- Én akarok itt lenni!
- Nem! Én már lestoppoltam ezt a helyet!
- Hogy stoppoltad volna le?
- Mondtam, hogy „stipi-stopi, én alszom itt”! – formált
macskakarmokat ujjaival Coop.
- Ugyan, ez már rég nem így működik.
- A stipi-stopi örök érvényű!
- Az biztos, hogy nem fogsz itt aludni örökké – szóltam bele Coop
és Dex magasröptű vitájába.
- Tehát akkor ma este én alhatok itt?
- Mégis honnan szűrted ezt le?
- Most mondta Leah!
- Dehogy mondta! Kipaterolni próbált.
- Téged próbált kipaterolni!
- Legszívesebben mindkettőtöket kipaterolnám.
- A szobából?
- Az országból! – vágtam rá a szememet forgatva.
- Nem hiszem el, milyen vagy!
- Ja, ez azért túlzás volt…
- Nem értem, miért kell ilyeneket mondanod.
- Ezután nem is akarok itt aludni – kezdte a durcát Coop.
- Én azért még akarok – felelte tétován Dexter.
- Akkor én is! – fordult vissza az ajtóból Coop.
- Csak trükköztél? Hátha megszabadulsz tőlem?
- Még szép!
- Fiúk… - sóhajtottam fáradtan.
- Neked kell döntened, Leah – közölte ellentmondást nem tűrő hangon
Cooper.
- Azt nem hiszem – ingattam a fejem. – Ha rajtam múlik, egyedül
alszom.
- Olyan lehetőséged nincs – okoskodott Dex is.
- Már, hogy ne lenne? Az én ágyam. Az én szobám. Az én házam –
tártam szét a kezem szarkasztikus vigyorral a képemen. – Folytassam még?
- Aha, ha nem nagy gond – feleselt pimaszul Dexter.
- Az én városom. Az én országom – fejeztem be a kis mondókámat.
- A te kontinensed – tette hozzá huncut mosollyal, mire
elfintorodtam.
- Játsszuk le kő-papír-ollóval – vetette fel ötletét Coop.
- Azt már nem! Nem kell itt semmit lejátszani! – vágta rá Dex. –
Múltkor te aludtál itt, most én fogok.
- Végül is ebben van egy kis igazság – vontam meg a vállamat.
- Ne, Leah! Te ebbe ne szólj bele! – intett le Cooper rám se
hederítve.
- Pedig épp mondani akartam, hogy kő-papír-ollózzunk – billentettem oldalra a fejemet.
- Nyugodtan beleszólhatsz, kincsem – ölelte át kedvesen a
vállamat, mire röhögve leráztam a kezét.
- Ha Dex nyer, itt alszik. Ha te nyersz, itt alszol. Ha én nyerek…
- soroltam, de itt Coop közbeszólt.
- Akkor is én alszom itt.
- Nem. Akkor egyikőtök sem alszik itt – pontosítottam.
- És mikor alszunk mindketten itt?
- Ha hagyjuk a fenébe az egész kő-papír-ollót és elrendezitek magatok között – horkantottam kissé unottan.
- Arról szó sem lehet!
- De nem ám!
- Akkor hajrá!
- Kő!
- Papír!
- Olló!
Előző rész:
Ezt direkt csinálod? ����������
VálaszTörléskedvenc sztori❤️❤️❤️ kár hogy ilyen rövidek a részek
VálaszTörlés