Nem vagyok amatőr.
Nem mintha nem bíznék Waveben vagy az
öcsémben, de biztosra akartam menni. Így hát mindkettejük ruhájába
beleeszkábáltam egy nyomkövetőt, hátha jól jön az este folyamán.
Ennek segítségével tálalok rá Waverlyre a mosdók előtt
beszélgetni Ezra D'Éclattal.
Igazan hasznos ez a cucc. Sok évvel ezelőtt be kellett volna
szereznem néhányat és szemmel tartani az arra okot adókat.
- Ezra - nyújtom jobbom, mikor odaérek hozzájuk.
- Oakes - vigyorodik el, majd kezet rázunk.
Elyas követett, ahogy kértem és mikor biccentek neki egy aprót, megragadja a
vállam, ahogy azt korábban megbeszéltük.
- Menjünk máshova - fonom szabad kezem ujjait Wave csuklójára, a következő
pillanatban pedig mind a négyen egy sötét, üres szobában termünk.
- Bámulatos ez a palota – engedi el a kezem Ezra, lustán körbekémlelve.
Wavere pillantok, nem szól ugyan semmit, de olyan parancsoló
a tekintete, hogy úgy érzem, azonnal el kell magyaráznom nekik mindent.
Megbízhatóság. Ez a legfontosabb jelen helyzetben. Az egész
tervünk, Wave és Elyas eltitkolt kiléte, az én magánakcióim, minden. Minden
elrejtve van és még egy ideig így is kellene maradnia.
- Ezra Waverlyt már ismered, ő pedig az öcsém, Elyas – pillantok Ezrára,
aki kezet nyújt a testvéremnek.
Elyas bizonytalanul néz fel rám, mire biccentek egy aprót, ő
pedig elfogadja a neki nyújtott jobbot.
- Üdvözöllek Elyas. Megalapíthatnánk a semmibe vett,
másodszülött fiúk klubját – vigyorog az öcsémre a fény gyermeke.
- Nem rémlik, hogy téged is száműztek
volna – szúrja közbe közbe Wave rideg hangon.
- Ó, nem is – ért egyet Ezra. – De nektek jobb is így.
- Nézzétek – szólalok fel kimérten. – Szükségünk van
szövetségesekre. Hárman édes kevesen vagyunk egy egész birodalom ellen.
- Honnan tudod, hogy megbízható? – Wave dühösnek látszik.
- Nem tudom – felelem őszintén.
- Mégis kitálaltál neki?
- Tulajdonképpen én kerestem meg Oakest és már mindent
tudtam – jelenti ki Ezra csak úgy mellékesen.
- Mégis honnan? – húzza össze a szemét gyanakodva Wave.
- Nos, fogalmazzunk úgy, unalmas az életem és szórakozásból
kutakodtam egy kicsit – terül el egy lusta félmosoly a fény másodszülöttjének
arcán.
- Eddig senkinek nem sikerült csak úgy kikutakodnia minket – mutat rá egy nagyon is lényeges
dologra a tűz jogos örököse.
- Hát igen – bólint Ezra. – De rajtam kívül nem is lát senki
olyan tisztán.
Bingó. Ez itt a legfontosabb. Az ok. Az indok.
- Ezt meg hogy érted? – érdeklődik Wave.
- Képességek, Waverly – lép hozzá közelebb Ezra és végighúzza
ujját a lány kezén. – Mint vakon felismerni a lényeket, vagy előre
látni dolgokat.
Látom, ahogy Wave tekintete megvillan, ráeszmélve, hogy Ezra
ránk céloz, a mi képességeinkkel van nagyon is tisztában.
Szükségünk van Ezrára. Jó szövetséges lehet. Ő
keresett meg engem, nem sokkal azután, hogy egy összejövetelen üdvözlésképp
kezet ráztunk. Nem ez volt az első eset, szóval gyanítom tudott egy ideje
Waveről és Elyasról. Azt mondta nekem, segíteni
fog a tervemben. Először nem hittem neki, őrültnek gondoltam és
furfangosnak, akit az udvar küldött, hogy a bizalmamba férkőzzön, majd eláruljon. Ám egy idő után érezni kezdtem az álcája mögötti csalódott fiút, akit semmibe vettek.
Elyast láttam benne és miután beavatott a képességébe, kérdést sem fért hozzá, hogy adjak neki egy esélyt.
- És mi a tied?
- Az érintés a kulcs – suttogja Wave fülébe Ezra. Kezeim
ökölbe szorulnak, de nem mozdulok. Jól tudom, Ezra csak próbálgat minket. –
Megérinteni és látni.
- Mit látsz, ha megérintesz? – Wave hangja kíváncsian cseng.
Lehunyom a szemem, míg Ezra válaszára várok.
- A gondolataid.
Következő rész:
Előző rész: