Thel
lakosztálya pont olyan hatalmasnak és fényűzőnek látszott,
mint amilyet az ember egy ilyen hírességnek elképzel. Szinte azonnal eltűnt a szemem elől, így egyedül
maradtam, mindenféle
instrukció nélkül. Körbejártam a
nappalit, nézegettem
a bútorokat meg a díjakat.
Kábé tíz
perc múlva előkerült Ric.
- Bocsáss
meg, hogy így magadra hagytalak! Ne haragudj!
- Nincs
semmi gond! - mondtam ma már vagy harmadszorra.
- Gyere
utánam, légy szíves! - vitt be egy üres szobába, ahol leültetett az egyik
székre. A telefonja folyamatosan csörgött, így sűrű elnézést kérések közepette elhagyta a szobát, hogy fogadja
a hívásokat.
Pár
perccel később megérkezett az orvos és kedvesen rám mosolygott.
- Mi a
neve, kisasszony?
- Faye
Jezebel - mutatkoztam be.
- Én
pedig Brick doktor. Mutassa a kezét - hámozta le a kezemről a pólót, ami kissé
beleszáradt már a kezembe. - Először menjünk és mossuk meg - vezetett a szobából nyíló fürdőbe.
Miután
kimosta a sebet, megvizsgálta, nem kell e összevarni.
- Azt
hiszem, nem lesz rá szükség - határozta végül el magát, majd lefertőtlenítette és bekötözte. - Máshol nem ütötte meg magát?
- Egy
kicsit a derekam. De csak belilult, semmi több. - Ezt már időközben lecsekkoltam.
- Jól
van. Ha megbocsájt, mennem kell.
-
Rendben, köszönöm! Thel jól van? - érdeklődtem.
- Az
orvosaként nem mondhatok semmit - pillantott rám bocsánatkérően.
- Persze,
megértem - bólintottam. Nyilván nem kockáztatják meg, hogy elmondom a sajtónak
vagy ilyesmi.
Miután a
doktor elment, megszólalt a telefonom.
- Igen? -
szóltam bele sóhajtva.
- Hol a
fenébe vagy, Jeez? Phil azt mondta, betelt a pohár és kirúg! - kiabált a telefonba
a legjobb barátnőm, Tessy.
- Már
indulok is! - pattantam fel. Basszus! Teljesen kiment a fejemből a munka!
- Várj,
várj, várj! – kapott el az ajtóban Ric. – Kérlek, ezt írd alá! – tolt elém egy papírt
meg egy tollat. Gyorsan átfutottam a leírtakat, melyeknek egy lényege volt, semmilyen
körülmény között se áruljak el semmit abból, ami ma történt. Aláfirkantottam a
szerződést és már ott sem
voltam.
-
Köszönünk mindent! – kiabált utánam Ric, mire elmosolyodtam. Legalább nem csak
az érdekelte, hogy hallgassak.
Mire
visszaértem a munkahelyemre az ajtók már zárva voltak és a securitysek Phil parancsára
nem engedtek be. Remek! Elvesztettem az állásom, amiért annyit dolgoztam.
Fáradtan
hazakullogtam a kis bérelt lakásomba és levetettem magam a kanapéra. Rettentően fáj a
derekam és a kezem. Fáztam is egész úton, hisz már nem
volt meg a pulcsim. Ott helyben elaludtam a kanapén.
Másnap
úgy határoztam, nem hagyom ennyiben a dolgot és visszaszerzem a munkámat. Délelőtt révén még nem
sorakoztak ott a securitysek, hiszen még ki se nyitott a klub. Besurrantam a
hátsó ajtón és egyenesen Philhez indultam. A színpadon állt és nagyban
magyarázott a dolgozóknak, hogy mit, hova tegyenek. Mikor megpillantott,
mérgesen csípőre rakta a kezeit.
- Ne
gyere ide többé, Jezebel! Ki vagy rúgva! – közölte összehúzva a szemeit.
- Nem
adnál még egy esélyt? – sóhajtottam nagyot.
- Már
adtam egy párat! – érkezett a válasz. Igaza volt. Nem ez volt az első eset, hogy hibáztam.
-
Legalább még egy utolsót – kérleltem, mert nagyon fontos volt nekem ez az
állás.
- Hol
voltál tegnap? Miért nem jöttél dolgozni? – dörrent rám, miközben felém sétált.
Szóra
nyitottam a szám, de nem tudtam, mit mondani, így inkább becsuktam és lehajtottam
a fejem. Erre nem tudtam, mit mondani.
- Kérem,
nézze el neki! Velem volt – szólalt meg valaki mögöttem, mire a teremben lévők felzúdultak és sugdolózni
kezdtek.
Lassan hátrafordultam
és egyenesen Theloinous Kittel találtam szembe magam. Meg persze a mögötte ácsorgó Riccel. Thel ráerősen mögém sétált és a vállaimra rakta a kezét.
-
Bocsánatot kérek! – hajtott fejet. – A kijáratnál futottunk össze, épp dolgozni
jött, de feltartottam.
Phil csak
tátogott, meg sem bírt szólalni.
- Kérem,
ne rúgja őt ki az én hibámból! – folytatta Thel.
-
Pe-persze! – hápogott Phil. – Ha ez a helyzet, természetesen nem fogom
elbocsájtani őt. Igen. Igen. Bocsánat.
-
Köszönöm szépen! És még egyszer elnézést! – lépett mellém Thel és meghajolt.
- Ugyan!
Nem történt semmi, csupán egy kis félreértés volt – sietett a válasszal
mézes-mázos hangon Phil.
Thel
összehúzta a szemeit, de nem mondott semmit, hanem felém fordította a fejét.
- Mikor
végzel? – kérdezte jóval halkabban.
- Jezebel
ma szabadnapos! – kotyogott közbe segítőkészen Phil.
- Igen –
bólintottam.
- Akkor
kérlek gyere velem!