A sötét ruhás férfi a nyakánál
szorongatva tartotta Kaelt, mikor hirtelen valami megégette a kezét.
Fájdalmában elengedte a fiút, aki egy méteres esés után földet ért, és sűrű köhögések
közepette visszamászott társaihoz. Egy lány jelent meg a démonok és a semmit nem értő fiatalok között.
Fekete nadrágot
viselt, hasonló árnyalatú fölsővel és
térdig érő szövetkabáttal. Lábát
a térdéig
csizma takarta, pulcsija kapucniját
mélyen a szemébe húzta.
- Wave! – kiáltott fel Naya, amint
felismerte az előttük
álló
alakot.
- Hello, Trystan! – köszöntötte a vezért
Waverly. A lány hangjának jegességétől és
a belőle áradó mérhetetlen
gúnytól
a hideg rázta
Kaelt, Nayat Rodericket és
Giannat.
Mintha nem is ő lenne –
villant fel a gondolat Kael agyában.
Számukra felfoghatatlan volt ez, hisz már olyannyira megszokták barátnőjük
csilingelő nevetésének lágy, dallamos hangzását.
- Tudtam, hogyha egyesével kínzom meg a
barátaidat, előbb-utóbb, csak megjelensz! – nevetett fel gonoszan Trystan, túlságosan
is élvezve a kialakult helyzetet.
Waverly felemelte a jobb kezét és
megfontoltan, ugyanakkor fürgén megmozgatta az ujjait. Mögötte az öt
osztálytársa két méterrel hátrább csúszott a padlón, majd a lány továbbra is
háttal állva nekik, átrendezte az ülésrendjüket.
- Wave… - szólt halkan a legjobb barátnője, de a lány
közbevágott.
- Maradj ott, ahol vagy! Max az egyetlen,
aki meg tud védeni! – szólt hátra Waverly, továbbra is tartva ugyanazt a komoly
és rideg hanglejtést. Naya óvatosan a mellette ülő
Maxra pillantott, ki csak előre meredt, tekintetét ellenfelein tartva.
- Akkor miért nem én ülök mellette? –
nyavalygott Gianna, teljesen figyelmen kívül hagyva, mibe is keveredett éppen
vagy, hogy milyen következménnyel járhatna szimplán az, hogy megszólalt.
- Fogd be, vagy én kínozlak meg! –
csattant fel Waverly, de arca érzelemmentesnek látszott. Szavait néma csend
követte, mindenki elhalkult és figyelt.
- Ugyan, ne vedd el a szórakozásomat –
vetette oda félvállról Trystan, eszelősen vigyorogva.
- Mit akarsz? – sóhajtott fel Waverly,
lazán zsebébe süllyesztve a kezeit, mint akit untat a beszélgetés.
- Jól tudod, hogy mit! – mordult fel
Trystan, a lánnyal ellentétben megszámlálhatatlan érzelem ült ki arcára. Düh,
sértettség, nyugtalanság.
- Igaz – hagyta rá Wave, majd oldalra
billentve a fejét, féloldalasan elhúzta a száját. – Van, amit te sem kaphatsz
meg.
- Akkor erőnek
erejével
elveszem! – jött ki végleg a béketűréséből a démonok vezetője,
szolgáit a
fiatalokra uszítva.
Serege sebesen nekiindult, mikor is egy
hatalmas tűzsáv
lángolt fel előttük,
ezzel teljesen elzárva az útjukat. Aztán szélroham támadt, egyenként
felrepítve őket a levegőbe,
majd nekicsapva a mögöttük
elterülő falnak.
Waverly ott állt, kifejezéstelen arccal,
továbbra is zsebre dugott kezekkel. A szél erősen
fújta ruháit, de teste mozdulatlanul állt, szemei az ellenségre fókuszáltak.
Megkezdte a bosszúját.
Imádom a fantasyt,de próbálj valami bevezetést írni! Nagyon jó,folytasd!! :D :D
VálaszTörlésKöszi!:) Szándékosan nincs bevezetése, mert ez amolyan se eleje se vége dolog:)
TörlésDe folytatás azért lesz,ugye?
TörlésMég vívodom, de ha nagy rá az igény, akkor folytathatom:)
TörlésÉn is imádom és ez is nagyon tetszik! Én is megpróbálkoztam még régebben egy ilyesmivel és a főszereplő kb ilyen volt, mint ahogy most Wavet megismerhettük :)
VálaszTörlésKöszi!!:)) szavazzatok vagy iratkozzatok fel bátran. Es blogoltal vagy csak irtal?:))
Törlés