2018. szeptember 27., csütörtök

Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor? 9.rész

- Szeretlek, Sophie.
Hát igen. Ez a rész feltehetőleg már mindenkinek ismerős. Lássuk be remekül csináltam. Laza voltam és menő, ahelyett, hogy bőgtem volna. Sőt, voltaképpen én vigasztaltam Sophiet, pedig engem dobtak. Gyakorlatilag nyolc év kitartó szerelmének munkája ment a szemétbe. Na, jó. A nyolc alatt igazából minden nap érzelme a kukában landolt, ha úgy vesszük. De nem bántam. Egy percét sem a szeretetemnek. 

Gondolom azt részleteznem sem kell, hogy ezután semmi nem volt már ugyanolyan. Hiába mondja az ember, hogy nem gáz, ne törődj vele, hogy amúgy nyolc éve szerelmes vagyok beléd, legyen minden úgy, mint régen. Ezt nem lehet semmissé tenni és nem foglalkozni vele. Erre meg Sophie sem volt képes. 

Két napig nem keresett, én pedig nem akaszkodtam rá, hagytam hadd eméssze csak meg. Kibírtam. Az elmúlt kilenc hónapot is kibírtam. És az elmúlt nyolc évet is. Most viszont befejezem a mártírkodást.

A harmadik este felhívott. 

- Tényleg szeretsz? - szólt bele köszönés nélkül. 
- Ezen töprengtél az elmúlt két napban?
- Nyolc éve? - Hangja egy cseppet kételkedően csengett.
- Teljesen földbe akarsz döngölni? - nevettem fel szórakozottan.
- Dehogyis! Csak annyira...
- Hihetetlen? - sóhajtottam fel. 
- Ne haragudj - mondta csendesen. 
- Azért, mert alig akarod elhinni vagy mert nem viszonzod?
- Inkább a második - érkezett a válasz néhány másodpercnyi hallgatás után. 

- Biztos, hogy csak ez bánt? Most mondd meg őszintén, mik miatt ne haragudjak.
- Jó, akkor vegyük bele a hitetlenkedésem is - határozta végül el magát. 

- Még valami? 

Hosszú csend.

- Rydel...

Kellemes érzés kerített hatalmába és felnevettem. 

- Egész pontosan mit sajnálsz vele kapcsolatban?
- Hogy megpróbáltalak összehozni titeket! Hogy ráderőszakoltam! - eredt meg a nyelve és jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, közben hevesen gesztikulál a vonal másik végén. 
- Ez azért egy kicsit túlzás. 
- Ne cukiskodj - pufogott. - Ne próbálj szépíteni a kedvemért. 
- Ryde meg én jó haverok lettünk - próbáltam továbbra is vigasztalni. 
- Jó, de...
- Soph, jól csináltad. Én sosem reménykedtem, hisz ott volt neked Luke, én pedig nem voltam olyan hülye, hogy ezt figyelmen kívül hagyjam. 
- Akkor, hogy lehet, hogy nyolc éve...? - kérdezte halkan és meglehetősen jogosan. 
- Nem tudom. Fogalmam sincs.
Na, jó, tudtam. Illetve akadtak sejtéseim, csak egyszerűen nem volt itt az ideje, hogy arról áradozzak neki, mennyire fantasztikus ember is, hogy milyen gyönyörű és mennyire szeretem a mosolyát, a humorát, a huncutságát, ravaszságát, kedvességet, jó lelkét. 
- Elmondtam neki - közölte Soph újabb hallgatása után.
- Luke-nak?
- Igen. 
- Tudom. Mármint tudtam, hogy így lesz. 
- Nem akartam titkolózni előtte - védte magát Sophie, mert félreértelmezte a hallottakat. 
- Nem is tudnál - mosolyodtam el. - És nem is állt szándékomban ilyesmire kérni. Isten őrizz!
Nem kérdeztem, hogyan reagált Luke, Soph pedig nem mondta. Mindketten, sőt, ha úgy vesszük mindhárman tudtuk, hogy ezt Luke-nak és nekem kell lerendeznünk egymás között. 
- Rydel tudta?
- Szerintem mindenki tudta rajtad kívül - nevettem fel kurtán. 
- Te mondtad el neki?
- Senkinek nem mondtam el - vágtam rá. 

- Sajnálom – komorodott el ismét. – Hogy fájdalmat okoztam neked és szenvedést. Hogy mikor megpróbáltál eltávolodni, én nem hagytam és ragaszkodtam a barátságunkhoz. És azt is, hogy nem vettem észre, hogy érzel. Vak voltam és önző.
- Ez nem a te sarad, Sophie. Ha annyira akartam volna, igenis elvágtam volna minden szálat, ami összekötött minket. Én voltam az, aki nem is akart továbblépni. Tulajdonképpen nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért hirtelen rád zúdítottam ezt az egészet, én volta az önző. De akkor sem tudom sajnálni. Megmondtam neked. Szeretlek szeretni. Fontos vagy nekem, az életem egy meghatározó személye és nem akarok lemondani rólad. Úgy értem, a barátságunkról. Nyugi, nem arra hajtok, hogy…
- Tudom! Csak nem akarom még nehezebbé tenni neked.
- Akkor adj egy esélyt a barátságunknak – kértem.
- Azt hiszem, én is ugyanezt kérem tőled.

Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése