- Remélem, nem azért hívtál,
mert pátyolgatni akarsz, miután hallottad, hogy visszautasítottak egy másik
csávó miatt – jegyeztem meg, mire őszinte vigyor jelent meg az arcán.
- Nagyon jó csávó lehet, ha
lehagyott – kacsintott rám játékosan.
- Meglátjuk mennyire lesz
nagyon jó, miután lenyomom biliárdban.
- Én foglak lenyomni téged!
- Még mit nem! Erre
gyakoroltam az elmúlt egy évben! – ellenkeztem rájátszva a dologra.
- Hah! Én vérbeli spanyolokkal
edzettem!
- Mit számít az?
- Fiúk! – szólt közbe valaki. –
Szabad az asztal.
- Kösz, haver! – veregette
vállon a fickók Luke felpattanva, én pedig követtem őt a biliárd irányába, miközben gondolataim megint másfelé
kalandoztak.
- Azért vagyunk itt, hogy megünnepeljük a hivatalosan is elvégzett
angolvizsgánkat! – harsogta Gabe az egyik asztalon állva.
- Gyere le onnan, te nagyon hülye! – próbálta lerángatni barátját
Luke.
- Ráadásul mindjárt betöltöm a tizenhetet! – folytatta a köszöntőt Gabe, kezében egy söröskorsóval.
- Legalább ne kürtöld világgá, hogy közelében sem vagy a
nagykorúságnak – vágott egy pofát Luke, én pedig a segítségére siettem.
- Valami ötlet? – pillantottam Luke-ra kérdőn.
- Megragadjuk a bokáját és lerántjuk – vonta meg a vállát tettre
készen.
- Vagy csak megvárjuk, hogy lejöjjön a pultoslány és fejbevágja a
tálcájával – vigyorodtam el.
- Jesszus, srácok! – került elő Sophie a szemét forgatva. – Csak figyeljetek és tanuljatok!
- Most fel fog vágni a zsenialitásával? – húztam össze a szemem.
- Csak figyelj és tanulj! – ismételte Sophie hanghordozását Luke,
igyekezve nagyon bölcs arcot vágni.
- Gabe, drágám! – integetett Sophie az asztalon trappólónak.
- Soph! – üdvözölte boldogan Gabe.
- Nincs kedved csocsózni egyet a srácokkal?
- Csocsó? – csillant fel azonnal Gabe szeme és egy minutummal később már lent állt mellettünk, a zsebében kotorászva egy érme után.
- Figyeltünk – bólintottam.
- Tanultunk – helyeselt Luke, majd nyomott egy puszit barátnője arcára és Justin keresésére indult, hogy megejtsük négyesben a közös csocsózást.
- Woá! Zsenialitásod nem ismer határokat – jegyeztem meg Sophie-ra
mosolyogva.
- Nem is értem, hogy jut eszetekbe előbb lerántani szerencsétlen haverotokat, mint lecsalogatni – emelte a plafonra
tekintetét szórakozottan.
- Az én haverom biztos nem – tartottam fel a kezeimet védekezően. – Gabriel kizárólag Luke haverja.
- Áh! – biccentett amolyan „így mindjárt más” stílusban Sophie.
- Na és Soph, mondd csak, milyen érzés szín jelesre vizsgázni
angolból? Kérlek, nyilatkozz. Még csak tizenegyedikes vagy, csupán
tizenhatéves. Bámulatos teljesítmény.
- Ne tréfál, Cas – nevette el magát. – Te hányast is kaptál?
- Én hibáztam. Kettőt is –
feleltem roppant komoly arccal.
- Hű! Az már valami – öltötte fel ő is pókerarcát.
- Jus négyest kapott. Az legalább tizenöt hibát jelent – folytattam
bizalmasan suttogva.
- Luke-ról meg már ne is beszéljünk – legyintett Sophie.
- Sosem volt erőssége az angol – vigyorodtam el.
- Valóban nem.
- Nagy szemétség, hogy karácsony előtt még angol vizsgára is kényszerítették – emeltem fel egy kicsit a
hangomat, mert a szemem sarkából láttam, hogy az emlegetett visszatért.
- Ugye? Én is ezt mondom! -
pislogott ártatlanul. – De az, hogy összekapartam egy hármast, jelentős eredményről árulkodik.
- Büszke vagyok rád! – paskoltam meg a hátát.
- Mennyit is hibáztál, Tash? Hármat?
- Kettőt! – kértem ki
magamnak. – Előkerítetted Just?
- Otthagytam a csocsó asztal mellett Gabe-bel – intett maga mögé Luke
félvállról.
- Jobb lesz, ha megmentjük – vizslattam szerencsétlen Justint, akinek
Gabe kis híján leöntötte a kedvenc ingét olcsó sörrel.
- Jössz, Case? – rángatott ki a
gondolataim közül Luke.
- Ja, persze – léptem a
biliárdasztalhoz.
- Akarsz kezdeni?
- Nem, nem, ez nem így megy –
ráztam a fejem. – Hagyományos módszerekkel játszunk.
- Egy menet érmefeldobás, egy kő-papír-olló, egy szkander? – vigyorodott el.
- Pont így, ebben a sorrendben –
mosolyodtam el én is. – Aki a háromból többet nyer, azé a kezdés joga.
Ezt a szabályt még tizedikes
korunkban találtuk ki, mikor Luke-nál xbox-oztunk.
- Ki kezdjen? – pillantott rám Luke.
- Dobjunk fel egy érmét?
- Az sosem elég igazságos. Túlságosan sok múlik a szerencsén. Kő-papír-olló?
- Az meg csak arról szól, mennyire tudod kiszámítani az ellenfeled
taktikáit – kontráztam.
- Szkander? – vágtuk rá egyszerre.
- Hm, ha összedobjuk a hármat, akkor mindent egyenesbe teszünk.
- Szerencsét, logikát és nyers erőt – értettem egyet.
Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor.html
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor.html
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése