Ren
– Erő
-
Nem kéne… - kezdem, de az öcsém a szavamba vágva azonnal elhallgattat.
-
Oakes! Wave nagyon erős
– mondja, majd újabb adag tojást töm a szájába.
-
Tudom – felelem, viszont nem bírom megállni. Kimegyek, és nagy meglepetésemre
senki nem szól utánam, meg se próbálnak visszatartani.
-
Jaj, Waverly! Az ember azt hinné, van annyi eszed, hogy ne kezdj ki velem –
hallom Rich gúnyos hangját.
Már
az, ahogy kiejti Wave nevét… Azonnal ki tudnám tépni a szívét.
-
Kész szerencse, hogy te nem ember vagy – feleli gúnyosan Wave, hatalmas szelet
támasztva. – És egyébként. Te kezdtél ki velem.
Szilárdan
áll a hatalmas szilforgatag közepén, csak haja lengedezik, ahogy mozgatja az erős légáramlat.
Tényleg
nagyon erős.
Nem is használja a kezeit, csupán
az elméjével irányít.
Rich
kinyújtja karjait, melyekben egy-egy sötét kard jelenik meg a semmiből. Kivételes
technika. Egyiket Wave felé hajítja, aki viszont előre látja
a mozdulatait, így könnyűszerrel kitér
a fegyver elől,
csupán a fejét
billenti oldalra, ezzel kerülve el a csapást.
Eközben
Rich megindul, de egyszercsak elakad, képtelen tovább haladni.
Wave
lehunyt szemmel áll, az erőit
gyűjti
össze,
még ha Rich nem is elég erős
ellenfél számára.
Aztán
szemei felpattannak, és megannyi vágás keletkezik Rich testén, ruhái cafatokban
lógnak le róla. Óh, igen. A szélpengék. Halálosak egy bizonyos mennyiségben, és
nyilván attól is függ, mit talál el.
Ebben
a pillanatban megértem.
Waverly
csak játszik vele.
-
Átkozott! – ordít fel Rich fájdalmában, majd ismét támadásba lendül.
Sötétség
fellegeket kavar, de már nincs elég ereje, hogy beborítsa az egész eget. Talán
sose volt.
Wave
mosolya láttán, kis híján kiráz a hideg.
Hirtelen
Rich teste felgyullad, majd egy pillanattal később eltűnnek a lángok.
Valóban,
a figyelmemet nem tudta elkerülni azon tény, hogy Wave ugyebár eredetileg tűzmágiával
rendelkezik, mégis csak a szelet használja.
Legalábbis eddig így volt.
Lehet,
hogy csak amiatt a hülye szabály miatt, mi szerint minél épebb a leszállított
test, annál magasabb a fizetség.
Persze,
az sincs kizárva, hogy szándékosan elrejti eredeti valóját. Ez sincs kizárva.
-
Meguntam – jelenti be Wave rideg hanghordozással, majd Richre villantja a
tekintetét. A srác élettelenül hullik a földre.
Waverly
a telefonjáért nyúl, gondolom, leadja a drótot, majd a ház felé indul, mikor is
tekintete megállapodik rajtam.
- Segíthetek?
– érdeklőik,
természetesen hangjából csak úgy árad a gúny.
-
Nem, kösz – vágok vissza, mert hát mégsem maradhatok alul. Szó nélkül halad el
mellettem, vállával szándékosan nekem ütközve.
-
Hülye – dünnyögi, mire felszalad a szemöldököm.
-
Ugyan, Wave! Ez lenne kimeríthetetlen szókincsed egyik páratlan kifejezése? –
heccelem, mert nem akarom, hogy csak így itt hagyjon.
-
Jesszus, Ren! Nincs jobb dolgod ennél? – kérdezi, mutató ujjával először
rám,
majd saját magára
mutat.
-
Jelenleg pont nincs – húzom el a szám, némi gondolkodást színlelés után.
-
Csak hagyjál – közli, majd végleg eltűnik
a szemem elől.
-
Elyas! – lépek be a konyhába, mire az öcsém várakozásteljesen felém fordul.
-
Hm? - ezt nem hiszem el.
-
Még mindig eszel? – akadok ki, hiszen már vagy fél órája hagytam itt, kábé
ugyanebben a pózban.
-
Mindjárt befejezem – ígéri, mire kitágult szemekkel meredek Ethelre, tőle várva
a magyarázatot.
-
Ren szeret enni – mosolyog boldogan a csodálatos szakácsnőnk, nyilván ő élvezi,
hogy főzhet
az öcsémre.
-
Ja, szeretek – nyeli le az utolsó falatot Elyas, majd rám néz.
-
Mit szerettél volna?
-
Ideje lenne szétnézni a fővárosban
– vigyorgok, mire egy pillanatra ledöbben, aztán pedig lemondóan bólint, ezzel
jelezve beleegyezését.
Következő rész:
Előző rész:
Grat!!! Megszeretetted velem a fantasy-t!
VálaszTörlésJaj, ezt igazán jó hallani!!! El sem tudod képzelni, mennyire;)
TörlésFolytasd!!Mikor jön kövi rész?
VálaszTörlésHamarosan:) Még magam sem tudom.
Törlés