- Annyira
aranyos a cicátok! - lépett be a konyhába reggel Coop, kezében egy macskával.
- Nincs
is macskánk - néztem fel a pirítóssal megrakott tányéromból, majd tüsszentettem
egyet.
- Egészségedre.
Miért nincs? - ráncolta a homlokát Cooper.
- Nem
szeretem a macskákat. Ahogy Norbi sem - magyaráztam.
- Hát,
hogy nem lehet szeretni őket? - babusgatta az állatot
Coop.
- Túl… macskásak - magyaráztam, mire Dexnek
felszaladt a szemöldöke. Elővettem a pizsamám zsebéből egy zsebkendőt és
kifújtam
az orrom.
- Egyébként honnan szedted össze a cicát?
- A hasamon találtam - vonta meg a vállát Coop.
- A hasadon? - húztam össze a szemem.
- Ott aludt, mikor felébredtem.
- Hogy került a szobámba egy macska? -
hüledeztem.
- Engem az is érdekelne Coop, hogy került a
szobádba - szót közbe Dexter.
- Átszökött, ahogy vélhetőleg a macska
is - legyintettem, ismét tüsszentve.
- Egészség. Én engedélyt kaptam! - háborodott fel
Coop.
- Tőlem biztosan nem - csóváltam meg a fejem,
beleharapva a pirítósomba.
- Zaklatod Leah-t? - vonta fel a szemöldökét kérdően Dex, bátyjának
címezve
a kérdést.
- Cicuu, Cicuuka - szórakoztatta a macskát vagy
épp magát Coop, rá se hederítve Dexre.
- Megtennéd, hogy nem lóbálod a macskát az asztal
fölött? Mindenhova odahullik a szőre - húztam fel az orrom felkapva a tányéromat.
- Túl kényes vagy - ölelte magához védelmezően az állatot
Coop.
- Aha - hagytam rá, megtörölve az orromat.
- Szóval ti kihagytatok engem a buliból - tért
vissza az eredeti témához Dex sértetten.
- Nem értem, mi bajod szegény, ártatlan cicával -
papolt tovább nekem Coop.
- Ez az én
házam. És nem az én macskám -
foglaltam össze röviden és tömören.
- Miért nem szóltál nekem, hogy átmész aludni? -
folytatta Dex.
- Neked nincsenek érzéseid, Leah? Ez csak egy
édes macsek!
- Azt se tudod, kié. Lehet, hogy veszett!
- Legközelebb én megyek át Leah-hoz és Coop, te
alszol egyedül! - fújta a magáét Dexter.
- Veszett? Hogy lenne már veszett? Szerinted egy
veszett cica a hasamon aludna? - hüledezett Coop.
- Még szép. Magához édesget, aztán mikor nem
figyelsz, jól leharapja az ujjadat! - bólogattam amolyan „majd meglátod” fejjel,
majd megdörzsöltem viszkető szemeimet.
- Micsoda csodás hasonlat. Olyan árulás lenne,
mint amit ti követettek el ellenem az éjjel - ragadta meg az alkalmat Dex.
- Mégis mi bajod, ember? - fordult végre felé
Coop.
- Együtt aludtatok! - mutatott ránk vádlóan Dex.
- Nélkülem!
- Édes hármasra vágysz? - húztam össze a szememet.
- Zsémbes vagy ma reggel, hugi - ingatta a fejét
Coop.
- Nem. Szeretem. A. Macskákat - hangsúlyoztam ki
minden egyes szót, majd újabb hatalmasat tüsszentettem.
- Egészségedre! Mit tüsszögsz? Beteg vagy? - érdeklődött
Cooper.
- Nem, dehogy - legyintettem, újabb zsepiért
nyúlva.
- Ma én alszom Leah-val - jelentette ki
ellentmondást nem tűrő hangon Dex.
- Mi van? - hökkent meg Coop, nekem pedig
könnyezni kezdett a szemem. - Most nézd meg mit tettél, Dex. Annyira nem akar
veled aludni, hogy sírva fakadt!
- Dehogy. Amiatt sír, mert idehoztad azt a macskát!
- Nem sírok - szóltam közbe, megtörölve a szememet.
- Nem kell tagadnod, hugi. Majd én elintézem a zaklatód
- nyugtatgatott Coop.
- Az ég szerelmére, miért olyan fontos, hogy Coop
átjött aludni? Te is át szoktál járni? - néztem Dexre.
- Mi van? Ti ki szoktatok ebből hagyni? -
döbbent meg Coop.
- Ti is kihagytatok engem! - vágott vissza Dex,
mire újabb tüsszentés hagyta el a testemet.
- Egészségedre! - kiabálták egyszerre.
- Úgy tesztek, mintha ilyenkor minimum lefeküdnék
veletek - forgattam a szememet.
- Nem is teszünk úgy! - felelték egyszerre.
- Ja. Persze, hogy… - Még egy tüsszentés.
- Mi van már veled, Leah?
- Állj le a tüsszögéssel!
- Nem tudok!
- Miért nem?
- ALLERGIÁS VAGYOK A MACSKÁKRA!
Előző rész: