Megérkeztek az új
szomszédjaink. A szemben levő házat választották, a fehér Opel Astra H Caravan
pont velem szemben parkolt le. A rendszámára pillantva megállapítom, hogy ők
is magyarok. A volán mögött egy velem egykorú fiú ül, ujjaival a
kormányon dobol, mintha ideges volna. Tekintetem feljebb siklik, megállapodik
az arcán. Bár sötét van, jól látom, hogy a haja fekete, bőre
barna, tekintete pedig egyenesen rám tapad. Te jó ég! Lee Won az.
-
Jobb, ha most elmész - mered rám, szemei hidegen csillognak. Visszaadta a közös
emlékeinket. Végleg kitöröl az életéből. Mindezt érvek nélkül,
csak úgy
hirtelen.
Már vagy négy hónap telt el mióta
szakítottunk. Fél éve voltunk együtt, mikor kaptam egy ajánlatot, hogy három
hónapra menjek ki Franciaországba. Még nem is döntöttem, de pár nappal később Lee útnak
eresztett, ezzel megadva a végső lökést. Sokat gondoltam arra, miért tette,
talán, hogy rávegyen, elmenjek, vagy az érzései valóban elmúltak. Mindenesetre
nem tervezek semmit vele most, hogy itt van.
Továbbra is meredten bámul rám a
kocsiból, de nem száll ki. Az anyja, amint észrevesz, felpattan, mond valamit Leenek,
aki meg sem hallva tovább figyel engem.
- Jaj, Adley! - pattan mellem Elena, és
erősen magához szorít.
- Üdv, Mrs. Won! - mosolygok rá, mihelyt
elenged.
- Ugyan, ne nevettess már ezzel a
missziszezéssel, azt hittem, ezt már megbeszéltük. - pillant rám haragosan,
mire nevetve bólintok. Akkoriban sok időt töltöttem náluk, a szüleink rendesen összebarátkoztak és Elena lány gyerek híján
engem kényeztetett.
- Mikor jöttél haza Párizsból?
- Úgy egy hónapja. - húzom el a számat,
kissé szégyenkezve, hogy nekik nem szóltam, tekintettel az esetlegesen
kialakuló helyzet furcsaságára. Hirtelen Lee Won kiszáll az autóból, teljes erővel becsapja maga után
az ajtót. Megáll egy pillanatra, végig mér, majd szó nélkül ott hagy minket és zsebre dugott kézzel, lezserül távozik. Elena utána
bámul, majd szomorúan rám néz.
- Sajnálom.
- Én is - mondom őszintén,
mire halványan
elmosolyodik.
- Már négy hónapja ilyen. A műtét
után nem maradt neki semmi.
- Milyen műtet?
- kapom fel a fejem, érzem,
hogy elterjed bennem az aggodalom és az idegesség.
- Elutazásod másnapján megműtötték a jobb csuklóját
- magyarázza
Elena, kérdő tekintetén
érzem, hogy nem érti, miért nem tudom.
- Tessék? - suttogom.
- Leenek csukló műtéte
volt. Nem gitározhatott.
És elvesztett téged is - mondja Elena, érzem, hogy teljesen lesápadok.
- Soha többé?
- Dehogynem. Idővel, majd újra
képes lesz rá - mosolyog rám biztatóan, majd meglátja anyámat és
elindul felé
boldogan.
Eddigi legjobb :)
VálaszTörlésKöszönöm!:) Hamarosan folytatás:)
TörlésTudom :3 ott van az #1-es :))
TörlésFolytatás mikor?:3
VálaszTörlésSzia.
VálaszTörlésEzt mikor folytatod?:)
Ez az eddigi legjobb!!! (Amit en olvastam) :))
VálaszTörlésNe már Betti ezt nem teheted ez kegyetlenség
VálaszTörléshogy ezt besorolod egyrészesnek minimum 100 részt megérne.
:( Lehet hogy régen volt de akkor is....