- Paislee, kincsem, itt van Jeremiah -
kopogtatott anya az ajtómon. Jere? Hm, korán jöhetett, ha én még fel se keltem.
Vagy...? Idegesen ültem fel az ágyamban és az éjjeliszekrényemen lévő órára pillantottam. A fenébe!
- Paise... - püfölte ezúttal Jeremiah,
mire odarohantam és feltéptem az ajtót ezzel beléfojtva az épp kitörni készülő szavakat.
- Elaludtam - közöltem az akkora már
neki is nyilvánvalót, mire lassan elvigyorodott.
- Mit segítsek? - lépett be a szobába, becsukva
maga mögött az ajtót, az íróasztalomhoz lépve.
- Ez lenne az ok? - tartotta fel a tegnap
esti művemet, rendesen beletrafálva elalvásom miértjébe.
A fejemet látván tettetett rémült
arcot vágott. -
Jesszus Paise, mondd, hogy nem az asztalra nyálazva horkoltál az éjjel...!
- Természetesen nem - vágtam oda
idegesen, miközben egy tiszta farmer után kutattam a szekrényemben.
- Legálabb összecsomagoltál? - kérdezte
Jere, szemével a szobámat pásztázta, bőrönd
után kutatva.
- Aha, majdnem - mutattam a gardróbom
felé, mire komótosan odasétált és előrángatta
a félig megpakolt táskát.
- Mi nincs benne? - vizslatta
szemöldökráncolások közepette, mivel egy árva ruhát sem láthatott becsomagolva.
- Na, ne, Paislee, a ruháid? Ez komoly?
Zavartan elhúztam a számat, mire gonoszul
elvigyorodott.
- Akkor azokat fogod hordani, amiket én
választok - elborzadva néztem utána, ahogy visszasétált a gardróbomba, majd
mivel nem tehettem ellene semmit, gyorsan felöltöztem.
-
Hát, ezt eléggé lekéstük - meredt a távolba Jeremiah, a vonat valamely halvány
maradványa után kutatva. Éppen Chrissel beszélt, aki a telefonba magyarázott
arról, hogy az ofő tiszta ideg miattunk.
- Jó, jó, megoldom, oké? Nem érdekel.
Tényleg nem. Elviszem Paiset, ha beledöglök is. Igen Chris, képes lennék az
életemet is feláldozni érte. Aha. Pontosan. Persze, én vagyok Pókember és
Superman egybe gyúrva. Nem tudom, szerintem az új rész szar. Mi van? Még nem is
láttad? Pótoljuk. Jövőhét
szombat? Aha, elmarad. Igen. Okés. Oh, jó reggelt kívánok, Tanárnő! Természetesen.
Már suhanunk is. Rendi. Visz hall - tette
le végül a telefont, én pedig felhúzott szemöldökkel
bámultam rá. Igen, Jere pontosan az a típusú
srác, aki előszeretettel
és teljes nyugodtsággal használ olyan szavakat, mint a
"rendi" vagy éppen, hogy "visz hall". - Mi van?
- Biztos nem felejtettél el semmi egyéb
életbevágó dolgot megdumálni Chrisszel? - meredtem rá szúrósan, de egy ideje
már a röhögés határán álltam.
- De. Megakartam kérdezni milyen feltét
legyen a pizzán, de Mrs. Holwstein közbeszólt - panaszolta, mire már tényleg nem bírtam tovább, elnevettem
magam. Kisfiús mosollyal figyelte, ahogy nevetgélek a béna viccén.
- Na, jó, és most mi lesz? - kérdeztem
végül.
- Elmegyünk hozzám.
- Hozzád?
- Aha.
- Miért?
- Hát, gondoltam elüthetnénk az időt - kacsintott rám,
mire vörös arccal a vállába
bokszoltam.
- Hülye!
- Na, aú, most miért?
- Tudod te.
- Nem.
- De.
- De.
- Nem.
- Hah, látod. Én nyertem! - vigyorgott győztesen.
- Aargh. Miért megyünk hozzád?
- Ne idegeskedj, cicám, ne felejtsd el,
hogy miattad van ez.
- Jó, oké, ez igaz.
- Na, látod.
- Tehát?
- Tehát, mi? - kérdezett vissza
értetlenül, miközben a derekamra simítva a tenyerét feltolt maga előtt a villamosra.
- Miért megyünk hozzátok? - tettem fel
immár harmadszorra a kérdést, reménykedve, hogy ezúttal választ is kapok.
- Ja, a kocsimért.
- Mi van?
- Levezetek.
- Mi? Hova? Zágrábba?
- Aha - vonta meg a vállát lazán. - A
következő vonat csak holnap indul. Kábé
egy két órával
később fogunk leérni így,
mint a többiek.
- Megőrültél?
- Nem. Illetve, nem most - tűnődött.
- De.. de..
- Paise, neked fontos ez az út -
sóhajtott lemondóan.
- Jó, de ha holnap megyünk le, úgyis elég
lesz.
- Mi az? Nem bízol a vezetői képességeimben?
- De igen, csak..
- Csak?
- Nem akarok gondot okozni neked.
- Okoztál már eleget, ezzel is
megbirkózom valahogy - mondta és bár valószínűleg
nyugtatónak szánta, nem igen érte el a kellő hatást
nálam.
- Biztosan jó ez így neked?
- Persze. Nem tenném, ha nem lenne jó.
- Oké.
- Mindkettőnknek
megvan a maga haszna belőle - nézett rám sejtelmesen, mire értetlenül fordultam felé, de választ már nem kaptam, hogy neki vajon miért is.
Folytatááást!!!!
VálaszTörlésAwwwww...
VálaszTörlés