- Gyerekek, gyerekek, csöndet! - emeli
fel a hangját Mrs. Whiters, mire némileg elhalkul a nyüzsgés. - Az
elkövetkezendő két
hétben egy új lány
csatlakozik az osztályhoz.
Ez volnék én.
- Mi? Csak két hétre jön? - hallok egy
értetlen fiú hangot. Zseni, összesen két hét van már csak a nyári szünetig.
- Adam, drágám, már csak két hét van az
iskolából - válaszol neki a tanárnő. Na, tessék, hát
nem ezt mondtam én
is?
- Skyler! Gyere csak be! - szól ki nekem,
mire veszek egy nagy levegőt és
egy utolsó sóhajtás
közepette belépek a terembe. Gyűlölöm ezt a nevet.
- Inkább a Skyt szeretem, kérem tanárnő! - mosolygok rá
illedelmesen, mire ő hasonló arckifejezéssel biccent.
- URAMISTEN! - ordít fel valaki és
azonnal irdatlan nagy hangzavar támad, mindenki mutogat, beszélget és tátott
szájjal bámul rám.
- Bocsi, de nem. Én Sky vagyok - húzom el
a szám, mire egy srác felnevet a hátsó sorban, és bár nem látom, bársonyos
hangja egy pillanatra megdermeszt.
- Sky Wondervood? Igaz ez? Vagy csak
álom? - pattan mellém egy lány, és végig simít az arcomon, mire azonnal kiráz a
hideg.
- Szia, én vagyok az - mosolygok rá
kedvesen, próbálván megőrizni a higgadtságomat - És te?
- Én Kacey vagyok.
- Én pedig Layken - terem mellettem egy
sötét barna hajú, szemüveges lány. A tömeg csak egyre nő, egyre többen
állnak körülöttem, mikor a tanárnő felszólítja
őket, hogy hagyjanak nekem egy kis teret.
Tér. Igen, az rám férne.
Lassan mindenki helyet foglal, csak én állok a tábla előtt.
- Miss Wondervood hiányolta az életéből az iskolai életet,
ezért most, hogy akadt néhány
szabad perce, gondolta szerencsét
próbál
- magyarázza Mrs.
Whiters, majd jelentőségteljes
pillantással rám néz.
- Ugyancsak köteles
betartani az iskola szabályzatát, tanulnia kell, és pontosan úgy fogja
eltölteni a két hetet, ahogy ti.
Persze, igaza van, eszem ágában sem volt
áthágni a gimnázium kőbe vésett
törvényeit,
ami meg a tanulást
illeti. Ugyan. Ez az utolsó
két hét,
gyakorlatilag nincs is tanítás.
- Sky, kérlek, foglalj helyet hátul -
mutat a tanárnő az utolsó padba, melynek fele üresen áll, a másik
felén pedig a lágy hangú fiú ül. Ahogy közeledek felé, látom, hogy a füzetébe
rajzolgat, fekete tincsei a szemébe hullnak. Keze gyorsan jár, valami
szénrajzon dolgozik, meg kell hagyni veszettül ügyes. Mikor leülök mellé
mindenki összesúg előttünk,
senki nem veszi le rólam
a tekintetét.
- Szükségtelen lenne bemutatkoznod, tudom
ki vagy – szólal meg, megelőzve engem, mire összehúzom a szemeim.
- Rendben van, akkor hát neked se - vágok
vissza, mire a papírt bámulva gúnyos mosolyra húzza a száját.
- Talán te tudod, ki vagyok? - kérdezi, a
második szót erősen megnyomva.
- Szinte biztos vagyok benne, hogy a
neved Reid. Rajzolsz és gitározol, esetleg hegedülsz, de azt erősen kétlem.
A lányok első
számú
kedvence vagy, de téged
nem érdekelnek
mások véleménye semmilyen téren - tekintetem fel-le cikázik rajta, árulkodó
nyomokat keres. - Egyetlen egy ember van, aki fontos számodra, ha jól gondolom
az édesanyád az. BMWd van és abban az utcában laksz, amely sarkán a hajléktalan
bácsi üldögél a kutyájával.
- Láttál reggel, igaz?
- Igen - vigyorodok el, felidézve az
emléket, amint a bácsi megsegítése közben láttam.
- Nem rossz - bólint a fiú, majd lassan
felemeli a fejet és ragyogó kék szemeit rám emeli.
- Minden stimmelt? – érdeklődöm,
holott pontosan tudom a választ.
- Igen, bár gondolom, ez nem lep meg -
mondja, mire felszalad a szemöldököm.
- De úgy látom, téged igen.
- Persze, az ember nem várna ennyit egy
tini sztártól - az utolsó szót ismét megnyomja, ugyanabban a gunyoros hangnemben.
- Hát, köszönöm az elismerést -
ironizálok szemforgatva, majd elfordulok tőle. Ennyit róla.
- Szia Sky, Gabe vagyok, ne is foglalkozz
ezzel a barommal - köszön a szomszéd padsorban ülő
fiú.
Leginkább Barbie partjára, Kenre
emlékeztet. Szőke haja van és zöld
szemei, kidolgozott, izmos teste, szép,
szimmetrikus arc berendezése.
Meglehetősen jóképű, de bizonyára
borzalmas modora van. Ő lehet az alfa hím, aki azért utálja a "barom" Reidet, mert ő leszarom stílussal is kapósabb.
- Szia, Gabe! - villantom rá a hibátlan
mosolyomat.
- Ő itt Vivien - mutat a srác a bal oldalán ülő szőke lányra,
aki meglehetősen mogorván figyel engem. Biztos a barátnője. - Viv, ne legyél már
bunkó.
- Nem vagyok, csak nem érdekel az
elkényeztetett liba - Bagoly mondja vérebnek, ezt tényleg nem akarom ennek a
csajnak a szájából hallani.
- Na, Sky, ráérsz délután? - érdeklődik Gabe, teljesen figyelmen kívül
hagyva a barátnőjét.
Ápolni kéne a jó híremet
és igent mondanom, de érzem, hogy képtelen
vagyok rá. Nem hiszem, hogy jót akarna tőlem.
- Ne haragudj - biggyesztem le a számat,
látom, hogy várakozás teljesen nyel egyet. - Interjút ígértem a BTWnek.
Még csak nem is hazugság, valóban szó
volt erről, csak visszamondtam, miután a
magánéletemen kívül semmi sem érdekelte őket.
- Hazu... - kezdi Reid, de a pad alatt
rátaposok a lábára, mire fájdalmasan felszisszen.
- Esetleg holnap? - mosolygok Gabere, aki
mit sem sejtve elégedetten beleegyezik.
- A tiéd vagyok, bébi.
Ezt nem folytatod? :) nagyon jó
VálaszTörlésDe igen, ma este teszem fel a következő részt:) ha tetszik, iratkozz fel bátran vagy szavazz:))
TörlésVárom :)
VálaszTörlés