Konráddal
megállapodtunk, hogy a nap hátralévő részében egymás leveleit fogjuk
olvasgatni a sajátjaink helyett és csak akkor vetünk a nekünk érkezettekre
pillantást, ha a másik jóváhagyta azt. Alapvetően jól működött a rendszer, hiszen kicsit az egymásba
vetett bizalmunkról is szólt a dolog, másrészt nem láttuk a nekünk szóló gonosz
megjegyzéseket. Oké, Konrád egy gonosz üzenetet sem kapott, de ő legalább nem olvashatta a hősszerelmes leveleket. Az első hullám után a féltékeny csajok egyre jobban belejöttek, míg az én
hódolóim az egy darab csodálóm után (Konrád nagy örömére) elfogytak.
Az edzés első fele kemény volt és fárasztó, a hétvégén meccs várt ránk, így Vili bá
jobban rákapcsolt a dologra. Egy óra erősítés és állóképesség-fejlesztés
elteltével leültetett minket, mondván, hogy kihirdeti a kezdő ötösöket és a meccsen résztvevők neveit, hogy a továbbiakban azokban a formációkban folytassuk az edzést. Kissé kimerülten csüccsentem le a törülközőmmel és a palackommal a pálya
padlójára, az arcomat törölgetve.
- Te-Herczeg-Csenge-Czibik-Regi és Klau-Orova-Bori-Zirig
és én – dobta le magát mellém Dominik, hevesen hadarva a neveket.
- Ezek a vágyaid vagy a megérzéseid? – érdeklődtem rávezetve tekintetem.
- A jóslásom – szegte fel az állát nagy bőszen.
- Te is azt gondolod, hogy máris megkapom a kezdő irányító posztját? – pislogtam ámulva, mikor
eljutott ez a rész is az agyamhoz.
- Elég valószínűnek tartom – bólintott.
- Ne is álmodj erről a felállásról, Pap! Luca, Herczeg meg én
tuti egy ötösbe kerülünk – jelent meg Krisz és elfoglalta a másik oldalamon lévő üres helyet.
- A kezdőben biztos nem, max. a harmadik negyedben – ingatta fejét Dominik komoly
képpel.
- Ja, szerintem is csak akkor, haver – veregette vállon
barátját az érkező Konrád.
Krisz arcán látszott, hogy ha Dominiknak nemi is
hitt, Konrád szavai számára teljesen megbízhatóak lehettek, mert beletörődött szomorú sorsába.
- A kezdő ötös irányítója Luca lesz, a bedobók Konrád és…
- Please, please, please, én legyek az! –
suttogta Krisz utolsó reményteljes levegőjével.
- Csenge, Regi, Bence – fejezte be Vili bá az első ötöst, minek következtében Krisz csalódottan
ejtette le vállait.
- Majd legközelebb – lapogattam meg a hátát
bíztatóan.
- A második negyedben Dominik, Krisz, Klau, Gergő és Bori áll pályára. Ezúttal mindenki eljön,
átöltözik és a harmadik és negyedik negyedben bármilyen felállás, az ellenféltől és a játékmenetétől függően alakul majd ki.
- Szerinted miért mi kezdünk? – hajoltam át Krisz
előtt, kérdésemet Konrádhoz
intézve.
- Talán az állóképességek miatt – súgta vissza.
- Mármint az én pocsék állóképességem miatt? –
húztam össze a szemem vigyorogva.
- Nem kizárt – kacsintott rám. – De Czibik sem a
legjobb futásban.
Végülis logikus volt. Vili bá úgy rakta össze az
első ötöst, hogy akiket még játszatni akar a harmadik negyedben,
azokat előre rakja, hogy pihenhessenek
egy tíz percet, míg a többiek pályán vannak. Persze, biztos volt más oka is, de
egyelőre beértem ezzel és azzal a
fantasztikus érzéssel, hogy kezdő lettem.
Edzés után lezuhanyoztam, mert Konrád Valentin-napi
programot szervezett a délutánra vagy épp öt óra lévén, az estére. Belebújtam a
szürke farmeromba, kék pólómba, sötétkék kapucnis felsőmbe és télikabátomba, a hátamra kaptam a táskám, kezembe vettem
a sálam meg a sapkámat.
-
Sziasztok, csajok! – köszöntem el a lányoktól.
- Jó
randit, Koca! – szóltam után, mire megtorpantam és kissé értetlenül fordultam
vissza.
- Koca? –
kérdeztem vissza döbbenten, mert nem ez volt a legkedvesebb becenév, amivel
valaha illettek.
- Nem úgy
– nevetett Eszti az arckifejezésem láttán.
- Ez a
ship nevetek – avatott be Csenge.
- Vagy
úgy – bólogattam megértve a helyzetet. – De miért pont Koca?
- Ez a lehangzatosabb
– vonta meg a vállát Eszti. – A Lunrád béna.
- Ez
mondjuk igaz – értettem egyet, majd nevetve elbúcsúztam tőlük és kiléptem az öltözőből.
- Ez kivételesen egészen sokáig tartott – jegyezte
meg Konrád, aki a falnak támaszkodva várakoztak ránk.
- A lányok felvilágosítottak a ship nevünkről – magyaráztam.
- Koca, mi? – vonta fel a szemöldökét, majd
elkapta a derekamat és magához húzott.
- Honnan tudod? – kérdeztem olyan döbbenettel,
mintha lehetetlen lett volna kikövetkeztetni.
- Velem is megosztották a lányok, mikor elkaptak
edzés után – mosolygott és nyomott egy csókot a homlokomra. Ezekután Konrád
gyengéden a fejemre húzta a sapkám és a nyakam köré tekerte sálamat, felkapta a
saját sapiját és eltömegközlekedtünk a Duna-partra.
Konrád vett nekem forrócsokoládét (meg persze
magának is) és kiültünk egy kellemes kis zöld padra a parton. Addigra volt vagy
hat óra, besötétedett, de a várost, a hidakat gyönyörűen kivilágították, míg a víz feketén hullámzott előttünk.
- Bocs, hogy nem álltam elő semmi romantikus vacsorával vagy ilyesmivel – ölelte át
a derekamat Konrád, én pedig hozzábújtam.
- Nekem itt is tökéletes – feleltem őszintén.
- Biztos nem akarnád a pocakod tömni? – sandított
le rám.
- Kaptam kakaóscsigát – emeltem fel a
finomságomat, vagy hát legalábbis annak maradványait. – És ez egyébként is csak
egy nap a sok közül.
- Szóval te nem vagy a Valentin-nap megszállott
híve?
- Nem igazán. Persze előtted nem is számított igazán ez a nap. De ilyen
hónapfordulókat sem ünnepelünk, tehát mindegy.
- Jesszus, azok totál kimentek a fejemből! – kapott a homlokához kissé kétségbeesetten. –
Kellett volna?
- Nem! Pont ezt mondom, hogy szerintem ez így
rendben van – siettem megnyugtatni. – Mondjuk azért az évfordulónkat megünnepelhetjük…
Már ha lesz olyan – tettem hozzá komolyan, de nem bírtam megállni, rögtön
elvigyorodtam.
- Te kis huncut – bökött az oldalamba, aminek következtében
megugrottam egy kicsit és nevetni kezdtem.
- Ne! Ne! Ne! Forró ital van nálam! – próbáltam eltartani
magamtól a poharat, nehogy rám ömöljön az egész.
- Jól van, visszavonulót fújok! – emelte fel
kezeit.
- Azért megölelni szabad – vackoltam vissza magam
a karjaiba, szorosan hozzábújva. Fejét az enyémnek döntötte és nyomott egy
puszit az arcomra, kezeit két oldalról a kabátom zsebeibe süllyesztve.
Egyszerűen tökéletes nap volt.
Akkor még nem tudtam, hogy ezután romlott el
minden.
Előző rész:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése