2020. június 1., hétfő

Felejthetetlen nyár, 76.rész

- Merre folytassuk a keresést? – érdeklődtem, miután bejártunk már néhány területet.
- Attól függ, mit keresünk – felelte roppant találóan Dex.
- Még mindig a tesóinkat – forgattam a szememet.
- Igazából tök felesleges kutatnunk utánuk – legyintett Cooper nagy lazán.
- Mert útjaink előbb vagy utóbb, de keresztezik egymást? – pislogtam fel rá csillogó szemekkel.
- Nem – lombozta le a lelkesedésemet. – Nahu üzizett, hogy lementek reggelizni, ergo nincsenek is a fesztivál területén.
- Mi van? – meredtem rá teljesen megrökönyödve. – Mégis mikor mondta ezt neked?
- Úgy egy órája – vonta meg a vállát a szöszi.
- Cooper Button! – ragadtam meg ujjatlanának nyakát és magamhoz rántottam. – Mi a jó életnek masíroztunk itt körbe-körbe, ha egyszer végig tudtad, hogy nincsenek is itt?!
- Nem tudtam, hogy őket keressük! Azt hittem, csak körbenézünk!
- Most azt kívánom, bár neked húztam volna be Dex helyett – engedtem el mérgelődve.
- Én is azt kívánom – értett egyet az öcsi, megsimítva a szeme körüli még mindig színes bőrfelületet.
- Voltaképpen végig ezt kívántam – helyesbítettem.
- Én is – bólogatott nagyban Dex.
- Figyu, Leah… - hátrált kissé ijedten Coop. – Beszéljük ezt meg, oké? Nézd! Ott lehet halakat halászni! Ha nyerek neked egy Irie Maffia koncertjegyet megbocsájtasz?
- Szeretem őket – torpantam meg elgondolkodva. – Többek között miattuk jöttem ma.
- Igen, igen! Simán megnyerem neked!
- Jól van, legyen – egyeztem bele megenyhülve és megközelítettük a kis medencét.
- Sziasztok! – köszönt egy fiatal lány, aki bizonyára ennek a játéknak volt a levezénylője.
- Szia! Coop vagyok – villantotta meg csajozós mosolyát Cooper.
- Mint az üzletlánc? – érdeklődött a lány kicsit összezavarodva, aminek következtében Dex-szel hangosan hahotázni kezdünk, míg Coop teljesen összeomolva elkullogott.
- Jaj, ne vedd magadra! – veregettem meg a hátát bíztatóan. – Bárkivel megesik, CBA!
- Ilyen névvel is fel lehet szedni lányokat, Tesco! – állt Coop másik oldalára Dex bátorítóan.
- Ne már! Annyi éven keresztül nem foglalkoztunk ezzel a ténnyel – biggyesztette le az ajkát bánatosan az idősebb Button. – Muszáj pont most?
- Az van, Lidl, hogy ez a poén még mindig vicces – magyarázta Dex.
- Főleg így, hogy éveken át hagytuk érlelődni – bólogattam nagyban. – Na, gyerünk Aldi, halássz nekem koncertjegyeket!
- Jó – sóhajtott, lemondóan leeresztette a vállait és a medencéhez lépett.
- Tessék – nyújtotta át a pecabotot a lány, de Coop pillantásra se méltatta.
- Leah!  - szólított meg inkább engem. – Elvennéd a botot légy szíves? Nem vagyok hajlandó beszélgetésbe elegyedni azzal, aki felidézte a nevem üzletláncra vonatkozó hasonlóságát.
- Ne haragudj, nem akartalak megbántani – kért elnézést a lány, hiszen ezt leszámítva, Coop eléggé jó partinak számított és ezt szerintem ő is belátta, miután jobban megszemlélte a Button gyereket.
- Leah? Megmondanád neki, hogy nem haragszom, csak tartom a távolságot – szegte fel az állát, miközben átadtam neki a pecabotot.
- Olyan gyerekes vagy – fintorogtam, de mégis jól mulattam a dolgon. – Bocsi, Coop elég érzékeny a nevére. Most már bármit teszel, ezen nem fog túllendülni veled kapcsolatban – informáltam a lányt.
- Át kéne neveznem magam. Megtehetném. Már nagykorú vagyok – dünnyögte maga elé Coop, a medence mellett térdelve.
- Vagy csak kéne neked egy menő becenév – ajánlottam, helyet foglalva mellette.
- Leah! Dex! E perctől kezdve csak Coopernek szólíthattok! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- De ne már! Az olyan szigorúan hangzik! Engem is csak akkor hívnak Kornéliának, mikor mérgesek rám.
- Hát fogadd el! Ez a rendes nevünk. Nem akarok egy „Coop”-ot se hallani a nyár hátralévő részében – ragaszkodott elhatározásához sziklaszilárdan.
- Középső Button?
- Nem.
- Coopton?
- Biztos, hogy nem.
- Buttoop?
- Mi van?
- Dexnek tök jól hangzana összemixelve a keresztneve a vezetéknevével – méláztam. – Dexton.
- Nyilván. Mert a szüleink neki nem adtak bolt nevet – morgolódott elégedetlenül Coop.
- Nyilván, hisz engem szeretnek, téged meg utálnak – ironizált Dex szemforgatva.
- Hát ez az! Legalább lenne középső nevem, amit használhatnék e helyett!
- Az mondjuk egyikőnknek sincs.
- Lehetnék Kupon is - vigyorogtam.
- Leah. Akarsz koncertjegyet vagy sem?
- Akarsz pofont vagy sem? – válaszoltam kérdéssel a kérdésére, mindeközben szívélyesen mosolyogva.
- Oké, hagyjuk a neveket. Induljon a halászat! – lépett tovább a dolgon Coop.
- Mikor lesz a koncert? – érdeklődtem a lánytól, miközben Coop nekikezdett a lufihalászatnak.
- Októberben.
- Oh. Hallod ezt, Coop?
- Cooper – pontosított a szöszi.
- Akkor már nem is lesztek itt. Mit kezdjek két jeggyel?
- Vidd el Nahut. Ő is bírja az Irie-t – vont a meg a vállát.
- De te is szereted őket. Azt hittem, ha már te nyered meg, akkor itt is leszel.
- Akkor visszarepülök és kész – felelte olyan stílusban, mintha ez egyáltalán nem lenne nagy dolog.
- Ezt mégsem várhatom el tőled.
- Pedig szívesen megteszem, ha ezt szeretnéd.
- Mert félsz, hogy megütlek? – vontam fel a szemöldököm.
- Nem. Azért mert fontos vagy nekem – nézett a szemembe, majd felemelte a kezében tartott, győzelmet jelentő lufit.


Következő rész:
Előző rész:

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése