Avery
„Becsukhatod a szemed, hogy ne lásd,
amit nem akarsz látni. De nem csukhatod be a szíved, hogy ne érezd, amit nem
akarsz érezni.”
/ John Legend /
Természetesen Chase nem ismert fel, én
pedig nem akartam összetörni szegénykét azzal, hogy visszautasítom, pláne nem,
hogy színt vallok, így hát kamuztam neki. Meg kell, hogy mondjam, ha valaki más
lettem volna, az is lehet, hogy megadom a számom, ha nem csak a haverjainak akar
vele dicsekedni. De ez esetben pont ezt akarta. És ráadásul pont Chase. Hát,
elég sokat változott, az már biztos, hogy megnőtt, megizmosodott, fekete haja lenőtt és a szemébe hull, és
mikor kisöpri tökéletesen tisztában van vele,
hogy minden csaj sóhajtozik a mozdulata láttán. Egy pillanatig azt hittem
felismert, mikor tekintetét az arcomra tapasztotta, de rá kellett jönnöm, hogy
ez is csak egy bevált csajozási módszere lehet. De nem hibáztatom érte, én is
megváltoztam.
- Nem hiszem el, hogy átvertél! – jelent
meg mellettem dühösen az emlegetett, mire szélesen elmosolyodtam. – Nem vicces!
Tudod, hogy mennyire kiröhögtek a haverjaim?
- El tudom képzelni – nevettem fel,
majd hozzátettem. – Esetleg, ha nem dobnád ki a számom az első kukába, elgondolkodnék rajta, hogy
megadjam.
- Akkor még csak elgondolkodnál? – döbbent
meg, de egy pillanattal később kapcsolt. – Jól van, rendben, sajnálom.
Tetszik ez a spiritusz. Tényleg szeretném
a számod
–
villantotta rám dögös, ellenállhatatlannak vélt
mosolyát.
- Most is hazudsz, ez is egy trükk –
mosolyogtam rá, miközben beleittam a Baileysembe.
- Jó, oké, igaz. Reménytelen. Feladom –
szenvedett látványosan, mire még szélesebben elmosolyodtam.
- Te sosem adod fel – jelentettem ki,
mire értetlenül meredt rám.
- Honnan veszed? – azt hiszem eljött az
ideje, hogy felvilágosítsam. Lemásztam a bárszékről, megigazítottam
a fehér
ruhám
alját
és
rámosolyogtam.
- Tudod Chase, volt valaha egy
plüssborzom, amit egy bizonyos illető két egész hónapon át, minden egyes nap kunyizott tőlem, míg végül
a kitartása
végett
neki adtam.
- Mi a…?! Ave? Mi a jó büdös élet?
Szórakozol velem? Ez valami vicc? -
döbbent le teljesen engem bámulva, konkrétan láttam, ahogyan koppan az álla a
fapadlón.
- Nem – ráztam a fejem.
- Tényleg te vagy az? Az én Avym? –
kérdezte hitetlenül, mire önkéntelenül is elmosolyodtam az általa rám
ragasztott becenév hallatán. Valami azonban nem stimmelt.
- Én vagyok, de mikor is lettem a tied?
– nevettem, mire végre az ő szája is arra az ismerős vigyorra húzódott.
- Technikailag nem vagy az enyém, de
ezzel csak arra céloztam, hogy tudod, te vagy e – magyarázkodott nem
meghazudtolva önmagát, teljesen logikátlanul. Ugyanúgy, mint kiskorunkban.
- Te jó ég, Avy, annyira… - kereste a
megfelelő szavakat, de végül inkább nem fejezte
be a mondatát, hanem egy másikat kezdett.
– Itt vannak a többiek is, gyere! –
ragadta meg a kezem és húzni kezdett az asztaluk felé. Mikor visszatértem
eldöntöttem, hogy nem fogok menekülni a gyerekkori barátaim elül, sőt igyekezni fogom rendbe hozni velük a
dolgaim. De most, mikor a tekintetem összetalálkozott a legkékebb szempárral a
világon, úgy éreztem kedvem lenne kifutni a világból. Mert Hunter Legend
egyenesen engem bámult. Csak engem. Barna haja, az utolsó
beletúrása
következtében
mondhatni oldalra állt, bőre barnasága, arcának
tökéletes
vonalai teljesen lefagyasztottak. Bár ránézésre hasonlított
ahhoz a barna, kék szemű, aranyos kisfiúra,
akit valaha mindennél jobban szerettem, de Chase változásából, a külsejéből és minden másból
kiindulva már minden volt, csak nem az a srác.
- A jó életbe srácok, nézzétek kit
találtam – fékezett le Chase az asztaluk előtt, mire döbbent
és
kevésbé
döbbent
tekintetekkel találtam szemben magam. Nyilvánvaló volt,
hogy eddig is minket figyeltek, és szinte biztos voltam benne, hogy Beau és Jace
már az előtt
is tudtak a tényről, hogy ez a lány
bizony én
vagyok.
- Hát, hello Ambs – puszilta meg az
arcom Jace mindent tudó mosollyal, mire elfintorodtam.
- Tényleg? Ne csináld már, még mindig Ave
vagyok – nevettem rá, felidézve az emlékeket. Az első találkozásunkkor Jace nem bírta megjegyezni a
nevem és mindig Ambernek és ennek változatain hívott, így rám ragadt. Nem
hittem, hogy mikor újra találkozunk, jó szokását megtartva fog üdvözölni.
- Mi a szar, te Avery vagy? – kapcsolt
némi fáziskéséssel Nate, mire a srácok felröhögtek.
- Én lennék – tártam szét a karom, mire
a karjaiba kapott és felemelve a földről párszor körbeforgatott,
kis híján összenyomva. Miután letett, Blake is hasonlóképpen megszorongatott,
Beau pedig szintén magához ölelt, de a másik kettővel ellentétben,
ő nem emelt a levegőbe. Már csak Hunter volt hátra. Óvatosan felé fordultam, és rámosolyogtam.
- Szia, Hunter
- Avery – biccentett hidegen, mire
felszaladt a szemöldököm. Ő is kapcsolhatott, mert azonnal laza stílusba
váltott
és
hozzám
hajolva nyomott egy puszit az arcomra. Ajkainak érintésétől összerándultam,
de éppen
annyira, hogy még ne vegye észre.
Ott álltak
előttem mind, teljes életnagyságban, és én
mégis Hunter egyetlen egy másodperces érintésétől estem éppen
transzba.
- Mi járatban Ave? – kérdezte Blake,
visszaülve a bokszba.
- Ave véglegesen visszaköltözött
Jordanbe, velünk kezdi az évet – informálta Beau, bár nem voltam biztos benne,
honnan is tudja ezt, nyilván „a kis város, sok pletyka” elv alapján.
- Tényleg? – örvendezett Nate, mire
mosolyogva bólintottam, majd mikor Chase hellyel kínált, bocsánatkérően felemeltem a kezem.
- Ne haragudjatok, de most mennem kell.
- Mi? Máris? – nézett szomorúan Blake, mire
bocsánatkérően
elhúztam
a szám.
- A dögös pultos randit kért –
kacsintottam Chasere, akiben persze azonnal felment a pumpa.
- Ne már, neki bezzeg igent mondtál? –
vágott szerencsétlen fejet.
- Nyugi, vicc volt. Haza megyek.
- Tényleg, ott laksz majd, ahol régen?
– kérdezte Jace, mire bólintottam.
- Igen, mamáék eladták az övéket és
most odaköltöztem hozzájuk, a régi házunkba – meséltem, mire értetlenül néztek
rám.
- Miért, hol van Elvis és Amelia? – kérdezte
végül Beau, a szüleim holléte felől érdeklődve.
- Franciaországban. Csak én jöttem
haza.
Következő rész:
Előző rész:
Hhuuuuuuuuuu IMADOOOOM IMADOM IMADOM IMADOM, folyti meg ma? :DD
VálaszTörlésKösziiii:33 Még meglátom, okés?;)
TörlésNagggggyon kiráááály
VálaszTörlésKöszönöööm!!:3
TörlésFolytasd!!Egyébként hol kosarazol???
VálaszTörlésFolytatom!:) Már sehol:/
Törlésóóóó :( pedig a legjobb sport:)
TörlésIgen, de megsérültem:c Te is kosarazol?
TörlésHogy? :O igen:D de (még) nem egyesületben
TörlésEz nagyon jó! Folytit!
VálaszTörlésKöszi!:))
TörlésAnnyira ANNYIRA jó! Zseniális!
VálaszTörlés