Az elsősegély sátornál szerencsére nem kellett sokat várnunk, hamar sorra kerültünk. Egy barna hajú, zöld szemű srác látta el a sebesülésem és első ránézésre szerintem olyan 4-5 évvel lehetett csak idősebb nálam. Elvette a zsepigalacsint az orrom elől és megvizslatta a labda becsapódásának helyét.
- Szerencsére nem
vészes – mosolygott rám kedvesen. – Nem tört el, de valószínűleg szép lila
lesz.
- Nem gond, a lila
jól áll nekem – legyintettem szórakozottan.
- Nem hiszem, hogy
van olyan szín, ami nem állna jól – kacsintott rám huncutul.
- Hé! Hé!
Elsősegélyes srác! – állt közénk Cooper, testével eltakarva előlem a fiút. – Te
csak ne flörtölj Liával!
- Tehát Liának
hívnak – hagyta figyelmen kívül Coopot a srác, simán megkerülve a Button fiút.
- Igen. De ez úgy
lenne fair, ha most te is elárulnád a tiedet – mosolyogtam rá.
- Te főleg ne
flörtölj! – fordult ezúttal felém elképedve Coop.
- Már miért ne? –
hökkentem meg.
- Ez az arc sokkal
idősebb nálad! – heveskedett Coop.
- És aztán? Nem
arról van szó, hogy hozzá akarok menni, csak elvonja a figyelmem a fájdalomról
– vontam meg a vállam.
- Hát ennyit
jelentek neked? – szorította mellkasára kezeit a srác drámaian.
- Bocsánat, ha te
valami komolyabbat szeretnél, hajlandó vagyok újra átgondolni a dolgot –
mosolyogtam jókedvűen.
- Hogy sérült meg
az orrod? – váltott témát, mert még mindig véreztem kicsit.
- Ez a szöszi itt
arcon dobott egy labdával – foglaltam össze a történtetek, mutatóujjammal Coop
felé bökve.
- Ez így nem igaz!
Csak röpiztünk és te képtelen voltál visszaütni a lasztit! – ellenkezett Coop.
- Visszaütötte ő,
csak épp az arcával – pontosított Dex közbeszólva.
- És legalább
átment a hálón? – érdeklődött az épp az orromat ápoló srác.
- Átment? –
sandítottam a többekre, ugyanis nekem fogalmam sem volt.
- Attól jobban
éreznéd magad, ha azt hazudnánk, hogy igen? – kérdezte roppant empatikusan
Norbi, mire csak megforgattam a szemem.
- Ezek után már
nem hiszem – ingattam a fejem.
- Akkor jó, mert
totál nem ment át. Még csak a közelébe se került. Csak az arcodba csapódott,
aztán meg a földre pottyant – lendült bele Norbi annak közlésébe, hogy mennyire
nagyon nem ment át a labda a háló felett.
- Szerintem ez
karma – jegyezte meg váratlanul Dex, mire mind feléfordultunk.
- Mire gondolsz? –
húzta össze a szemét Talia.
- Hát, Leah a
minap ok nélkül alaposan képen törölt és az élet, az univerzum, a sors most
visszaadta ezt neki – magyarázott Dex ábrándosan az ég felé fordulva (vagy legalábbis
az elsősegély sátor teteje felé.
- Megütötted
Dexet? – meredt rám Tal értetlenül.
- Mit hittél,
honnan van a monoklim? – érdeklődött húgától Dex.
- Hát, hogy
nekimentél valaminek. Vagy összekaptatok Cooppal – legyintett Tal.
- Coop? – szólt
közbe az elsősegélyes fiú. – Mint az üzletlánc?
- Nem! Még
véletlenül sem! Az én nevem Cooper! Mint a menő kicsi kocsi! – pördült a srác
felé idegesen és kicsit kétségbeesetten a szöszi, majd a húgához fordult. – Nem
kaptad meg az üzimet, hogy mától nem szólíthattok Coopnak?
- De, csak nem
vagyunk hajlandóak elfogadni – vigyorgott Tal gonoszul.
- Miért léptünk
túl máris azon, hogy Leah behúzott nekem? – szomorkodott Dex.
- Mert Leah
köztudottan harcias típus, ti pedig idegesítőek vagytok – legyintett Tal
egyszerűen. – Főleg ha férfitöbbségben vagytok. Valahogy érvényesülnünk kell.
- Bírom a harcias
csajokat – jegyezte meg jókedvűen az elsősegélyes srác, aki közben az utolsó
simításokat végezte az orromon.
- Állítsd le
magad, ember! – szólt rá Coop. – Mégis mit képzelsz, hogy mersz flörtölni vele?
Hány éves vagy egyáltalán?
- 23 – felelte a
srác.
- És milyen alapon
dolgozol itt? Tán már megvan az orvosi diplomád? – folytatta a kihallgatást
Coop.
- Nem, még
egyetemista vagyok, de egy ilyen szintű sérülést azért el tudok látni.
- Szerintem
remekül csinálod – mosolyogtam fel rá kedvesen.
- Elég ebből! –
pattant szorosan mögém Coop és nemes egyszerűséggel eltakarta szemeim a
kezeivel.
- Mi jót csinálsz?
– érdeklődtem, de nem próbáltam lefejteni ujjait az arcomról.
- Mostantól nem
nézhetsz rá, Leah.
- Mert amúgy mi
történt volna, ha ránézek? – érdeklődtem, csupán azért, hogy tudjam, mi jár a
fejében.
- Mit tudom én,
megigézed a tekinteteddel. Vagy ami még rosszabb, ő igéz meg téged!
- Aha – hagytam annyiban
a dolgot. – Fülem azért még van. Szóval simán elkérhetem a számát, hogy aztán a
hátad mögött megigézzük egymást – piszkálta direkt.
- Hogy akarod
elkérni a számát, ha még a nevét sem tudod? – szólt közbe Dexter elgondolkodva.
- Jogos –
biccentettem egyetértően. – Mégsem menthetem el névtelenül. Elsősegélyes sátor
hercege, kérlek, áruld el a neved!
- Kérésed számomra
parancs úrnőm! – nevetett a fiú, majd épp folytatta volna a mondatot, amikor
Coop a szemem helyett a füleimre tapasztotta tenyerét.
- Nem! Nem! Nem! –
kiabált harsányan. – Nem fogja hallani a neved!!
Mivel időközben végeztünk az ellátásommal,
távozni készültünk. Felálltam a székemből, de közben Coop továbbra is a fülemet
szorongatta, de azért menet közben még visszaszóltam a fiúnak.
- Ugyan nem tudtam meg a neved, de
magamban szexi elsősegélyes fiúnak foglak hívni. Vagy Beninek – tettem hozzá
elgondolkodó arccal.
- Tényleg Beni! – engedett el döbbenten Coop
- Tudom, hallottam, mivel nem hangszigetel
a kezed – vigyorgok a srácra, Coop pedig fürgén kitolt a sátorból.
Következő rész:
Előző rész:
https://csillagokhullas.blogspot.com/2020/10/felejthetetlen-nyar-77resz.html