Keaton
húgának ismételten bizarr hívása után felbandukoltam a szobámba, és levetettem
magamat az ágyra. Azon filóztam, mégis mi a franc történt velem azóta, amióta
itt vagyok. A személyiségem nagyjából ötven százaléka gyökeresen megváltozott,
a hozzáállásommal együtt.
Kezdjük
azzal, hogy a nem barátkozós szabályomat alaposan, és többszörösen is
megszegtem, beavattam valakit a legsötétebb titkaimba, most pedig itt szenvedek
egy srác miatt. Ráadásul pont Keaton Enoch miatt.
Az
ablakhoz sétáltam, és leültem a közvetlen előtte lévő széles párkányra, majd elhúztam a
függönyömet. Keaton ablaka csukva volt, a függöny elhúzva, de láttam az árnyékát
ide-oda járkálni. Gondolom telefonált. Egy-két perccel később hirtelen elhúzta a függöny, rám nézett,
majd intett egyet az utca felé. Felvontam a szemöldököm, amolyan „akarsz
valamit?” stílusban, mire persze a szemét forgatta. Pötyögött valamit a telefonján,
majd mikor abbahagyta, az enyém jelzett, hogy üzenetem érkezett. Vonakodva
megnyitottam.
„Gyere
le. Most.”
Nagyon
bájos.
Azért
tettem, amit kért. Kért? Dehogy. Amit parancsolt, és kisétáltam az utcára, ahol
már várt rám.
-
Menjünk beszélgetni – biccentett a fejével a park irányába.
- Néha
igazán mondhatnád, hogy „kérlek” vagy „légszíves” – fintorogtam, de mégis
elindultam utána.
- Néha
mondom – vont vállat nagyképűen.
- Egy
élmény veled beszélgetni – ironizáltam szórakozottan.
- Tudom
– érkezett a válasz.
Erre
már inkább nem is reagáltam. Hogy vonzódhatok egy ilyen seggfejhez?
- Ülj
le – mutatott az előttünk
lévő padra. Körbepillantottam. Ez az a hely,
ahol először találkoztunk, aztán ahol rávett, hogy
ismét kosárra dobjak.
- Te
jössz! – passzolta nekem, mire ismételten képtelen voltam a reagálásra, csak
annyi erőm maradt, hogy elkaptam a felém repülő labdát, mielőtt orrba nyomott volna.
-
Gyerünk, hercegnő! Most
is legyen nagy a szád - sétált mellém Keaton.
- Jaj,
de kedves vagy! - fintorogtam elégedetlenül, mire felszaladt a szemöldöke.
- Már
miért is kéne annak lennem? - értetlenkedett.
- Te
akartad, hogy barátok legyünk - szájaltam vissza mérgesen.
- Mert
te aztán annyira ellenkeztél - emlékeztetett, és magamban beláttam, hogy igaza
is volt.
- Nem
akartam összetörni a szívedet - hát csak nem bírtam visszafogni magam.
- Én nem
akartam összetörni a te szívedet - vágott vissza mérgesen.
- Oh,
persze. Fogd csak rám - hadonásztam fél kézzel.
- Dobd
már el azt a rohadt labdát! - kiabált rám.
- Jó! -
csattantam fel idegesen, és teszem, amit mond. Tökéletes kosarat dobtam,
akárcsak Keat az előbb.
Döbbenten bámultam magam elé, alig bírom felfogni, valóban megtettem.
- Na -
bólintott Keaton viszonylag elégedetten, majd megindult a labdája után.
Most meg
itt dirigál nekem. Úgy bánik velem, mint valami kutyával.
- És ha
én nem akarok leülni? – ellenkeztem már csak azért is, nehogy az legyen, amit
Keaton akar.
-
Jesszus, Royce! Csak ülj már le! – csapott a padra haragosan.
- Jól
van, na - foglaltam helyet végül. Mit idegeskedik?
-
Beszéltél a húgommal? – tért rögtön a lényegre. Tudhattam volna, hogy erről lesz szó.
-
Meglehet – feleltem szórakozottan.
-Fájna
egy igent vagy egy nemet kinyögni? – dörrent rám mérgesen.
- Amíg
ilyen vagy, addig igen – vontam vállat nyugodtan.
- Az
agyamra mész, hercegnő –
ingatta a fejét Keat, de egy meglehetősen jó
kiindulópontnak ígérkezett, hogy ezúttal nem a nevemen szólított.
- Igen.
- Igen,
igen, persze, hogy igen, azért mondom – pattogott továbbra is.
- Úgy
értem, igen, beszéltem Kylieval – tettem hozzá halkan felnevetve.
-
Miért?
- Mert
felhívott – mondtam ki egyszerűen.
- Minek
vetted fel?
- Mert
nem vagyok bunkó?
- Ezzel
mondjuk, vitatkoznék – mormogta, de persze így is meghallottam.
-
Köszi.
- Miért
nem ráztad le vagy ilyesmi? – faggatott tovább Keat, egyre furább dolgokat
kérdezve.
- Mert
kedvelem – vallottam be.
-
Kyliet? – vonta fel a szemöldökét Keaton.
- Igen,
Kyliet. Talán baj?
-
Hogyne volna az – horkantott Keaton. Kezdte átlépni az a bizonyos határt, amely
a béketűrésemet szimbolizálta.
- Ugyan
miért?
- Nem
akarom, hogy vájkálódj az életemben – váltott vissza nyugodt állapotra Keaton,
térdére könyökölve meredt előre a
semmibe. Én viszont annál jobban felfújtam magam a hülyeségein.
- Felejtsd
már el ezt a baromságot! Nem érdekel az életed, pont nem fogok utána kutakodni.
Eszem ágában nem áll miattad megszakítani a kapcsolatomat Kylieval. Kedvelem és
kész, ehhez semmi közöd! – fakadtam ki dühösen.
-
Dehogy nincs! Az én dolgom gondoskodni róla, tenni ellene, ha rossz emberekkel
barátkozik és satöbbi.
-
Szóval egy rossz ember lennék? Mit gondolsz, majd cigivel kínálom, vagy szánt
szándékkal, gonosz módon elszakítom tőled?
-
Például – biccentett Keaton.
- Ilyen
ember vagyok a szemedben? – kérdeztem halkan, majd indulásra készen felálltam.
- Pont
ilyen! – válaszolta ingerülten.
-
Rendben van. – Gondoltam, akkor most jobb lesz, ha hazamegyek, így el is
indultam.
Azonban
Keaton megaragadta a csuklóm és visszarántott, majd szorosan magához ölelt.
- Túl messzire mentem. Ne
haragudj – suttogta a fülembe. Egy pillanat erejéig átfutott az agyamon, hogy
inkább el kellene mennem innen, de végül lemondóan a dereka köré fontam a
karom, és a vállába fúrtam az arcomat.
Következő rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/varatlan38.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/08/varatlan36.html
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/11/varatlan38.html
Előző rész:
http://csillagokhullas.blogspot.hu/2016/08/varatlan36.html
Nagyooon jó lett
VálaszTörlésMielobbi folytit ������
Köszönöm szépen! :) <3
Törlés*-* Wao
VálaszTörlésKeat visszatért
VálaszTörlésBizony vissza :)
TörlésFolytasd,különben meghalok.. <3
VálaszTörlésCsak most szántam rá magam hogy el olvassam ezt is...ne kérdezd miért, mert én se tudom...de a lényeg: egy este alatt olvastam el és meghalok ha nem kapok folytatást :'( én ímádom ezt a sztorit!!! <3 <3 <3
VálaszTörlésEnnek igazán örülök, köszönöm!! :)
Törlés