Arra
ébredtem, hogy egy izmos kar erősen szorít
magához.
Louis a nyakamba lihegett, lábaink összegabalyodtak,
tenyerét a hasamon nyugtatta.
A
szívem hevesen vert, ezért – a szívroham általi elhalálozás végett –
megpróbáltam kiszabadulni. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, sőt. Az egyetlen eredmény
az lett, hogy még jobban magához húzott, és maga alá passzírozott.
Francba!
Nagyon kellett pisilnem.
- Jenny?
Miért nem maradsz végre nyugton? – Még volt pofája kérdőre vonni.
-
Ki kell mennem a mosdóba – informáltam pironkodva, hátha ez elég indok neki,
hogy elengedjen.
-
Visszajössz? – kérdezte, és hangja igencsak kétségbeesetten csengett, mintha
attól félne, elszököm. Mintha lenne hova. Bizonyára még rosszul volt.
-
Miért ne jönnék?
-
Mit tudom én, rájöttél, hogy unalmas engem szitterkedni – vonogatta a vállait
csukott szemmel.
-
Még nem jutottam el idáig – suttogtam, mire felém pillantott.
-
Akkor?
-
Persze – ígértem, de mikor felálltam, nem engedte el azonnal a kezemet.
Egy
nagyon sápadt, leharcolt lány meredt vissza rám a tükörből. A fejemben
számtalan gondolat kavargott, a szakításuk, az esténk, mindaz, amiket mondott
nekem.
Állandóan
bókolt, a maga részeg és béna módján, de mégis.
Hangoztatta,
hogy csak én állok igazán mellette.
Szakított
a barátnőjével.
(Itt persze nem szerepel az ok, nem is valószínű, hogy az én lennék)
Együtt
aludtunk.
Sajnos
arra kellett jutnom, hogy a szavait és tetteit jórészt befolyásolta a némileg
illuminált állapota.
-
Jenny? – kopogott az ajtón Louis, Azt hittem, már rég visszaaludt. Te jó ég,
hányni jött?
-
Igen?
-
Minden rendben? – érdeklődött,
hangja aggodalmasnak tűnt.
-
Persze. Miért?
-
Már vagy fél órája bent vagy.
-
Komolyan? – ámultam.
-
Aha. – hallottam fáradt hangját. Még egyszer utoljára a tükörbe néztem.
-
Bocsi – léptem ki az ajtón.
-
Nem gond, csak nem tudtam, mi van.
Hát
igen. Louis nem tagja azon mázlis emberek csoportjának, akik nem ismerik a
másnaposság fogalmát.
Tény
és való, hogy még így is káprázatosan festett. Bár haja izzadtan tapadt a
tarkójára, és gyönyörű
szemei alatt hatalmas karikák éktelenkedtek. A falnak támaszkodva állt, gyűrött
pólóban,
zsebre dugott kézzel.
-
Nagyon fáj a fejem. Gyere, Jenny, aludjunk – húzott maga után, majd elterültünk
és ő
azonnal álomba is merült.
Alig
egy óra elteltével én ismét ébren hánykolódtam. Ezúttal nem láncolt magához,
így könnyűszerrel
meglóghattam az ágyból.
Találtam
pár tojást, meg egy egész szem hagymát a konyhában, így nekiálltam a tápláló
reggeli elkészítésének.
-
Hm, jó illata van – jelent meg Louis, kezei megint lezseren a nadrágjának
zsebében voltak, és már lényegesen jobban nézett ki.
-
Rántotta – mondtam, a már amúgyis nyilvánvalót.
-
Segítsek? – kérdezte mellém lépve, karja az enyémhez simult.
-
Nem kell, köszi. Tényleg. Boldogulok – érveltem, bár szerintem csak hebegtem
össze-vissza.
-
Oksi – fogadta el a döntésem, helyet foglalva az egyik széken.
Hamarosan
kész is lettem, és fogalmam sincs miért, de ezt be is jelentettem.
-
Kész vagyok.
-
Együnk – bólintott.
-
Te előbb
igyál – jutott eszembe, és adtam neki egy nagy pohár vizet, amit azonnal lehajtott.
-
Köszönöm – mondta mélyen a szemembe nézve, és valahogy az az érzésem támadt,
hogy ez nem csak víznek szólt, és nem is a reggelinek.
Következő rész:
Következő rész:
Előző rész:
<333333333333333 Louis!!!!
VálaszTörlésJaj, szegényke, jól elázott:D
TörlésViiiiiiiiiiii imádoooom:$$$ mint eddig mindent xd de na nagyszeruen irsz :333 (akk is Keaton a BEST<3)
VálaszTörlésKöszöööönöm!!!:$$ Köszi:) Hamarosan Váratlan#11;)
TörlésVáaá!!!
VálaszTörlésMiért van az, hogy blogok/filmek/könyvek által egy csomószor szerelmes leszek és szívrohamot kapok, de a való életben még csak tetszeni se tetszett senki? #költőikérdés
TörlésÉs Louis a lista elején áll ;)
Én is igy gondoltam jó ideig, de aztán mégiscsak bejött az élet;)
Törlés:) és pontosan hány éves voltál, mikor bejött? :))
VálaszTörlés17:D, még csak fél év telt el:)
TörlésBiztos nagyon büszke rád a barátod ;)
TörlésBizony, hogy az:3 ;)
TörlésImádom!!!! :3 :3
VálaszTörlésFolyti? :3
VálaszTörlés