Fellépés előtt sohasem izgulok. Azért
énekelek,
mert szeretem ezt csinálni, nem pedig azért,
mert köteleznek vagy, mert jól jövedelmez.
Pontosan ez az ok, amiért nincs rajtam nyomás, sem megfelelési kényszer. Csak
és kizárólag az élvezet.
-
Sky! Öt perc és kezdesz – figyelmeztet az egyik technikus, mire bólintok, és a
helyemre indulok.
- Hé, Sky! – int Jason, az elektromos
gitárosom.
Jason Michaelson egy jó barátom, egészen azóta játszunk együtt, hogy
befutottam. Kevese azon néhány ismerősömnek,
aki magamért kedvel és
nem azért, mert én
vagyok Sky Wondervood.
Amint
mellé érek, látom, hogy már az egész csapat összegyűlt. Adam, a dobosom, és
Marcus, a basszgitárosom a falnak dőlve várakoznak.
-
Cam? – érdeklődöm
a billentyűsünk
után kutatva.
-
WC-én van – röhög Jason, majd kérdően
felém
fordul. – Izgulsz?
-
Dehogy – mosolygok, de aztán mégis elhúzom a szám.
-
Úgy tudom, ingyen jegyeket osztogattál a sulidban – célozgat Jason mindentudó
fejjel, rátapintva a lényegre.
Adam
éppen a csempézett falon próbálgatja a dobverőit, de hirtelen felkapja a fejét.
-
Gimis csajokat hívtál? – terül szét egy hatalmas vigyor a képén.
-
Nem mintha nem lenne egy rakat ilyen korú rajongónk – forgatja a szemét Marcus.
-
Jó híresnek lenni – nyújtózkodik Adam, felismerésének örömében pompázva.
-
Nem mintha amúgy miattad lennének itt – oltogatja tovább Marcus, Adam pedig
felháborodott fejjel magyaráz.
-
Dehogynem! Már meg ne haragudj Sky – bizonygatja igazát, legalább elnézést kérve
tőlem.
-
Ugyan, nem vettem magamra - legyintek, mire a srácok felnevetnek.
-
Na, meg is vagyok – jelenik meg Cam, kezeit éppen a nadrágjába törölgetve, minek
következtében a szürke anyag néhol elsötétül.
Kis
kört alkotunk, kántálva ezt, azt, amit mindig kiadunk magunkból fellépés előtt. Aztán összepacsizunk,
a fiúk pedig egyenként
mellém lépnek.
Adam
sajátos stílusában hátba vereget, Marcus fél karral átölel, Cam a fülembe súg
valamit, Jason pedig egy puszit nyom az arcomra, ezzel kívánva sok sikert.
Látom,
ahogyan Adam felköti a fejére azt a hülye színes kendőt, Jason fogai közé
kapja a pengetőjét,
Marcus zsebre dugja kezeit, Cam pedig már játssza a dallamot a combján. Magabiztosan
felsétálnak a színpadra, elfoglalva a helyüket. A nézők még
nem is láthatják
a történéseket,
mégis
őrülten
sikoltoznak, tapsolnak, a nevünket ordítják.
Jason
megpengeti a húrokat, majd Marcus is csatlakozik, lába az ütemre jár. Cameron
ujjai leütnek néhány billentyűt,
Adam meg csak vár.
Jason
játszani kezd a zenét, melyre megindulok. A színpad közepére sétálok, és mégegyszer,
utoljára megigazítom a fülesemet.
-
Can you hear my voice? – éneklem az első
sort, mire a közönség felsikolt, és felkapcsolódnak a fények. Lekapom a
mikrofont az állványról és teljes átéléssel belekezdek a koncertbe.
-
Köszi – mosolygok rájuk, de mivel késésben vagyok, minden erőmmel igyekszem elnyomakodni
mellettük.
-
Aláírod nekem ezt? – tol valaki elém egy füzetet.
-
Persze, kinek címezhetem? – csalok elő
egy újabb mosolyt, teljesítve
a kérést.
Szerintem ők nem
is ide járnak. Egyre többen és többen vannak, én pedig egyre jobban elveszel a
tömegben.
-
Helló, helló, helló! Vigyázat! – nyomul előre
Reid, majd elkap és diszkréten
kirángat
a rajongók közül.
- Köszi
– húzom el a kezem, mert nem bírom elviselni az érintését. Érzi, hogy gáz van, de csak azért is újra megragad,
és maga után vonszol.
-
Mázlid, hogy az első óra
angol, és Mrs. Jones megőrül érted
– morogja, nyilván a felgyülemlő késésemre
célozgatva.
-
Nem én akartam így – dünnyögöm, de rám se hederít.
-
Hé, Sky! Hé, állj már meg! – jelenik meg a hátunk mögött Gabe, mire fáradtan
felsóhajtok.
-
Éljen – ironizál Reid, miközben Gabe beér minket.
-
Fú, Sky! Állati volt a koncerted! – dicsér Gabe, és fogalmam sincs, hogy keze
mit keres a hátamon.
-
Köszi – villantom rá ugyanazt a mosolyt, mint amit korábban lent, a lányokra.
-
Reid, te ott voltál? – érdeklődik
Gabe, vigyora gonosz, sejteti mi a célja. Váó, tehát gondolkodni is tud. Nem
rossz, nem rossz.
-
Nem – feleli tömören Reid, tekintete a padlóra tapad. Hát persze, hogy nem jött
el. Nem is értem miért vagyok csalódott.
- Tudom, hogy biztosan sok a dolgod, és
a legkevésbé sem érdekel a sztárocska koncertje, de…
- De? – szalad fel Reid szemöldöke. Épp
a matek és francia közötti szünetben futottunk össze szokásos helyünkön, az
udvaron.
- Eljöhetnél – nyújtom felé a már
millió embernek kiosztott lapot.
- Ingyen koncertjegy? – gúnyolódik, de
hagyom, hogy leperegjen rólam.
- Mindegy, azért várlak – intek még,
már az épület felé lépkedve.
- Sky! – szól utánam, de nem merek
megfordulni.
Következő rész:
Előző rész:
Ez állati! Lett még egy kedvencem ;)
VálaszTörlésJaj de örülök neki!:)))
TörlésMikor lesz folytatás??
VálaszTörlésMég én is keresem a választ:D
Törlés