- Micsoda szemfüles megállapítás - vágott egy pofát Dex.
- Miért nem jöttünk kocsival? - szitkozódott Coop.
- És mit csináltunk volna a kocsival? Rákötjük a vonatra? - vontam fel a szemöldököm.
- Úgy értem, egyenesen a fesztiválra - pontosított.
- Nem hiszem, hogy egy átbulizott éjszaka után biztonságos lenne bármelyikünknek vezetni - vélekedtem bölcsen, feltartva a mutató ujjam.
- Miért nem jöttünk kocsival? - szitkozódott Coop.
- És mit csináltunk volna a kocsival? Rákötjük a vonatra? - vontam fel a szemöldököm.
- Úgy értem, egyenesen a fesztiválra - pontosított.
- Nem hiszem, hogy egy átbulizott éjszaka után biztonságos lenne bármelyikünknek vezetni - vélekedtem bölcsen, feltartva a mutató ujjam.
- Én nem terveztem másnap hazajönni –
meredt rám Cooper úgy, mintha velem lenne a gond, amiért én így szándékoztam
tenni.
- De hát napijegyünk van – értetlenkedtem.
- És? Majd bemászom Nahuel-ék sátrába –
vonta meg a vállát Coop.
- A jó fenéket! – kevertem le neki egy jól
irányzott nyaklevest.
- Aú! – fogta a fejét megilletődve.
– Ezt most miért kaptam?
- Hogy miért? – fújtattam felháborodva. –
Nincs csalás! Te nem akartál elmenni egy hétre és van elég lóvéd, hogy vegyél
plusz jegyed, ha mégis maradni akarnál! Nem fogod elbliccelni.
- Ja, a dühös barna csajnak igaza van –
értett egyet Dex, de a biztonság kedvéért hátrált két lépést. Az ő
arcán ugyanis még ott virított az ütésem nyoma és nem akart megkockáztatni egy esetleges második
monoklit.
- Azt hittem, mind ezt tervezzük –
pislogott értetlenül Coop. – Úgy is csomagoltam – bökött a mellette heverő
sporttáskára.
- Mégis miből hitted ezt? – meredtem rá, mire segítségkérően Dexre nézett.
- Coop. Tesó – tárta szét a kezeit Dex a
lehető legtehetetlenebb arckifejezéssel.
– Erről még nekem sem volt tudomásom.
- Ha egy hétre akartál jönni, miért a
napijegyed kérted?
- Konkrétan azt mondtad, nem vágysz a
felhajtásra – idézte bátyja szavait Dex.
- Mert az volt a terv, hogy Nahuel és Tal
együtt mennek – magyarázta Coop kissé kétségbeesetten.
- Kinek volt ez a terve?
- Hát nekünk! – vágta rá. – Azt hittem,
mind ezért mondunk le róla.
- Úgy fest, túl sok mindent hittél
mostanában – dünnyögtem.
- Ja. Már nem működik köztünk a telepátia úgy, mint rég – ingatta a fejét
csalódottan Dex.
- N, álljunk csak meg! – tettem csípőre
a kezemet elgondolkodva. – Ha kettesben akarod
hagyni őket, minek maradnál ott a nyakukon?
- És másznál be a sátrukba – tette hozzá
kiegészítésképp Dex.
- Csak vicceltem – legyintett Coop.
- Ezzel az egésszel? – kezdtem elveszíteni
a fonalat.
- Haver, még én sem értelek – röhögte el
magát Dex.
- Mármint a közös sátras dologgal. Nyilván
befizetni terveztem és hármunknak szerválni egy közös sátrat – lendült bele.
- Szóval tényleg komolyan maradni akartál –
raktam össze.
- Azt
hittem, mind maradni akarunk!
- Legközelebb öntsd szavakba a gondolataid –
veregette meg együttérzően Coop vállát Dexter.
- És most hogyan tovább? – tettem le a
fenekemet a bőröndömre.
- Megyek és nézek egy másik vonatot – közölte
nemes egyszerűséggel Dexter és már ott sem volt.
Coop hozzám hasonlóan levetette magát a táskájára
és miután megigazította a baseball sapkáját, kezeit megtámasztotta a térdein.
- Nem is értelek – néztem rá. – Nem úgy
volt, hogy nem támogatod ezt a dolgot Norbi és Talia között?
- Én ilyet sosem mondtam! – kérte ki
magának.
- De gondoltál.
- Nem velük van bajom – ellenkezett. –
Csupán tartok tőle, hogy rosszul végződne és elszúrná a barátságunk.
- Szóval szerinted ötünk közül sehogy sem
lehetne egy jó párost kihozni? – húztam össze a szemem.
- Minek vagy ilyen kíváncsi, Leah? Talán
belém estél? – vigyorodott el huncutul.
- Az meg sem fordul a fejedben, hogy talán
inkább Dexterbe?
- Nem – felelte egyszerűen.
- És miért nem?
- Mert régóta ismerlek és tudom, hogy nem
vagy vak – kacsintott rám, amin persze a szememet forgattam.
- Az, hogy jól nézel ki, még nem minden – ingattam
a fejemet bölcsen.
- Nem csak jól nézek ki, hanem egyenesen
csodálatosan. Jó fej vagyok, van humorom, bármikor meg tudlak nevetni. Ott voltam
neked életed fontos pillanataiban és tisztában vagy vele, hogy bármikor
számíthatsz rám. Hát kell ennél több?
Annyira meglepett a kis összefoglalója,
hogy hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek. Olyan átgondoltnak és őszintének
hangzott. Ritkán volt részem ilyenben Coopertől.
- Ezek Dex-re is mind jellemzőek
– feleltem végül.
- De én jobban nézek ki – vonta meg a
vállát egyszerűen.
- Szerintem ez nézőpont
kérdése.
- Az én nézőpontomból mindenképp – vigyorgott továbbra
is. – Meg persze a tiedből is.
- El vagy tévedve – röhögtem el magamat.
- El bizony. Egy csomó lány nem bírja a szőke
fiúkat – jegyezte meg Dexter, aki a jelek szerint időközben visszatért.
- Ezt valami felmérésre alapozod? –
ráncoltam a homlokom.
- Á, dehogy! Csak sokszor kapta már ezt meg
Coop.
- Komolyan? – csillant fel a szemem vidáman
és az említett személy irányába fordultam. – Lekoppintottak mert szőke
vagy?
- Azt mondták, komolyan vehetetlen vagyok – vágta
be a durcát.
- Hát ez mondjuk nálad hajszíntől független
– horkantottam fel.
- Egyébként öt perc múlva megy a következő vonat – dobta
be az új infót Dex.
- És honnan? – hümmögtem a körmömet piszkálva.
- Az állomás másik feléről.
- Akkor mégis mire várunk még?!
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése