Páratlan páros, 11.rész

Jó mókának ígérkezik!

Hát ez egyenesen csodás. Egy egész nap kellett hozzá, hogy valaki máris meglátta a kardomat. Nem reménykedtem örökkévalóságban vagy ilyesmi, de egy napnál azért többre számítottam. De legalább Bakugou Katsuki az. Mielőtt megérkeztem a suliba, mérlegeltem, vajon kik lennének azok, akiket a legszívesebben beavatnék. Akikről úgy vélem, igenis képesek hallgatni arról, ami fontos. Arra jutottam, hogy Todoroki Shouto az egyik, Midoriya Izuku a másik és Kacchan a harmadik. Kellett egy B terv, hogy ha netán rosszra fordulnak a dolgok, legyen olyan, akinek mesélhetek róla. Hát, rosszra nem fordultak, de legalább a három kiszemeltem egyike jött rá és reményeim szerint hallgat is róla, mint a sír.

Efféle gondolatokkal csüccsentem a helyemre másnap reggel, egyenruhában, a szokásos kiegészítőimmel. Egy finom páncél a ruha ujja alatt.

- Kíváncsi vagyok, mi lesz a második esély menete – pattogott előttem Ashido.

- Remélem nem lesz megint korrepetálás – remegett meg Kaminari, feltehetőleg korábbi rossz emlékeket felidézve.

- Tokoyami-kun! Kértelek már, hogy ne ülj a padon! – magyarázott nagyban Iida a másik oldalamon.

- Hé, Ao! – lépdelt felém integetve és vigyorogva Kirishima.

- Jó reggelt! – mosolyogtam rá.

- Hogy van a kezed? – pillantott a továbbra is bekötött jobbomra.

- Köszi, már egész jól. Recovery Girl pillanatok alatt helyre tett – lelkendeztem, mert jól esett az érdeklődése.

- Nagyon keményen toltad tegnap – bólogatott elismerően.

- Mindenképp győzni szerettem volna – mosolyodtam el és kicsit elpirultam zavaromban. – Végül is ez volt az első szereplésem a U.A.-n.

- Nagy hatást keltettél, az biztos – kacsintott rám, feltartva a hüvelykujját.

Több beszédre nem volt időnk, mert időközben becsengettek és Aizawa-sensei megjelent a teremben, hamar bevetve képességét, hogy elhallgattassa a kíváncsi többieket.

- Jó reggelt, osztály! Először is, gratulálok azoknak, akik átmentek a vizsgán! Aokaen – pillantott itt rám. – A győzelem nem minden. Egy hősnek mindent számításba kell vennie. Ha van választási lehetőséged, úgy nyerj, hogy ne másnak kelljen megmentenie.

- Igenis – sütöttem le a szememet, majd Kacchanra pillantottam.

Csak a hátát láthattam, nem nézett még felém se, az asztalán könyökölve meredt előre.

- Továbbá, akik megbuktak, egy hét múlva újra próbálkozhatnak. Addig is délutánonként két órán keresztül korrepetálásra kell járniuk.

- Már megint? – nyöszörgött Kaminari.

- A hétvégén is! – tette hozzá Aizawa-sensei.

- A hétvégén? – szörnyedt el Ashido.

- Pedig olyan közel jártunk – sóhajtott Uraraka.

- Miért? Miért mindig én? – fogta a fejét Kiri.

- Csendet – repült az égbe az ofő haja, szemei pedig vörösen villantak meg, aminek következtében mindenki elhallgatott.

- Ezenkívül van még egy fontos dolog, amiről beszélnünk kell!

- Még egy? – sápadt el végleg Kaminari.

- Mi jöhet még? – fogta a fejét Mineta reményvesztve és meglehetősen elkeseredetten.

- Péntek este egy fogadást tartanak All Might tiszteletére. A U.A. két hőstagozatos osztálya is meghívást kapott, aki akar, elmehet – terítette az asztalra a meghívókat az ofő. – Ez egy jó lehetőség, találkozni profi hősökkel és tágítani az ismerettségi köreiteket.

- Valami átlagos és király! – lélegzett fel a korrep-csoport.

- A fogadásra húzzatok alkalmi ruhát és viselkedjetek illedelmesen – pillantott jelentőségteljesen Bakugou-ra az ofő, aki csak egy elégedetlen pofavágással nyugtázta a hallottakat.

- Ezenkívül a fogadás fontos része a tánc, úgyhogy a Happy Feet csoportja mától minden délután a rendelkezésetekre áll tanítás után.

- T-t-tá-tá-tánc? – Ezúttal Midoriya volt az, aki rettentően kétségbeesettnek tűnt.

- Happy Feet? – örvendezett Hagakure. – A híres táncoló hősök?

- Inkább hírességek, mint hősök – javította ki Oijiro félénken.

- Én aztán nem fogok táncikálni – horkant fel rögvest Bakugou.

- Akkor azt ajánlom, el se menj Bakugou – hagyta rá Aizawa-sensei nem törődöm stílusban.

- Tsch – fordította el a fejét tüntetően a szőke.

- Sensei! – lendült a magasba Iida keze.

- Igen?

- Ha az osztály felének tanítás után tart korrepetálást és akkor van a táncoktatás is, ők hogyan fognak eljárni mindkettőre?

- Jó kérdés, Iida. A vizsgán megbukottak csak a mai táncoktatásra mehetnek el, holnaptól pedig velem lesznek.

- Egy órán kell megtanulnunk mindent?

- Nekem teljesen mindegy, mikor tanuljátok meg, oldjátok meg, ahogy akarjátok – vonta meg a vállát az osztályfőnök. – Ez az ára a bukásotoknak.

Hát persze. Ad nekik lehetőséget, csak sokkal nehezebb utat tár eléjük, mint elénk.

Táncoktatás, mi? Azt hiszem, nem lesz gondom vele. Viszont a tánc egy társas dolog, kell egy partner, aki feltehetőleg fiú. Jó mókának ígérkezik!

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/07/egy-ujabb-kezdet-12resz.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-10resz.html

Szeretlek. Te mást szeretsz. És akkor? 13.rész

- Nem hiszem el – csóválta a fejét Luke, mikor zsinórban a harmadik menetet is megnyertem biliárdban. 
- Pedig jobb, ha hozzászoksz – vigyorogtam rá.

Ennyi öröm nekem is jár, ha már övé életem szerelme. Viccelek. Én aztán nem pikkelek Luke-ra, az egyszer biztos.

- Játszunk még egyet! – bólintott szigorú képpel.

- Előtte egy sör? – emeltem fel már üres korsómat.

- Persze – értett egyet és felvonultunk a kiszolgáló pulthoz és kértünk két újabb kört.

- Egy üveg vizet is adj, kérlek – tettem hozzá.

- Jegeset vagy simát?

- Jegeset – feleltem a meglehetősen forró nyár miatt, mivel így is dőlt rólunk a víz.

- Mit is kell mondanom? – fordultam Luke-hoz kérdőn.

- Hogy ki hívott meg és te kiket hívsz meg – magyarázta nagyban.

- Ja. Igen. Szóval köszönöm Jusnak ezt a csodálatos kihívást – itt vágtam egy pofát az említett irányába. – Sok szeretettel belerángatom ebbe a marhaságba Luke-ot és Sophiet.

Itt először játékosan a balra mögöttem álló Luke-ra, majd szembe, a kamerát tartó Sophie-ra kacsintottam.

- Erre mondjuk számíthattunk volna – fancsalodott el Luke képe, Sophie pedig sikkantva felnevetett.

- Én miért? Nem én öltelek le jeges vízzel! – kacagott.

- De te videózod le – mosolyogtam rá jókedvűen.

- Készen állsz, Tash? – érdeklődött Luke gonoszan.

- Erre nem lehet készen állni – jegyezte meg a másik oldalamról Justin.

Karbafont kezekkel, félmeztelenül, türelmesen vártam, hogy felemeljék a hatalmas vödör jéghideg vizet és a nyakamba öntsék. Luke és Justin röhögve erőlködtek, míg végül megéreztem a rohadt hideg vizet a bőrömnek csapódni. Hiába volt vagy 35 fok, cseppet sem esett jól, így nevetve és reszketve ugráltam arrébb, majd fordultam szembe a barátaimmal.

- Na milyen? – vigyorgott Luke.

- Akár most kipipálhatod te is a kihívást és máris megtudod – húztam fel az orrom dideregve.

- Nem esett jól? Pedig olyan meleg van – tűnődött hangosan.

- Kész! Eldőlt – tartottam fel a kezeimet, már bosszút forralva. – Én fogom leönteni Lucast.

Szintén tizedikesek voltunk, mikor ez az eset megtörtént. Akkoriban Justinnak még göndör haja volt és rossz szeme miatt szemüvege, melyet gimi után kontaktlencsére cserélt, haját pedig levágatta és azóta is mindig gondosan oldalra zselézi.

Én még kilencedik utáni nyáron szántam rá magam, hogy levágassam a csodálatos vállig érő, hullámos szerű hajamat, miután Sophie a bátyjával kapcsolatban megemlítette, hogy nem tetszik neki egy fiúnál a hosszabb haj. Persze, tiszta gáz, hogy ennyi kellett nekem, hogy fodrászhoz rohanjak, de hát 15 éves voltam és egyébként is, csak a baj volt a hajammal. Lusta voltam állandóan megmosni, béna fejpántot hordtam és csak hálálkodni tudtam magamnak, amiért legalább frufrut nem növesztettem.

Luke-kal éjfél körül váltunk el és épp hazafelé tartottam, a telefonomat böngészve, mikor a facebook-om új esemény létrejöttét jelezte.

Három éves osztálytalálkozó.

Az első gondolatom az volt: kit izgat.

Nem mintha antiszociális lennék, de mindig is azon a véleményen voltam, hogy akikkel találkozni szeretnék, azokkal találkozom is. Most volt például a buli Gabenél, egy csomóan ott voltak az osztályból, de eleve nem volt meghívva mindenki, sokan rá sem értek. Ezek az évente ismétlődő osztálytalálkozók pedig azt a célt szolgálták, hogy a lehető legtöbb ember eljöjjön az ofőnkkel kiegészülve és úgy tegyünk, mintha megint gimisek lennénk…? Nem tudom. Az elsőre sem akartam már elmenni, de Sophie nem értett egyet az álláspontommal és persze hamar beleegyeztem, miután mosolyogva állította, jól fogunk szórakozni. A másodikon nem voltam őt és mivel a nyár végén volt, már Sophie és Luke sem. És tessék. Megint eltelt egy év.

Hirtelen felugrott egy messenger ablak.

Jus üzenete: Nézd már! A kedvenc eseményed!

Ez állt az üzenetben és egy screenshot a facebook eseményről.

Cas üzenete: Ne is mondd! Így is itt sikongatok boldogan a buszon.

Jus üzenete: Vagy kínodban.

Cas üzenete: Főleg kínomban.

Míg gimibe jártunk, gyakorlatilag végig Justinnal, Luke-kal, Sophie-val és Luke révén Gabe-bel lógtam. Számomra elég volt ennyi is, sosem voltam az a nagy haverkodó típus, aki mindenkivel jóban akar lenni. Én megelégedtem azzal, ha már csak egy igaz barátom is akadt, épp ezért az osztálytalálkozó egyáltalán nem volt izgalmas.

Jus üzenete: Kíváncsi vagyok, ezúttal milyen színű haja lesz Lanának.

Justin persze a szöges ellentétem volt ebben a kérdésben is, mint annyi másban. Ő sem tartotta annyi mindenkivel a kapcsolatot (de azért lényegesebb több emberrel, mint én), azonban nem akadt olyan, aki ne érdekelte volna egy év elteltével. Hova jár, mit dolgozik, van-e a kapcsolata, hol él, mik a tervei.

Cas üzenete: Nincs fent facen?

Jus üzenete: Mostanában nem posztolt.  

Lana már gimi alatt és Justin elmondása szerint azóta is folyamatosan festi haját élénknél élénkebb színekre.

Cas üzenete: Tavaly milyen is volt?

Jus üzenete: Világos kék.

Cas üzenete: Fogadunk, hogy most lila?

Jus üzenete: Én vörösre tippelnék.

Nem mintha lenne esélyem ilyen téren Justin ellen, de egy próbát azért megér.

Cas üzenete: Mit kap a győztes?

Jus üzenete: Ha nyersz és eljössz, kivételesen megóvlak Vanessától.

Cas üzenete: Áll az alku!

Vanessa valamiért gimi alatt és után is, mikor találkoztunk, megpróbált felszedni. Nem mintha szerelmes lett volna és lenne belém, csupán… Franc se tudja.

Cas üzenete: Ha te nyersz, elmegyek arra a hülye filmre.

Már egy ideje el akart rángatni valami marhaságra.

Jus üzenete: Legyen!

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/04/szeretlek-te-mas-szeretsz-es-akkor.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/01/szeretlek-te-mast-szeretsz-es-akkor.html

Páratlan páros, 10.rész

Beszélgessünk a képességedről!

Annyit tehettem, hogy reménykedtem, Bakugou valójában nem is látta a kardot. Vagy ha látta is, egyszerű tetoválásnak nézte és nem izgatja magát vele kapcsolatban.

Így hát miután felébredtem, elslattyogtam a koliba, ahol is rögtön az egész A-osztályba ütköztem.

- Jól vagy, Miyako-chan?

- Minden rendben Ao?

- Felépültél, Aokaen-san?

A kérdések záporoztak, mind körém gyűltek, nekem pedig hevesen zakatolt a szívem és majdnem könnybe lábadt a szemem. Sosem volt részem ennyire szeretetteljes fogadtatásban. Nem hiába mondják, hogy az A-osztály iszonyatosan összetartó és minden egyes tagjukat megbecsülik és támogatják. Most, hogy én is részese lettem az osztálynak, szó nélkül befogadtak és máris egynek tekintenek maguk közül.

- Jól vagyok, köszönöm – lapogattam meg a nyakam zavaromban. – Tényleg! Kik mentek át?

- Todoroki-chan és Tokoyami-chan győztek az egyes pályán – kezdte sorolni Tsuyu-chan.

- Esélyünk sem volt – nyöszörögte Mineta. – El se jutottunk a harmadik körig.

- Midoriya és Aoyama levert minket – nevetett lelkesen Uraraka, a jelek szerint túltéve magát a vereségen.

- Yaomomo és Sero lenyomta a Kaminari-Jirou párost.

- Iida-kun és Oijiro-kun pedig nyert Satou és Shoiji ellen.

- De! – tartotta fel az ujját Iida-kun. – Azok a párosok, akik most nem győzedelmeskedtek, kaptak egy második esélyt, hogy átmenjek a vizsgán.

- Lesz egy második forduló! – ugrándozott lelkesen Ashido.

- Ez szuper! – mosolyogtam rájuk bíztatóan, majd megigazítottam a nyakamba akasztott anyagot, mely a sérült kezemet tartotta hasam és a mellkasom találkozásának vonalánál.

A többiek heves értekezésbe kezdtek a közelgő második fordulóról és egyebekről, én pedig arra lettem figyelmes, hogy Bakugou mellém lép és halkan annyit mond.

- Gyere ki. Beszélgessünk a képességedről!

A fene egye meg – sóhajtottam egy hatalmasat, majd észrevétlenül elléptem a többiek mellől és követtem Bakugout.

A kollégiumtól nem sokkal arrébb torpant meg, kezeit a zsebébe süllyesztve.

- A kezed – szólalt meg nagy sokára.

- Kösz, jól van – próbáltam meg elbliccelni a dolgot.

- Láttam a kardot – közölte, hogy most előre tisztázza, kár is tagadnom vagy hazudoznom.

- Az csak egy tetkó – legyintettem szabad balommal.

- Kétlem. Pont olyan volt, mint a kupa a lábadon.

- Praktikusabb így tetkót gyártani, mint felvarratni magamra valamit – eresztettem meg egy szívélyes mosolyt.

- A jelmezed és a tréning ruhád ujja is hosszú.

- Sokkal divatosabb, mint az a béna rövidujj – hárítottam.

- Egy újabb adottsága lenne a képességednek?

- Túlgondolod – ingattam a fejemet, mire közelebb lépett.

- Szarul hazudsz.

- Te meg szarul találgatsz – vágtam vissza, majd önkéntelenül is megborzongtam, hiszen csak egy szál hosszúujjúpóló volt rajtam, kint pedig este révén hűvös volt a levegő.

- A képességed rejtélyes. Ráadásul kísértetiesen hasonlít arra a kéktüzes csávóra a gonosztevők szarságából – jegyezte meg.

- Dabi? – ugrott meg a szemöldököm.

- Dunsztom sincs – vicsorított, egyértelművé téve, hogy a névmemóriája nem az erőssége.

- Ó, nem. Köztünk aztán nincsen semmilyen rokoni szál – ráztam meg a fejem hevesen, miközben ismét kirázott a hideg. – Tény, hogy hasonlít a képességünk, de attól még más. Az ő tüze forró. Az enyém hideg. Ez egy alapvető különbség.

Bakugou nem reagált, ellépett mellettem, ám a fejemre dobta felsőjének kapucniját és éreztem, ahogyan pulcsija a hátamra simult. Megfordultam és láttam, ahogyan elgondolkodva leül egy padra. Vonakodva ugyan, de letettem a fenekemet a pad másik felére, Bakugou jobb oldalára.

Éreztem, hogy többet szeretne tudni a képességemről, de túl büszke és túl Bakugou, hogy ezt hangosan is elismerje, így hát sóhajtva beleegyeztem.

- Alapvetően azt fontos megértened, hogy az én tüzem nem olyan, mint például Todorokié. Mondjuk úgy, hogy a kék tűznek lelke van. Sokkal többre képes, mint a tűz maga. Dabi forró tüze tényleg olyan, mint egy normális tűz, mint Todoroki tüze, csak Dabié lényegesen forróbb. Az én tüzem viszont hideg. Tsumetai. Így is nevezik.

Kidugtam Bakugou fekete pulcsija alól szabad balom és tenyeremben megjelent egy kisebb kék láng. 

Fájó jobbomat óvatosan kiakasztottam a rögzítésből és Bakugou baljáért nyúltam, mert tudtam, magától csak azért sem fogja kipróbálni. Megragadtam a kézfejét és ujjait a tűzbe irányítottam.

Szemében egy hangyányi érdeklődést láttam felfedezni, ahogyan konstatálta, hogy a tűz valóban kellemesen hűvös.

- Persze, ennél sokkal hidegebb is lehet. Mint tudod, ha valami igazán hideg, ugyanúgy okozhat égési sérülést.

Elhúzta a kezét és visszaejtette az ölébe.

- Mit tud a kard? – kérdezte végül.

- Nem adod fel, mi? – húztam el a számat kelletlenül.

- Az nem az erősségem – vigyorodott el.

- A kard egy fegyver. Hakai-nak hívják.

- Hakai? – ismételte meg.

- Pusztító – bólintottam. – Igazából úgy működik, ahogy a kupával csináltam. Semmi extra.

- Valamiért mégiscsak extra, ha annyira rejtegeted.

- Ez a titkos fegyverem, oké? – sóhajtottam lemondóan. – Nem én raktam a bőrömre. Már rajtam volt, mikor Edgeshot megtalált. Feltehetőleg vagy kaptam vagy ezzel születtem.

- Erősebb vagy, ha használod?

- Sokkal. Strapabíróbb leszek, az erőm megsokszorozódik, az állóképességem megnövekszik, a képességem kitágul. A karddal nagyobb a hatótávolsága a tüzemnek, képes vagyok újabb technikákra és így tovább.

- De? – húzta össze a szemét várakozóan.

- Az egy dolog, hogy elmondom a legféltettebb fegyverem eredetét és működését, de nem fogom a rám gyakorolt negatív hatását is azonnal elszájalni pont neked – tartottam fel a kezemet megálljt parancsolva. – Ez olyan, mintha te elárulnád a gyengepontod.

- Nekem nincs gyengepontom – érkezett a várt válasz.

- Hogyne – fintorogtam.

- Mindegy. Kivárom vagy kiderítem – állt fel, majd a feleletem meg sem várva magamra hagyott, visszavonulva a kollégiumba.  

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-11resz.html
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-9resz.html

Páratlan páros, 9.rész

Harmadik kör: Előny

Az alapvető előnyünk - ami abból származott, hogy rajtam (és most már Bakugou-n) kívül senki nem tudott a képességem velejáróinak egyikéről -, megduplázta a sikerünk kimenetelének valószínűségét. Még ha ki is kapnánk Kiritől és Tsuyu-chan-tól, álmukban sem keresnénk a testemen a kupánkat.

Így hát miután felhangzott az indulást jelző sípszó, bátran indultunk neki a városnak, az egyes kapu irányába, ahol ellenfeleink tartózkodását feltételeztük. Nem tartottam valószínűnek, hogy Kiriék szétválnának, hiszen az én képességem miatt tanácstalanok lehettek és kicsit sötétben puhatolóztak, míg Bakugou esetében pedig pont azért láthatják előnyösebbnek együtt maradni, mert tudják, mire számítsanak.

- Állj! – torpant meg Bakugou hirtelen és mivel közvetlen előttem haladt, a váratlan stopja következtében a hátának ütköztem. – Csapda.

Okos. Számítottak rá, hogy a pusztítás mániás Bakugou nem fog a tojásain üldögélni, hanem utánuk ered, ezért előkészítettek egy ideális terepet, ahova mi sétálunk majd be, így ők lesznek előnyben.

- A csapda elég látványos – bámultam le a kifeszített kötélre, melyet elszakítva ránk omlana az egyik épület teteje és Bakugou-nak be kellene vetnie a giga robbantását már rögtön az elején.

- Azt akarják, hogy kikerüljük – felelte hűvösen Bakugou, míg én csak pofákat vágtam mögötte.

- A vizes részhez akarnak terelni minket, hogy Tsuyu-chan előnyben legyen – állapítottam meg.

- Muszáj minden egyértelmű dolgot hangosan kimondanod? – förmedt rám.

- Szeretek hangosan gondolkodni – vontam meg a vállamat nem törődve a beszólásával.

- Ez biztos a javadra válik majd a gonosztevők ellen – gúnyolódott, majd kikerülve a csapdát arra felé vette az irányt, amerre ellenfeleink is szerették volna.

Bízik az erejében. Végül is, nem csodálom. Nem kizárt, hogy Kirivel és Tsuyu-channal is el tudna bánni egymaga.

Egyszer csak egy fal zuhant kettőnk közé, majd Tsuyu-chan lesből támadásával találtam szemben magam. Valószínűleg ez volt a tervünk, egyikük az egyikünkkel, másikuk a másikunkkal harcol majd. Azonban Tsuyu-chan adottsága számomra előnyt jelentett, hiszen nyelvével font körbe és fogott le, ám ujjaim amint egy hangányit is megérintették a nyelvét, a kék tűz fellángolt és megdermesztette őt. Kibújtam a béklyóból és átmásztam a törmelékeken, hogy meglessem, mi a helyzet a kedves párommal.

- Keresd meg a kupát! – érkezett az utasítás valahonnan.

Bakugou észrevett engem, de ő maga még nem győzte le Kirit, igy parancsba adta nekem, hogy tegyem a dolgom. Csodás.

Tudtam, hol a kupa, így pillanatok alatt a hatalmas tó partján találtam magam. Hát a képeségemmel speciel annyira nem sokra mentem, úgyhogy kibújtam a csizmámból és nekiláttam begyalogolni a hideg vízbe.

Tsuyu-chan azért támadt sokkal korábban, hogy ne legyen egyértelmű, hova rejtették a kupát, ám pont ezért sejtettem, hogy itt lesz. Vettem egy mély lélegzetet és alámerültem.

A fenébe, de hideg! Egyre mélyebbre merültem és fogyni kezdett a levegőm is, amikor végre megpillantottam a tó alján lévő tárgyon megcsillanó fényt. Ez az! Mindjárt elérem! 

Egyre mélyebbre úsztam, míg végül ujjaim a kupára kulcsolódtak és nagyon tompán hallottam felhangzani a győzedelmünket jelző sípszót. Azonban csúnyán elszámítottam magam és a már a már amúgy is megcsappant levegőm teljesen elfogyott, egyre homályosabban láttam, elhagyott az erőm és lesüllyedtem a tó fenekére.

Elkezdett lecsukódni a szemem, ám ekkor észrevettem egy alakot felém úszni, majd valaki megragadta a kezem és a derekam és sebesen fellökte magát a víz felszínére.

- A picsába! – hallottam a káromkodást és éreztem, hogy Bakugou lekapja rólam a kesztyűjét, majd feltűrte a nadrágom és a ruhám ujját, hogy ne tapadjon rám a jég hideg anyag, majd finom robbantásokkal hőt termelt, hogy melegedhessek.

Fulladozva kezdtem köhögni, reszkettem a hidegtől vizet köptem és krákogtam, míg végre teljesen magamhoz tértem.
- Győztünk! - eresztettem meg egy halvány vigyort, jobb szememet résnyire nyitva. 

- Akkor is győztünk volna, ha nem próbálod megölni magad. Néha nem árt gondolkodni, mielőtt cselekszel, tüzike! - gúnyolódott, folytatva a kifagyasztásomat. 

- Ne! – kaptam a balomhoz, amikor megéreztem, hogy a ruhám ujjával bajlódik. Késő volt. Meglátta a kard egy részét, aminek következtében pánikszerűen takargattam a kezemet a ruhámmal és szabad balommal.

- Te… - kezdte volna, de addigra megérkezett Aizawa-sensei és Recovery Girl, hordágyra dobtak és sietősen a gyengélkedőre szállítottak.

- Hajjaj – sóhajtott Recovery Girl, negyedórával később, mikor végzett az ellátásommal. – Nem kell ám a végtelenségbe hajszolnod magad már az első napon.

- Abszolút véletlenül alakult így – ellenkeztem, miközben betekerte gézzel a balom karom, melyen a Bakugou által okozott égési sérülések virítottak.

- Aludj egyet – utasított, én pedig engedelmesen másztam a takaró alá és merültem álomba.

Következő rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-10resz.html

Előző rész:

https://csillagokhullas.blogspot.com/2019/02/egy-ujabb-kezdet-8resz.html