cooper.
-
Indíts – biccentettem a fejemmel.
- Nem –
felelte néhány másodpercnyi gondolkodás vagy éppen mérlegelés után.
-
Dehogynem – feleltem szilárdan rezzenéstelen arccal.
-
Miért? – biggyesztette le a száját szomorúan.
- Mert
ez az én házam – vontam vállat.
- Ez
elég gyér indok – szólt közbe Dex.
- Te
csak hallgass. Neked nem mindegy, hol van? – fordultam felé.
-
Csupán azzal vitatkozom, hogy máskor az a szabály, hogy ebben a három hónapban
nem vendégek vagyunk, érezzük otthon magunkat, satöbbi – fejtette ki
álláspontját Dex.
- Ez
így igaz – bólintottam elismerve.
- Ezen
alapon itt is maradok – mocorgott kellemesebben elhelyezkedve Coop.
- De
ugyanezen alapon el is mehetsz – tettem hozzá kedvesen mosolyogva.
- Nem
akarok – durcázott.
- Akkor
maradhatsz, ha csöndben leszel – ajánlottam fel.
-
Semmit nem mondhatok vagy csak olyat nem, ami a focival kapcsolatos? – érdeklődött.
- Az
lenne a legjobb, ha teljesen elnémulnál.
-
Kizárt – közölte Dexter jól ismerve a bátyját.
-
Jogos. – Kénytelen voltam egyet érteni. – Na, jó. Tégy, amit akarsz, úgysem
befolyásolja a játékot – döntöttem végül reálisan.
- Akkor
felhívom a szövetségi kapitányt, hogy van pár tippem kezdés előtt – halászta elő a telefonját.
- Nem a
fifában vagy, Coop – emlékeztettem, hiszen ott szokott menedzserkedni.
-
Szerintem, ő mindig a fifában van – jegyezte meg Dex
szórakozottan, amin persze felnevettem.
- Ha
lement a meccs, lejátsszuk fifában is? – nézett rám reménykedve Coop, nagy,
bociszemekkel.
-
Bármennyire is hasonlíthatok Norbira, tájékoztatlak, hogy én nem ő vagyok.
- Attól
még játszhatnánk.
-
Legyen.
- Abban
is leverlek, mint hokiban.
- Jobb,
ha nem is mondok semmit.
-
Játszunk inkább kinect sportot és akkor talán engem se hagytok figyelmen kívül –
ajánlotta Dex.
- Mivel
kezdjünk?
- Golffal
vagy darts-cal, mert azokban lehet hárman is részt venni.
- Előbb nézzük a meccset – teremtettem csendet.
-
Hiányzik Nahuel – sóhajtott Coop.
- Menj
csak utána – bátorítottam.
-
Ennyire kettesben akarsz maradni Dex-szel? – csattant fel teljesen váratlanul
Coop.
- Mi
van? – bámultam rá némileg megrökönyödve.
-
Szóval erről van szó – kapott az alkalmon Dex.
- Van
ám fent is egy tévé. Nem muszáj engem idegesítenetek – forgattam a szememet, de
egy cseppet zavarban voltam.
- Leah,
ha kettesben akarsz velem lenni, csak mondanod kell – csusszant közelebb
Dexter.
- Coop!
Nincs kedved ideülni közénk? – kezdtem a másik irányba oldalazni.
- Nekem
pont jó itt – vont vállat.
-
Bármikor szakítok rá időt, hogy
kettesben legyünk –
szívatott tovább Dex egyre közelebb és közelebb osonva.
- Én
meg bármikor behúzok neked egyet – emeltem fel az ökleim hirtelen ötlettől vezérelve.
- Erre
semmi szükség – szólt közbe Coop.
- Ja,
jó lesz nekem itt is – csüccsent vissza Dex eredeti helyére én pedig zakatoló
szívvel emeltem tekintetem a képernyőre.