- Oké, és mi jön most? – érdeklődöm Heathtől.
- Ebéd – feleli egyszerűen. – Hol ettél eddig, Sky?
- Az udvaron.
- Egyedül? – Mintha meglepődne egy kicsit.
- Nem igazán – rázom a fejem.
- Akkor hát? Oda is követtek a
rajongóid? – Úgy tűnik,
mindenáron tudni akarja.
- Van egy osztálytársam, Reid Creagh. Vele
voltam – vallom be.
Te jó ég! Reidddel azóta nem beszéltem,
hogy a minap kimentett a rengeteg ember közül. Ő nem keresett, engem pedig teljesen
lefoglalt újonnan szerezett ismeretségemmel üldögélni a WC-ben.
- Értem. – Heath arca egy pillanatra
elkomorodik. – Mi lenne, ha ma velünk ennél?
- Velünk? – kérdezek vissza, utalva
ezzel arra, esetleg megmagyarázhatná, kik is azok az általa említett mi. Nem
tudom elképzelni, hogy egy ilyen srác pontosan milyenféle haverokhoz tartozik,
bár bizonyára olyanok, mint Zach. Viszont ezer százalék, hogy ahol ezek a fiúk
megfordulnak, ott a menő
csajok is jelen lesznek. És ezen most a suli azon lányait értem,
akik nem kedvelnek engem, hanem ellentétben a többiekkel, ők pont, hogy féltékenyek
rám.
- Zach, néhány másik srác meg én –
ismerteti a felállást Heath, egy bátorító mosolyt küldve felém.
- Bizony, Sky. Jófiúk vagyunk
mindannyian, nincs mitől
félni
valód
– vigyorog Zach magabiztosan, mire felszalad a szemöldököm, de Heath megelőz.
- Jófiúk – nevet fel, mintha valami
nagyon vicceset hallott volna. Nyilván nem az. Nyilván mind nem azok.
Viszont Sky Wondervood minden, csak nem
egy félős kislány, akit
elrettentene a rosszfiúk gondolata. Annyi számomra kellemetlen
emberrel boronált már össze a sors, és mégis tudtam mindegyikükhöz jó képet
vágni. Na, nem mintha most előre leírnám Heath barátait,
csupán
felvázoltam
magam előtt a tényeket.
Mikor belépünk a menzára, azonnal
ellepnek a lányok és fiúk áradata.
- Szia, Sky! Együtt járunk matekra, Isa
vagyok. Emlékszel rám? – támad le egy szőke lány. Hogy emlékszem-e?
Eddig kábé
hatszázan
mutatkoztak be csak ma, szóval sajnálom, nem, nem mondanám. Persze ezt nem mondhatom, nem lenne helyén
való. A végén még megbántanám. Épp válaszolni készülök valami olyasmit, hogy
természetesen emlékszem rá, előttem ül – ami nem nehéz, mivel az utolsó pad
az enyém -, és, hogy örülök, hogy megismerhettem, de Heath megelőz.
- Ne már, Isa. Skynak enni kell, majd
máskor megbeszélitek ezt – mosolyog a lányra kedvesen, de Isa nem igazán
kompromisszum kész.
- Ugyan, Hoover! Mi vagy te, az
asszisztense? – érdeklődik
gúnyolódva. Tessék, az előbbi
mézes-mázos, kedves hang azonnal eltűnik, és máris
bunkó.
- Nem. A biztonsági őre vagyok – jelenti ki komolyan Heath,
Zach pedig finoman felröhög mögöttem.
- Mi olyan vicces, Mitchell? – dörren
rá Isa, mire Zach vállat von.
- A securitys nem beszél – veszi fel a
tipikus biztonságis kinézetet. Terpeszbe áll, kezeit karba fonja, izmait
megfeszíti és meglehetősen
mogorva képpel mered maga elé.
Majdnem elmosolyodom ezen. Egész megkedveltem őt is.
- Figyelj, Sky! Miért nem hagyjuk itt
ezeket az idiótákat? – karol belém Isa, és már húz is el, ha rajta múlna, már
rég valahol máshol lennénk.
- Ne haragudj, Isa! Már elígérkeztem a
fiúknak, megígértem, hogy ma velük eszem – mosolygok rá kedvesen, és sajnálom,
de kihasználom, hogy rám nem lesz mérges emiatt.
- Így van! – helyesel Heath boldogan.
- A miénk! – dörmögi zordan Zach,
továbbra sem kiesve a szerepéből.
- Persze Sky, nem hibáztatlak, tudom,
hogy mindenkire időt
kell szánnod!
– Bólogat, és ezúttal valahogyan hihetetlenül megértővé változott. – Holnap?
- Holnap is a miénk! – mormolja
komolyan Zach mögülem.
- Ez nem így működik! Holnap már nekem jár! – csattan
fel Isa mérgesen, mire nem tudom megállni, kitágult szemekkel meredek először rá, aztán
Heathre.
Úgy beszél rólam, mintha valami tárgy
lennék, egy jutalom, ami már ma is, de holnap mindenképpen Isát illetné.
Csakhogy ez nem így van. De nem ám.
- Isa, drágám! Ez nem éppen így megy –
világosítja fel helyettem a lányt Heath.
- Dehogynem – ellenkezik Isa. – Sky
mindenkivel sokat lóg, mindenki kedveli, és meg szeretné ismerni. Ő pedig nem mondhat nemet.
Mi az, hogy nem mondhatok nemet? Ez
valami kőbe vésett szabály volna?
Csupán arról van szó, hogy nem szeretnék senkit sem megbántani, de amikor
valaki ennyire erőszakos,
és
még
csak nem is kedves, akkor elgondozom a kedvességemen.
Bizonyára arra célozhatott, hogy
kezdetben, mikor még nem voltam annyira felkapott és ismert, valóban
mindenkivel jó fejnek kellett lennem. Ez volt az, amit a saját érdekemben
kellett betartanom, hiszen ha nem lettem volna az, elpártoltak volna a
rajongóim. Azóta azonban rájöttem, hogy azért csinálom mindezt, mert szeretek
énekelni, zenélni és táncolni, és nem szeretek undok lenni senkivel. Már nem
értük teszem, hanem magamért.
Juhúú
VálaszTörlés