Camari
- Hát hello, Lis! - lépett fölénk egy
alak, de mivel pont a nap elé állt, csak a körvonalai rajzolódtak ki előttem. Jól
hallottam kissé
gunyoros hangját és azonnal kapcsoltam, hogy Alisa gyűlöli,
ha így nevezik.
- Tűnj el, Quinten! - közölte
Alisa színtelen
hangon, még csak fel sem nézve.
- Mindjárt - legyintett a fiú, mit sem
törődve a barátnőmmel felém fordult. - Ki vagy te, virágszál?
- Én... - kezdtem volna bele, de Alisa
közbevágott.
- A neve semmi közöd hozzá. Tűnj innen falvából érkezett.
Ő a legjobb barátnőm. Leléphetsz
- zárta le a beszélgetést
és cinikusan a fiúra mosolygott.
- Szerintem a virágszálnak is van ám
szája - mosolygott rám kedvesen, én pedig Alisára pillantottam.
- Mi baj vele? - kérdeztem, figyelmen
kívül hagyva a srác jelenlétét.
- Én is itt vagyok - motyogta amaz.
- Ez egy seggfej, Cam. Ne állj le vele.
Csak kikezd veled, aztán lelép - foglalta össze röviden Alisa undorodva.
- Esetleg ezt tapasztalatból mondod,
vagy..? - vontam fel a szemöldököm és rá bámultam a napszemüvegem mögül.
- Ne legyél már hülye! - csapta meg a
vállam játékosan és rám vigyorgott.
- Ja, ne már! - csatlakozott a fiú, aki
ugyebár a Quinten nevet viselte. Beszólását követően
mindketten kérdően meredtünk
rá.
- Tehát a neved Camari. Quinten vagyok,
de mindenki csak Quinnek hív - nyújtotta napbarnított kezét a srác, mire
belecsúsztattam az enyémet.
- Jobb szeretem a Camet - egészítettem
ki, Quin pedig finoman megszorította a kezem. Meg kell hagyni, valóban jól
nézett ki. Rövidre nyírt barna haját egy hátracsapott ellenzőjű baseball sapka alá rejtette. Fekete fürdőnadrágja
a térde föléig
ért, lazán a csípőjére
engedve. Felül nem
viselt semmit, ami eltakarta volna gyönyörű látványt, melyet napszemüvegem takarásából
vizslattam.
- Hát, akkor üdvözöllek Cam. Most ha
megbocsájtasz, eltűnök,
mert Lis nem kíván látni
- kacsintott rám, majd
tovább állt.
- Mi volt ez az egész? - meredtem a
legjobb barátnőmre, aki a szemét forgatva vágott egy pofát.
- Már mondtam. Csak ne kezdj vele -
mondta, de szavai nem igazán győztek meg. Egy pletykát ismer. Esetleg nem is bensős barátnős infót.
És bár
a „seggfejek” eleinte mindig kedvesnek tűnnek és
ártatlannak, külsőleg meg persze ellenállhatatlannak, Quinten mégse látszott rossznak.
Quinten
Úgy döntöttem el kell kerülnöm őt. Muszáj.
Nem ronthatok meg egy ilyen tökéletes virágszálat.
Már az első
pillanatban, mikor megláttam,
tudtam, hogy ő nem az, nem olyan, mint a többiek. Gyönyörű fehér
bőrével
kitűnt az emberek közül, hullámos, szőke haja a vállára omlott. A szemét nem láttam. Egyszerűen csodálatosan
szép volt. Mint egy angyal.
- Cam, Lis - biccentettem nekik másnap a
strandon, majd gyorsan elslisszoltam onnan. Eve és Shameka is bepróbálkoztak,
mint általában mindig, de ezúttal egyikükhöz sem volt kedvem. Mondanám, hogy
valami jó kis indokkal leráztam őket, de mivel köztudottan seggfej vagyok, a szemükbe mondtam, hogy nem akarom a szolgáltatásaikat.
Már este volt, mikor is a sörömmel
kettesben üldögéltem
a parton az egyik asztalnál.
- Szia, Quin! - ült le velem szemben Cam.
Haja még vizes volt, nemrég fürödhetett, bikinijére rávett egy ujjatlan lenge
felsőt, mely alól bőven kivillantak formás combjai.
- Szia - mondtam, megállva, hogy
olyanokat mondjak, mint általában, azonnal flörtre kapcsolva. Megint
napszemüvegben volt, mely fekete üvege teljesen eltakarta előlem feltehetőleg gyönyörű szemeit.
- Csak így egyedül? - vonta fel a
szemöldökét.
- Aha, a ma esti soros kénytelen volt más
partner után nézni - akartam volna mondani, de úgy éreztem ez a lány többet
érdemel. Többet annál, hogy egy hazugságba burkolt borzalmat nyújtsak neki.
- Általában egyedül vagyok itt -
bólintottam és talán életemben először mondtam igazat úgy, ezzel
kiteregetve szerencsétlenségemet.
- Akkor hát szívesen csatlakozom. Ha nem
bánod - mosolygott rám, teljesen rácáfolva az általam elképzelt lehetséges
reakcióinak alternatíváira. A rohadt életbe, még jó, hogy nem bántam.
- Mit innál? - adtam meg ezzel a
kérdéssel a választ a bizonytalanságára, mire elgondolkodó arcot vágott.
- Sörözöl?
- Ja.
- Akkor jöhet nekem is - közölte olyan
általános hangvétellel, mintha normális és megszokott lenne, hogy egy virágszál
sörözget a város legrosszabbikjával. Elrohantam a pulthoz és szereztem neki is
egy korsóval.
- És mesélj, mi járatban vagy itt? -
érdeklődtem, elismerem elég bénán, de nem jutott jobb az eszembe.
- Alisa a legjobb barátnőm, itt nyaralok két
hetet. Tegnap érkeztem
- válaszolt, szavai mintha levegőhöz
juttattak volna. Még két hetet. Az nagyon sok. - És te?
- Mindig itt nyaralok. A nagyszüleimnél -
közöltem, de teljesen ledermesztett, hogy érdekelte mi van velem.
- És a szüleid? - tette fel a legrosszabb
kérdést, ami ebben a helyzetben csak a legrosszabb lehetett. Megtehettem volna,
hogy hazudok neki vagy elmondom az igazságot, de elhitetem vele, hogy hidegen
hagy a dolog és nem érdekel. De ahogy ott ült, engem nézve, úgy éreztem, neki
elmondhatom, ő majd megért és
nem ítélkezik. Fogalmam sincs, miért is gondoltam ezeket, hisz nem ismerem, nem
tudom milyen ő valójában. Mégis meg kellett tennem. Szükséget
éreztem, hogy igazat mondjak.
- A szüleim örülnek, hogy három hónapra
megszabadulhatnak tőlem - mondtam ki, mire feltolta a
szemüvegét, hátrafogva vele a szemébe hulló szőke
tincseit. A világon a
legesleggyönyörűbb szempár nézett
vissza rám.
Hatalmas szemei, zöld színekben pompáztak, valami kis barna árnyalattal megtoldva.
OMG! *-* Kawaii...sajnos még csak itt tartok, de holnapra valószínűleg az összes eddig feltett részt elolvasom!
VálaszTörlésEz amúgy édes lett :3333
Arigato *-* köszönöm, hogy olvasol:33
TörlésLesz folytataas???
VálaszTörlésEnnek nem valószínű:c
TörlésFolytasd..könyörgöm :)
VálaszTörlésHa már így könyörögsz, leget róla szó:D
TörlésDe komolyan :D :D
Törlés